A sárkány fényesebben ragyog a felkelő napnál

Általánosan elfogadottá vált, hogy ebben az évszázadban a világgazdaság motorja nem Európa vagy Észak-Amerika lesz, hanem Ázsia, azon belül pedig Kína. Bár Kína szerepét senki sem kérdőjelezi meg, az még korántsem eldöntött, hogy mikor hódítja el a dobogó legfelső fokát az USA-tól, és utasítja fölényesen maga mögé a nagy rivális Japánt.

Kínában és Japánban is a pozíciójukat féltik a politikusok és mindkét államban a gazdaság teljesítménye miatt, ezzel azonban vége is szakad a hasonlóságnak. Kínában 8 százalék körüli GDP növekedéssel kalkulálnak, a legújabb japán adatok viszont a bruttó hazai termék 15 százalék körüli eséséről számolnak be.

A japán adat valóban sokkoló, a világ második legnagyobb gazdasága még sohasem zsugorodott ekkora mértékben azóta, hogy 1955-ben elkezdték a méréseket. Az okok között szerepelt az export összeomlása, a beruházások visszaesés, és még a lakosság fogyasztása is csökkent (negyedéves viszonylatban 26,9, illetve 1 százalékkal).

A tokiói adatok mellett a pekingi hivatalnokok aggodalma és panaszkodása szinte érthetetlen. Még év elején, Kínában a válság eddigi legmélyebb pontján sem kellett 6 százaléknál kisebb GDP növekedéstől tartaniuk, most pedig már majdnem biztos a 8 százalék is.

Májusban megduplázódott az új hitelek száma, nőtt az ipar teljesítménye, valamint emelkedtek a kiskereskedelmi eladások, és már érezteti hatását a kormány 586 milliárd dollár értékű élénkítő csomagja is. Ez azért tölti el megkönnyebbüléssel a Kínai Kommunista Párt vezetőit, mert fixa ideájuk (valószínűleg nem is teljesen alaptalanul), hogy nyolc százalékos növekedés alatt a szociális elégedetlenség, tüntetések és egyéb események formájában, szétfeszítené a jelenlegi társadalmi kereteket.

A kínai és japán gazdaság ilyen feltűnően eltérő irányú mozgása a belpolitikai vonatkozások mellett komoly külpolitikai súllyal is bír. Mindkét ország számára jelzésértékű gazdaságaik egymáshoz viszonyított teljesítménye. Éles versenyfutás zajlik közöttük ugyanis, hogy melyik állam lesz Ázsia vezető gazdasági hatalma.

Fészkelődés a dobogón

A gazdasági teljesítmény mérésére sok eltérő módszer létezik, amik többsége a GDP valamilyen fajtájú összehasonlításán alapszik. A gazdasági elemzők (és újságírók) ezek alapján állítják, hogy valamely ország milyen pozíciót ért el a többihez viszonyítva. A két legáltalánosabb mutató a GDP nominális és a GDP vásárlóerő paritáson mért nagysága. Utóbbi esetében az országok teljesítményét korrigálják az amerikai dollár és a hazai valuták eltérő átváltási rátáit figyelembe véve.

Annyi bizonyos, hogy mindkét mutató esetében első helyen az Amerikai Egyesült Államok áll 14 billió dollárnyi összeget meghaladó össztermékkel, vásárlóerő paritáson pedig egyértelműen Kína a második (7,8 billió dollár) és Japán a harmadik (4,3 billió dollár). Nominális GDP esetében azonban már bonyolultabb a dobogó két alsó foka.

Kína évek óta folyamatosan előzi meg a tradicionálisan nagy GDP-vel rendelkező országok nominális teljesítményét. Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, majd utoljára Németország már mind lemaradt, és most Japán lehet a következő "áldozat" a válságnak köszönhetően.

A múlt évben Japánnak nominális értéken fél billió dollárral volt nagyobb a GDP-je Kínánál (előzetesen becsült adat alapján), de hogy mi lesz a helyzet idén, vagy 2010 végén, az még bizonytalan. A szituáció abszurditását mutatja, hogy akik három éve 2020-ra várták Japán beérését most már 2012-re is elképzelhetőnek tartják.

"Annak az esélye, hogy Kína beéri Japán nominális GDP-ben 2008-ban nagyjából 10 százalék. Hogy ez 2009-ben vagy 2010-ben történjen meg, az 40 százalék" - mondta Atsuji Ohara a Shinko Securities globális elemzője.

Mi hajtja Kínát?

Kína pillanatnyilag kedvező pozícióban van ahhoz, hogy megelőzze Japánt, ugyanis számos olyan előnnyel rendelkezik, amivel a szigetország nem. Az első öt hónapban például 32,9 százalékkal emelkedett a befektetések aránya az előző évhez képest.

Bár e mögött nagyrészt a kormány egyszeri élénkítése áll, az sem lebecsülendő a hatás. Csak az infrastruktúrára hatalmas összegeket áldoznak (első öt hónapban 110 százalékkal többet költöttek a vasutakra), ugyanis ettől hosszú távú előnyöket remélnek. Ezt Japán nem teheti meg, ott már ugyanis minden ki van építve.

 

Van miért tüzijátékot csinálni

 

Az exportok esése mellett most is segíti Pekinget, hogy külkereskedelmi mérlege még mindig pozitív, 13,4 milliárd dolláron áll. Ennek ellenére szükség van a külkereskedelem fellendülésére, mivel ezek biztosítják a magas jövedelmeket és biztos állásokat a tengerparti övezetben. Kínát az is segíti a talpra állásában, hogy a befektetőknek kedvezőbb célpont mint Japán, a munkabérek például még mindig összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak. A kínaiak szívesen is fogadják a nyugati befektetést, míg a japán vállalatok általában zártabb struktúrát alkotnak.

Amennyiben Kína jól kihasználja ezeket az erősségeit (ahogy eddig tette), akkor bizonyosra vehető, hogy megelőzi Japánt. Ha pedig Japán már megvolt, akkor csak egy lépés az USA beérése és evvel az első hellyel járó elégedettség.