Simlire csábít az EU bukszája

Szabályszegésre kényszerítenek az uniós pályázatok kiírásai vagy határidejei. Számlák becsületszóra, simlik, felesleges körök, zúgolódó közalkalmazottak és hiányosságok - az uniós pénzekre hajtó iskolák példája arra utal, hogy gyerekcipőben jár a támogatási rendszer.

Nincs pénz az előfinanszírozásra (képünk illusztráció)

Uniós támogatásra pályázik egy magyar iskola, meg is nyeri az összeget, de az intézménynek nincs pénze az előfinanszírozásra. Az iskola így felkeres egy céget, amelytől nagyobb értékben szeretett volna vásárolni eszközöket. Az iskolai illetékesek vázolják a problémát, miszerint el kell számolniuk a kifizetett számlákkal, és mindezt úgy, hogy nincs pénzük. Természetesen megígérik, hogy amint hozzájutnak az összeghez, kifizetik az eszközöket.

A cég kiszámlázza az összeget, majd lepapírozzák, hogy az iskola kifizette a pénzt. Azonnal kiállítanak egy "sztornó számlát" is, amit az iskola nem csatol az elszámoláshoz, csak az eszközöket árusító cégnek van szüksége rá, hogy a könyvelése rendben legyen. Végül az iskola egy újabb számla kiállítása után hozzájut az igényelt eszközparkhoz.

Egy másik esetben egy cég kölcsönszerződés aláírása után az iskola rendelkezésére bocsátja azt az összeget, amelyből a tanintézmény ugyanettől a cégtől meg tudja vásárolni a kívánt termékeket. A kölcsönt - természetesen kamatostul - az összeg kiutalása után a tanintézmény visszafizeti a vállalatnak.

A fenti történeteket neve elhallgatását kérő tanintézményi dolgozók osztották meg az [origo]-val, de nem kirívó esetekről van szó. Legalábbis ezt állítja a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, Kerpen Gábor, aki szerint az iskoláknak nincs felszabadítható forrásuk az előfinanszírozásra, sok fenntartó sem tudja megelőlegezni ezt az összeget, és a kormányzat sem jeleskedik ebben a tekintetben. Az elnök szerint nem ez az egyetlen probléma a pályáztatási rendszerrel.

Sarkalatos pont az előfinanszírozás

Az uniós pályázatok egyik sarkalatos pontja az előfinanszírozás, a brüsszeli támogatások esetében ugyanis sokszor csak utólag fizetnek - azaz csak azoknak számára valós lehetőség az EU-tagságból profitálni, akiknek vannak szabad forrásaik. Elsősorban a rövid határidejű pályázatok esetében.

A támogatásra szorulók azonban jellemzően nem azok a cégek és intézmények, amelyek dúskálnak a pénzben, hisz épp ezért fordulnak Brüsszelhez. A legnehezebb helyzetben talán az állami pénzből működtetett közintézmények vannak, az állami megvonások miatt ugyanis ezekben az esetekben a napi túléléshez kell az uniós mankó - épp ezért egyes esetekben még az is bocsánatos bűnnek tűnik, hogy nem épp jogkövető módon teremtik elő a szükséges összeget.

Elvileg lehetőség van előleg kérésére is. Egy uniós pályázat megnyerése és a szerződés aláírása után előlegkérelmi nyilatkozatot adhat le a pályázó. Az előleg elköltése után elszámolási kötelezettség van, majd újabb előleget utalnak ki, amellyel szintén el kell számolni. Gond akkor adódik, ha az előleget nem kapja meg valamiért az intézmény - márpedig a fent említett esetben épp ez történt, az előleget ugyanis az elszámolási határidő napján kapta meg az iskola, emiatt tehát lehetetlen volt az ütemezés. Így az egész összeget az iskolának kellett volna előfinanszíroznia.

A fenntartó is szabályt szeg

Léteznek olyan pályázatok is, amelyek a fenntartókat kényszerítik a jogsértésre. A nagyon szűk határidők például arra kényszerítik az önkormányzatokat, hogy módosítsanak az iskolák pedagógusi programjain, pedig jog szerint a nevelőtestület dönt a változásról, majd a fenntartóval elfogadtatja a tervet.

