Lakáspiaca gáncsolhatja el az élre törő kínai gazdaságot

Hatalmas tempóban növekszik a kínai GDP, még a válság is csak apró fékezésként hatott, így Kína néhány évtizeden belül szinte biztosan a világ legnagyobb gazdasága lesz. Eközben a fejlődés egy ijesztőbb méretű piaci buborékot generált: van, aki szerint már meg is indult a kínai ingatlanpiac összeomlása, mások szerint még csak a visszafordíthatatlan ponton van túl, mindenesetre a kínai állam már tudatosan küzd a túlpörgés káros mellékhatása ellen.

Kína a világ második legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát azután, hogy az addig az USA-t követő Japán a vártnál sokkal rosszabbul teljesített a második negyedévben. A világ legnépesebb országa évek óta robosztus tempóban növekszik, még a válság is csak lelassítani tudta a bővülést, több számítás szerint a 2020-as években Kína már a világ legnagyobb gazdaságává nőheti ki magát.

A növekedésnek azonban nagy ára lehet. A válság után gyorsan felpörgő üzletekből ömlik a pénz az ingatlanokba, melyeket jó befektetésnek tartanak egyelőre, de féle, hogy az elszabaduló árak egy tipikus piaci buborékot generálnak. 2008-ban volt olyan időszak, amikor éves szinten 40 százalékkal emelkedett az ingatlanok árindexe, míg 2010 első hónapjaiban 10 százalék körül járt már a drágulás. Az ingatlanpiaci természetellenes növekedése azért szembetűnő, mert az Egyesült Államokban éppen ennek a szektornak a torzulása okozta a válságot.

A kínai kormány már felismerte a folyamat veszélyeit. A hitelezés szigorítása, a kamatemelés, a banki tartalékráta emelése, a jelzáloghitelek minimális kamatainak megállapítása, illetve a magasabb önrész előírása mind azt a célt szolgálja, hogy lehűtsék az ingatlanba fektetők kedvét. Kérdéses azonban, hogy a folyamat visszafordítható-e. Kenneth Rogoff, a Nemzetközi Valutaalap egykori vezető közgazdásza szerint már el is kezdődött a kínai ingatlanpiac összeomlása, az ingatlanpiaci szakportál, a Global Property Guide pedig azt írta, hogy "úgy tűnik, a lakáspiac már elérte azt a pontot, ahol a szabályozás már nem tudja megállítani az árak emelkedését."

Még a cipőtisztítók is lakásba fektetnek

Balogh László, az Ingatlan.com elemzője szerint a kínai ingatlanpiacon ténylegesen nagy a kereslet a stabilan növekvő gazdaság miatt, a viszonylag szűkös lakáskínálat miatt pedig vonzó az üzlet. "Ha nemzetközi ingatlanpiaci szereplő lennék, mindent megadnék, hogy egy ilyen piacra léphessek" - érzékeltette a kínai gazdaság vonzerejét a szakértő.

A bővülő gazdaságban egyre többen képesek lakást venni vagy a meglévőnél jobbat bérelni. Balogh László szerint a növekvő piac olyannyira beivódott a kínaiak gondolkodásába, hogy a "külföldön egyszerű cipőtisztítóként dolgozó kínaiak is rohannak haza lakást venni, abban bízva, hogy rövid idő alatt megduplázódik majd az ára".

Csapda a lakásban

A lakásépítés robbanásszerűen növekedett az elmúlt időszakban, miközben a bérleti díjak az egekbe szöktek, kiszorítva rengeteg embert a bérlés lehetőségéből. A helyi önkormányzati szervek azonban nem érdekeltek a helyzet megváltoztatásában, mivel bevételük jelentős hányadát az a pénz teszi ki, amit az ingatlanfejlesztők fizetnek az építkezések után - vagyis éppen az árak emelésében érdekeltek, nem abban, hogy minél többen jussanak lakáshoz.

A piaci lufi vagy buborék

Olyankor alakul ki, amikor a valós piaci kereslet rohamos emelkedésbe fordul át a spekulatív tőke megjelenésével - mondta Balogh László. A lufi vagy buborék kipukkanását a befektetői bizalom elvesztése idézi elő. Korábban ilyen lufi alakult ki az amerikai ingatlanpiacon és az ahhoz kötött értékpapírok piacán, vagy épp a 2000-es évek elején az internet elterjedésekor, amikor bármire, ami e-businesshez kötődött pénzt kapott a befektetőktől, Balogh szerint szinte meg sem nézték, hogy valójában mit csinál az adott cég.

A fejlesztések mögött pedig nagyrészt kínai állami bankok, sőt olyan állami vállalatok állnak, amelyek a növekedésből származó hasznukat kívánják kamatoztatni, vagy új fejlesztésekbe kezdenek, amihez területeket vásárolnak. Amint az ingatlanpiaci buborék kipukkad, a helyi önkormányzatok elveszítik bevételeik jelentős részét, a vállalatok a befektetéseiket, míg a bankok várható újratőkésítése a költségvetést terhelheti meg. Ahogyan a világgazdasági válságot a kínai növekedés enyhítette, úgy az ország gazdaságának megroggyanása az egész világot magával ránthatná.

