A hinni akarás segíti a szélhámosokat

Könnyű pénzt ígér és a legtöbb esetben ad is a piramisjáték - általában nem a befektetőknek, hanem a csalóknak. Amerikában sorra buknak le a "Ponzi-séma" alapján működő szervezetek. Sokan vallási csoportokat vagy rászorulókat hálóznak be. A hinni akarás segíti a szélhámosokat, akik néha még a börtönben is azt hajtogatják, létezik az általuk kreált befektetési alap.

Bernard Madoff a 150 éves büntetését tölti már

A Tri Energy vállalat befektetői jó híreket kaptak egy konferenciabeszélgetés alkalmával: az aranyügy, amivel a vállalat évek óta foglalkozik, úgy tűnik, végre beváltja a reményeket. A kaliforniai Henry Jones és két társa 50 millió dollárt szedett ki 735 befektetőből évek alatt, az összeget állításuk szerint egy ügyletre tervezték költeni, amiben arab vásárlóknak adnának el 20 000 tonna izraeli illetőségű aranyat.

A befektetőknek pedig megígérték, hogy megtriplázzák az invesztált pénzt - közvetlenül a kezdeti nehézségek leküzdése után.

Folyamatosan gyarapodó költségek

Jones rendre új történettel állt elő a jelentkező költségekről. Egy konferenciabeszélgetésben például - amelyet az egyik résztvevő felvett - közölte, hogy a cégnek 450 ezer dollárra van szüksége, hogy beszerezzen egy szállítólevelet. Néhány nappal később egy másik beszélgetésben százezerre volt szüksége egy számlanyitáshoz, majd egy hónap múlva állítása szerint az alkut kezelő bank kért 125 ezer dollárt egy ellenőrzés miatt.

Mi a párhuzam a Tri Energy ügye és a Madoff-féle megacsalás között azon kívül, hogy piramisjátékról van szó mindkét esetben? Míg Madoff kezdetben gazdag zsidókra "specializálódott", az aranyügy befektetőiben is van egy közös vonal: a legtöbben mormonok, akik az éjjeli konferenciabeszélgetések után még együtt imádkoztak a szélhámosokkal. Megesküdtek, hogy a nyereséget jótékonyságra költik, és az aranyügylethez szükséges pénzt jelzáloghitelekből, nyugdíj-takarékossági szerződések felbontásából és családi kölcsönökből teremtették elő. A pénz persze fogyott, Jones tele volt kifogásokkal, és egyre többet kért a hiszékeny csoporttól.

Az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyeleti Bizottsága (US. Securities and Exchange Commission, SEC) először 2005 májusában figyelt fel a cégre, Jonesra és két társára, a kaliforniai lelkipásztor Robert Jenningsre és a Puma volt marketingesére, Arthur Simburgra, és befagyasztotta a vagyonukat.

A kitalált herceg

A SEC szerint a szélhámosok sok száz áldozattól szereztek több mint 12 millió dollárt - egy másik becslés szerint az összeg meghaladta az 50 milliót - és azt ígérték, hogy ennek kétszeresét fizetik vissza 60 napon belül. Állításuk szerint egy meg nem nevezett szaúd-arábiai herceg segíti megtermelni a profitot azzal, hogy Izraelből Luxemburgon keresztül az Egyesült Arab Emirátusokba szállít aranyat. Egyes befektetők valóban megkapták az ígért pénz egy részét, azt azonban a többi áldozat befizetéseiből pengették ki a csalók, akik a többi pénzt különböző bankszámlákra tüntették el. A bizottság kiemelte, hogy vallásos embereket paliztak be.

A Bloomberg a napokban levélben kereste fel a három csalót, akik éppen börtönbüntetésüket töltik. Simburg és Jennings nem válaszolt, Jones azonban egy kézzel írt levélben kifejtette álláspontját. Írásában közli, arab csoportok már felkérték, hogy segítsen nekik olaj-, arany- és bankbiztonsági ügyekben. Az említett aranyügy még nem zárult le, mert nem egy egyszeri megbízás volt, és bár az ügyész nem talált róla dokumentumokat, létező úgy volt - tette hozzá.

 

A legújabb piramisjátékos amerikai botrány júliusban tört ki. A magyarországi Providentre csak nevében hasonlító amerikai Provident Royaltiest (PR) három alapítóját - Paul Melbye, Brendan Coughlin és Henry Harrison - a SEC azzal vádolja, hogy 2006 szeptembere és 2009. január között fél milliárd dollárt csaltak ki befektetőiktől, 7700 embert rövidítve meg ezzel.

 

Ez a "játék" ugyan eltörpül a Madoff-ügy mellett - ami miatt az üzletembert 150 éves börtönbüntetését tölti -, a párhuzam mégis szembeötlő a két ügy és a többi "Ponzi-sémát" alapul vevő szélhámoskodás között. A legtöbben olyan befektetőkre utaztak, aki egy kulturális csoportba tartoztak, és feltétel nélkül bíztak a csalókban, még úgy is, hogy az ígért profit valószínűtlen volt.

Akadt olyan csaló, George Theodule, aki haiti emigránsok pénzét szedte ki, Marvin Cooper - aki maga is hallássérült -, hallássérültektől szerezte 4,4 millió dollárját. Egy koreai emigráns elsősorban ázsiai befektetőket hálózott be, legtöbbjük szintén emigráns volt; 80 millió dollárt sikerült kicsalnia belőlük. Egyes kutatások szerint ez azért lehet, mert az emberek jobban megbíznak azokban, akik hasonlóak hozzájuk, ugyanabba a csoportba valók, vagy valami jellemzőjük összeköti őket.

A hatalmas aranyhegy

A Tri Energy esetében is gyanakodhattak volna a befektetők. Az például mindenképpen szemet szúrhatott volna nekik, hogy a 20 ezer tonna arany több mint kétszer meghaladja az egész Egyesült Államok aranytartalékát. Ezek az emberek egyszerűen hinni akartak ebben - jelentette ki a SEC egyik ügyvédje.