Milliomos lett a rasszista könyvet publikáló német bankár

Vágólapra másolva!
A szerzői jogdíj révén többszörös milliomos lett a német jegybank elnökségének egykori tagja, aki a nyáron rasszista felhangoktól kísért könyvet publikált, élesen támadva benne a német földön élő muzulmán bevándorlókat.
Vágólapra másolva!

Thilo Sarrazin, akit októberben nyugdíjazott a Bundesbank, a ZDF televízió talkshow műsorában elmondta: "Németország felszámolja magát" című kötetéből már 1,2 millió példány kelt el. A könyv 14 hete vezeti a Der Spiegel bestseller listáját, és alighanem verhetetlen rekordot állít fel a politikai témájú sikerkönyvek sorában.

A német jegybank elnöksége egykori tagjának Németország elpuszítja önmagát című könyvét augusztus végén mutatták be. A szerző már ekkor tagadta, hogy rasszista indulatok vezérelnék. Azzal védekezett, hogy a németországi muszlimok által szerinte megtestesített veszély nem etnikai, hanem kulturális különbségekkel magyarázható, egyszersmind sajnálkozását fejezte ki, amiért "félreértették" a nyilatkozatát.

A 464 oldalas könyvében Sarrazin egyebek mellett azt állítja, hogy a muszlimok többe kerülnek az országnak, mint amennyit hozzájárulnak a költségekhez, képtelenek beilleszkedni, és egyszer többségbe fognak kerülni. "Nem akarom, hogy idegenek legyünk a saját földünkön" - idézte augusztusi cikkében a Reuters a könyvet, melyet írója a bemutatón "nagyon kiegyensúlyozottnak" nevezett.

3 millió euróval hízott a bankszámlája

Az ex-bankár kötete 22,90 euróért kapható, a DVA könyvkiadó már a 13. utánnyomásnál tart, az érdeklődés töretlen. Szerény becslés szerint a szerzői jogdíj révén legalább 3 millió euróval hízott Sarrazin bankszámlája (és persze a kiadó is nagy fogást csinált). A bankár-író a tv-műsorban nem kívánta elárulni a konkrét összeget, csupán annyit mondott, hogy az átlagos mértéket meghaladó honoráriumot alkudott ki a DVA-val. "A pénz bankszámlára kerül, aztán majd meglátom, mennyit kell belőle adóznom" - fogalmazott Berlin egykori pénzügyi szenátora.

Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Sarrazin már a Bundesbanktól való önkéntes távozása alkalmával is roppant ügyes tárgyalópartnernek bizonyult. A bank főnöksége, amelyre erős politikai nyomás nehezedett Sarrazin vitatott könyve miatt, nem merte megkockáztatni az azonnali elbocsátást; erre ugyanis csak súlyos és bizonyított munkaköri mulasztás esetén lett volna jogosult. Ha a bank mégis ezt lépte volna, bármelyik munkaügyi bíróság a döntés nyomán pert indító bankárnak adott volna igazat. Az alkuban az ütőkártyák tehát Sarrazin kezében voltak, aki addig ügyeskedett, amíg sikerült a besorolás szerint neki járó összegnél ezer euróval magasabb nyugdíjat kicsikarnia a Bundesbanktól.