Balogh László szerint az amerikai ingatlanpiac összeomlásához hasonlóra nem kell számítani, egyrészt azért, mert az USA jóval nyitottabb gazdaság, mint az erős állami szabályozás alatt működő Kína. "A világon végigsöprő válságot nem biztos, hogy kiváltana egy kínai krízis" - mondta a szakember, aki szerint azonban sokat számít, hogy a befektetőket milyen hangulatban érné a lufi kipukkanása: gyors profitkivitelt hajtanának végre, vagy bíznának a felpattanásban. A válságot az amerikaival szemben nem a bankszektor, hanem a reálszféra, vagyis a vállalatok közvetítenék, amelyek vagy közvetlenül egy-egy ingatlanpiaci befektetés miatt, vagy a lassuló gazdaság miatt visszaeső kereslet által veszítenének - vagyis Balogh László szerint lassabban, több áttétellel zajlana le a válság, mint az Egyesült Államok esetében.

Irdatlan növekedés

"Nehéz megmondani" - mondta Farkas Péter, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének főmunkatársa arra a kérdésünkre, hogy meddig marad fenn a kínai gazdaság jelenlegi növekedési tempója. Annyi azonban sejthető, hogy a bérek növekedésével már most morzsolódni kezdett a kínai gazdaság még tetemes előnye - tette hozzá.

A transznacionális vállalatok, vagyis a több országban tevékenykedő cégek (a köznyelvben: multik) az optimális erőforrás-gazdálkodás érdekében viszik a termelést a fejlődő országokba, így Kínába is. Az országban azonban a hazai, azon belül pedig az állami cégeknek is nagy a szerepe. A jelenlegi globális válságban, míg az export csökkent, éppen a hazai piac volt a lendítőerő, amit az állami költségvetési ösztönzőcsomag segített.

Az olcsó munkaerő, a laza munkaügyi szabályozás és a hatalmas piac mind vonzza a beruházásokat. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok a fejlett országokból a feltörekvőkbe viszik a termelő beruházásokat, ami miatt ott növelik a gazdasági teljesítményt - magyarázta Farkas Péter.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) kimutatása szerint a 2008-ban még 9,6 százalékkal növekedő Kínát 9,1 százalékos ütemre lassította le a válság 2009-ben, idénre azonban már ismét 10,5 százalékos tempóra gyorsulhat. Összehasonlításul: az Egyesült Államok a tavalyi 2,4 százalékos visszaesés után 3,3 százalékos növekedésre kapcsolhat idén, Japán 5,2 százalékos mínuszból 2,4 százalékos pluszba válthat, míg az eurózóna az összességében 4,1 százalékos visszaesés után 1 százalékkal bővülhet 2010-ben.

Előz a BRIC

A kínai gazdaság növekedését más országok is követik, melyek évtizedeken belül lehagyhatják a fejlett európai országokat, sőt magát az USA-t is. A gazdasági szakzsargonban BRIC-országoknak hívják a fejlett országok legnagyobb kihívóit, Brazília, Oroszország (Russia), India és Kína (China) angol megfelelőinek kezdőbetűi után.

A Goldman Sachs amerikai bankház elemzése szerint 2027-ben váltja le Kína az Egyesült Államokat az élen. A PricewaterhouseCoopers viszont ez jóval korábban, már 2020 körül bekövetkezhet.

 

Egyes országok GDP-je, folyó áron, milliárd dollárban, 2008-2011

Országok	2008	2009*	2010*	2011*
USA	14 441	14 256	14 799	15 397
Japán	4886	5068	5272	5377
Kína	4519	4908	5364	5987
Németország	3673	3352	3332	3384
India	1206	1235	1367	1496
Oroszország	1660	1229	1507	1733
Egyesült Királyság	2684	2183	2222	2297
Magyarország	155	129	145	153

* a 2009-es kínai, indiai és orosz adat, valamint az összes 2010-es és 2011-es adat becsült érték
Forrás: Nemzetközi Valutaalap

 

A Credit Suisse elemzői arra készítettek becslést, hogy 2050-re mely országok lesznek a világ legnagyobb termelői. Az előrejelzés szerint Kína lesz az első, ezt a helyet már a 2020-as években elérheti - megerősítve a Goldman Sachs becslését. Az Egyesült Államok addigra már a második helyről is leszorulhat, mivel a hatalmas népességű India is maga mögé utasíthatja. A legnagyobb ugrást Brazília produkálhatja, a jelenlegi kilencedik helyről a negyedikre ugorva fel. A ma még élen járó országok közül Németország és Japán veszítheti a legtöbb pozíciót.

Farkas Péter szerint a kínai növekedésre több kihívás is vár a következő évtizedekben. Ilyen lehet az egygyerekes családmodellből fakadó demográfiai probléma, amely a most kiépülő nyugdíjrendszert teheti tönkre később. A regionális különbségek (a tenger menti sáv jóval fejlettebb, mint Kína belső része) vagy a gyenge jüan versenyelőnyének csökkenése is gondot jelenthet a következő időszakban. Kína növekedése várhatóan mindezzel együtt viszonylag gyors marad, ha lesznek is kisebb-nagyobb elakadások. Az OECD prognózisa szerint a 2010-es években még 8, a 2020-as években 6 százalék körül lehet az átlagos növekedés üteme.