Annak ellenére, hogy maga a rendszer nem új, több kritika is felmerül. Kerpen szerint úgy tűnik, hogy a kormányzat arra használja a pályázati rendszert, hogy azokat a szabályokat, amelyeket nem tud vagy nem akar a rendszerébe integrálni, a pályázati rendszerben próbálja bevezetni. Példának a nem szakrendszerű oktatási időszak kiterjesztését és a projektmódszerek működtetését említette az elnök. (Ezekhez köt sok pályázati kiírást a kormányzat). A továbbképzés hozzárendelésével Kerpen alapvetően egyetért, de tapasztalataik szerint ezek minősége nem megfelelő. Volt olyan intézmény, ahol a tantestület kérte az igazgatóságot, hogy ne pályázzon többet, mert feleslegesnek tartották újra és újra végighallgatni a többnapos előadásokat.

Villanyszámla helyett újabb számítógépek

A megkérdezett pályázók egyetértettek abban, hogy kisebb hibák előfordulnak a pályázatokban. Egy ilyen példa, hogy a pályázaton elnyert összegből kötelezően költeni kellett bérjellegű kiadásokra és azok járulékaira. Egy járulékfajta azonban kimaradt a felsorolásból, amit az egyik tanintézmény gazdasági igazgatója vett észre. Így az összes pályázatot át kellett írni, miután már megvoltak a nyertesek.

A pályázók elmondták, hogy örülnek ugyan az uniós pályázatok nyújtotta lehetőségnek, mert a magyar állami kasszától nem várhatnak elegendő támogatást, de azt többen nehezményezték, hogy nem szabadon felhasználhatók az elnyert összegek, mert adott esetben lehet, hogy elég számítógépe van már az intézménynek, miközben a villanyszámlát nem tudja kifizetni.

Az adminisztrációs kötelezettség pedig hatalmas munkát igényel. Ideális esetben egy ember munkájának csak a határidők figyelemmel kíséréséből, jelentésírásból és hasonlókból kéne állnia, az iskoláknak azonban nincs pénzük sem a pályázatíró cégeket kifizetni, sem pedig egy külön embert alkalmazni a feladatra.

Mag Zrt.: 2006 óta átláthatóbb a rendszer

Gáspár Bence, a Magvar Gazdaságfejlesztési Központ Zrt. főosztályvezetője elmondta, 2004 óta léteznek uniós támogatási források. 2004 és 2006 között egy szoktatási, tanulási időszak volt, amikor az intézményrendszer és a pályázók is ismerkedtek a struktúrákkal, és kiderültek a hibák. Eben az időszakban a főosztályvezető szerint túlterhelt volt az adminisztráció, aránytalanul nagy a biztosítéki teher (10 millió forintos pályázható összegnél 12 millió forintot vártak), és lassú volt az elbírálási folyamat.

2006-ban újragondolták a struktúrát, az intézményrendszerek valamint a pályázatok is átalakultak. 2007 eleje óta visszaestek a biztosítéki terhek. 25 millió forintig például egyáltalán nem kell biztosítékot adni. Az adminisztráció területén is egyszerűsödött a pályázók dolga - tette hozzá Gáspár. Sok dokumentumot már az állami intézményektől szereznek meg, és a nem nyertes pályázóknak egy sor papírt egyáltalán nem kell benyújtani.

Segíti a pályázókat a 2007 elején bevezetett automatikus eljárásrend is, ami a kisebb összegre pályázóknak (tíz-húsz millió forint) nem kell ugyanazon a procedúrán keresztülmenniük, mint a nagyobb tételért folyamodóknak. Ilyen esetekben 3 hét alatt döntést hoznak a pályázatról, utána 30 napon belül megszületik a szerződés.

Gáspár a jogszerűség kijátszásáról elmondta, generális benyomásaik nincsenek. Amennyiben az említett példákhoz hasonló eljárással találkoznak, azonnal feljelentést tesznek a VPOP-nak. A főosztályvezető szerint a jogszerűtlenségek nagy részére még a szerződéskötési szakaszban fény derül, de egy pályázat megnyerése nem ad biztosítékot arra, hogy az összeg a pályázónál marad, bármelyik szakaszban visszavehető az elnyert pénz.