Adócsalók miatt ugranak össze a németek Svájccal

A berlini kormány a jelek szerint készen áll arra, hogy adattolvajoknak fizessen az adócsalók adatait tartalmazó lemezért. Nemzetközi bonyodalmat és belföldi politikai feszültséget is kockáztatnak ezzel a németek, de abban bíznak, hogy akár 200 millió eurónyi, eddig Svájban rejtegetett adó nyomára bukkanhatnak.

Merkel fizetne az adatokért

"Amennyiben az adatok használhatók, úgy mindent meg kell tennünk a megszerzésük érdekében" - Angela Merkel német kancellár így reagált a Spiegel szerint azokra a felvetésekre, miszerint etikus, illetve jogszerű-e azokért a lopott banki adatokért fizetni, amelyek alapján akár 200 millió eurónyi be nem fizetett adó nyomára bukkanhatnak a berlini hatóságok.

Az egyre nagyobb nemzetközi hullámokat vető német-svájci adatügy azzal kezdődött, hogy januárban ismeretlenek egy svájci számlainformációkat tartalmazó CD-vel megkerestek egy meg nem nevezett német szövetségi államot, és felajánlották: 2,5 millió euróért a hatóságok rendelkezésére bocsátják az adatokat.

A számlaegyenlegek azért lehetnek érdekesek, mert 1300-1500 német adófizető állampolgár adóelkerülését bizonyíthatják, azaz amennyiben Berlin hozzájut ezekhez az információkhoz, úgy jogi lépéseket tehet azokkal a tehetős németekkel szemben, akik a hatóságok elől Svájcba menekítették vagyonuk egy részét.

Pénzügyileg megéri

Hivatalos döntés egyelőre nincs ugyan, de Merkel szavai egyértelműen arra utalnak, hogy Berlin a várható politikai és diplomáciai bonyodalmak ellenére is készen áll arra, hogy megvegye a CD-t. A német kormánynak két ok miatt is jól jönnének az adatok: egyrészről azonnali bevételhez jutna a kincstár a pótlólagos befizetésekből, másfelől pedig minden bizonnyal jót tenne az adófizetési morálnak, ha kiderülne, hogy az évszázados svájci adótitok intézménye sem védi meg az adócsaló németeket a törvény szigorától.

Berlini szempontból tehát bőven hozna a konyhára a CD megkaparintása. "A német kormány épp azon dolgozik hogy legális utat találjon az adatok megszerzéséhez" - mondta el Wolfgang Schäuble belügyminiszter, aki szerint a kabinet ugyanazt az utat követi majd, mint amit 2007-ben, amikor egy liechtensteini bankról kaptak titkos - és feltehetően szintén lopott - információkat.

A liechtensteini példa amúgy valóban vonzó lehet, a német adóhivatal adatai szerint ugyanis azok a titkos adatok 180 millió euróval gazdagították a költségvetést egyetlen év alatt, miközben csak 5 millió eurót kellett értük fizetni. A liechtensteini LGT Bank ügyfeleiről a bank egykori alkalmazottja, Heinrich Kieber adott át információkat, a botrány legnagyobb vesztese pedig Klaus Zumwinkel, a Deutsche Post egykori vezetője volt, aki két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott adóelkerülésért.

Heves svájci ellenállás

Pénzügyi szempontból tehát biztos jó üzlet lenne az adathordozó megvásárlása, diplomáciai oldalról nézve azonban közel sem ilyen egyértelmű a helyzet: Svájc rögtön közölte, hogy semmilyen formában nem hajlandó együttműödni a németekkel, amennyiben lopott adatok képezik a vizsgálat alapját.

A svájci liberálisok szerint a költségvetési bevételek biztosítása érdekében nem lehet átgázolni a jogállamon, Pirmin Bischof kereszténydemokrata politikus pedig egyenesen egyfajta modern bankrabláshoz hasonlította az adatvadászatot. Thomas Sutter, a svájci bankszövetség elnöke szerint a németeknek nem megvásárolnia kellene az adatokat, hanem le kellene tartóztatnia a tolvajokat, a CD-t pedig vissza kellene szolgáltatni a svájciaknak, Hans-Rudolf Merz svájci belügyminiszter pedig egyértelművé tette: az adatlopás Svájcban illegális tevékenység, és sérti az ügyfelek érdekeit.

A svájci logika amúgy Németország egyes politikusaitól sem idegen, Merkel kritikusai szerint is az a baj a CD-vásárlással, hogy lopott áruval való kereskedésről van szó. A kancellár politikai szövetségesei, a bajor keresztényszociálisok vezetői közül például Joachim Herrmann tartományi belügyminiszter a DPA hírügynökségnek azt mondta, lopott adatok megszerzése csak nagyon extrém és súlyos esetekben indokolt: szerinte ilyen például a gyilkosság, de nem ilyen az adóelkerülés. Guido Westerwelle német külügyminiszter nem megy szembe ugyan saját kancellárjával, de azt hangsúlyozta, hogy minden jogi kérdést rendezni kell az esetleges vásárlás előtt.

Megválaszolatlan kérdések

Az ügyletet az is bizonytalanná teheti, hogy egyelőre nem is tudni, pontosan milyen adatokról van szó és azokhoz hol juthatott hozzá a szintén névtelenségbe burkolózó adatárus. A Bloomberg szerint tavaly decemberben Eveline Widmer-Schlumpf svájci igazságügyminiszter bejelentette, hogy adatlopási ügyben nyomoznak az HSBC bankház genfi részlegénél, illetve hogy az itt ellopott információkkal európai kormányokat kerestek meg. Korábban egyértelműnek tűnt, hogy a német hatóságokhoz is ezzel a csomaggal kopogtattak be, de hétfőn egy svájci pénzügyminisztériumi szóvivő már azt mondta, hogy nem biztos, hogy ugyanarról az adatbázisról van szó.

Nem csak az homályos, hogy pontosan milyen adatokról egyezkednének a németek, hanem az is, hogy kivel. A Financial Times német kiadása korábban azt közölte, hogy a németekkel Hervé Falciani üzletelne - ő volt az az egykori banki informatikus, aki tavaly a francia hatóságok kezére adott adatokat az HSBC francia ügyfeleiről, szintén adóelkerülési üggyel kapcsolatban. Falciani a lepoint.fr francia portálnak azonban azt nyilatkozta, hogy ezek az értesülések hamisak, ő ugyanis nincs kapcsolatban a német hatóságokkal.

A svájci banktitok elleni támadások a gazdasági válsággal váltak intenzívvé. Svájc tavaly márciusban arra kényszerült, hogy elfogadja az OECD új transzparenciaszabályait, és ezzel lekerüljön az úgynevezett "szürke zónák" listájáról (ezek azok az országok, amelyek nem működnek együtt maradéktalanul az OECD-vel). Később az Egyesült Államokkal keveredett vitába a banki adatokkal kapcsolatban Svájc, az amerikai hatóságok szerint ugyanis amerikai állampolgárok 15 milliárd dollárt rejtettek el a svájci UBS-nél, a bank azonban nem volt hajlandó engedni a nyomásnak, az ugyanis szerintük sértette volna a nemzetközi jogot és Svájc szuverenitását. Az amerikai vitás ügy máig nem ért véget.