Németország presztízse a tét az európai főbankár-választáson

Magánéleti okokra hivatkozva távozik posztjáról a német jegybank első embere, és ezzel az Európai Központi Bank elnöki székéért folytatott küzdelem is nyílttá vált. Jelenleg francia az európai főbankár, és ha nem német lesz a következő elnök, akkor az komoly presztízsveszteséget jelent Berlinnek - márpedig a nagy esélyes most már az olasz jegybankelnök, de a finn, a holland és a luxemburgi bankár is befuthat.

Mindeddig intenzíven egyengette az útját az Európai Központi Bank (EKB) elnöki posztja felé, most azonban már minél előbb távozásra bírná a Bundesbank éléről a legismertebb német bankárt Angela Merkel német kancellár. Merkel véleménye azután változott meg, hogy Axel Weber, a német jegybank első embere szerdán bejelentette: 2012-ben távozik a Bundesbank éléről. A német kancellár azért van most már a minél gyorsabb távozás mellett, hogy minél előbb kinevezhesse az állítólag "magánéleti okok" miatt távozó bankár utódját, akiből ősszel az eurózóna monetáris politikáját irányító EKB új elnöke lehet.

Az EKB-t jelenleg a francia Jean-Claude Trichet vezeti, akinek mostani távozásáról már kinevezésekor megállapodtak, és eddig kétségtelenül Weber volt a legnagyobb favorit. A főbankárról nyárig döntenek az eurózóna tagállamainak vezetői, a javaslatot a megfelelő személyre a németek és a franciák teszik majd. A Reuters meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Angela Merkel és Nicolas Sarkozy francia államfő még nem egyeztettek közös jelöltjükről.

A német kormány pénteken közölte, soha nem ragaszkodtak ahhoz, hogy német legyen az EKB következő elnöke, a háttérből származó nem hivatalos információk azonban már több mint egy éve arról szóltak, hogy Merkel Weber útját egyengeti az EKB elnöki székébe, mert benne látja a garanciát, hogy a frankfurti bank segíteni fogja a németek által sürgetett szigorú gazdaságpolitikai intézkedések kikényszerítését, ami ráadásul azért is jól jönne Merkelnek, mert az idén hét német szövetségi tartományban tartanak választásokat.

Esélyesek favorit nélkül

Egyelőre nem tudni, hogy ki léphet Weber helyére, a német bankár pálfordulásával jelentősen javultak az esélyei az olasz jegybankelnöknek, Mario Draghinak, az esélyek között emlegetik a finn központi bank elnökét, Erkki Liikanent, a ciprusi jegybank elnökét, Athanasios Orphanidest, illetve a luxemburgi jegybankárt, Yves Merschet, aki a múlt tavasszal alig maradt alul az alelnöki székért folytatott versenyben Vitor Constancióval szemben. Egyes vélemények szerint szóba jöhet a holland jegybankelnök, Nout Wellink is.

A nagy esélyesek közül még sincs egyértelmű favorit, ami annak köszönhető, hogy minden jelölttel vannak fenntartások: Draghi korábban a Goldman Scachs egyik igazgatója volt, a bankvezért korábban azzal is megvádolták, hogy segített Görögországnak elleplezni az egyre növekvő államadósságot. Az olasz külügyminiszter úgy nyilatkozott csütörtökön, hogy minden lehetséges lépést megtesz annak érdekében, hogy Draghi legyen a következő EKB-elnök, de lehet, hogy ez sem lesz elég. Merschsel szemben két érvet szokat felhozni: képzett jogász, de nincs elég jártassága a monetáris politikában, illetve ha ő lenne az elnök, akkor Luxemburg túl nagy befolyásra tenne szert az eurózónában és az Európai Unióban is, hisz az eurózóna elnöke a szintén luxemburgi Jean-Claude Juncker. Wellink pozícióba juttatása azért lehet problematikus, mert sokan túl öregnek tartják a 67 éves Welliket egy 8 éves elnökségre, és mert Trichet elődje, Wim Duisenberg is holland volt.

Ha német lesz Trichet utódja, akkor két szakember jöhet szóba: egyikük a májusban létrehozott, 750 milliárdos mentőalap, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) német igazgatója, Klaus Regling, akinek azonban nincsenek jegybanki tapasztalatai, a másik esélyes pedig Merkel gazdasági tanácsadója, Jens Weidmann, aki 1997 és 1999 között a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) dolgozott, majd a német kormány legfőbb gazdasági tanácsadó testületének tagja lett. Weidmann 2006-tól a Bundesbank monetáris politikáért és monetáris elemzésért felelős igazgatója, 2009-től pedig a kancellár legfőbb gazdaságpolitikai tanácsadója, a G8- és a G20-csúcsok stratégiájának kidolgozója.

Politikai játszma?

"Ez totális káosz" - mondta a Bloombergnek Carsten Brzeski, az ING brüsszeli csoportjának vezető közgazdásza. "Európának sikerült káoszt csinálnia az európai adósságválságból, most még káosz lesz abból is, hogy ki legyen Trichet utódja? Minél hamarabb tisztázni kell ezt az ügyet" - tette hozzá a közgazdász.

Webert sokáig biztos befutóként tartották számon. Nemcsak azért, mert nagy tapasztalata van és bírta Angela Merkel támogatását, hanem azért is, mert a politikai alkuk eddig arról szóltak, hogy a francia Trichet után egy német bankárnak kell betöltenie a pozíciót. Ha ez nem így lesz, az nagy presztízsveszteség lesz Angela Merkelnek, mégpedig épp olyan időkben, amikor a francia-német tandemből jól láthatóan a német fél a meghatározóbb, és az egész EU gazdaságpolitikájának szeretnének határozott irányt szabni egy versenyképességi paktummal. Az a körüli vitákat látva Merkelnek mindenképp jól jönne egy szigorú és akár a szankcióktól sem visszariadó, az eurózóna-tagállamokkal konfrontálódni is képes EKB-elnök.

"Mindig a saját utamat járom, és ez be is jön. Ha ennek hatása lesz a jövőbeni karrierremre, állok elébe" - mondta a kíméletlenül őszintének tartott bankár még tavaly egy stuttgarti konferencián. Elemzők már ekkor azt mondták, hogy Weber kritikus természetének pontosan az lehet a következménye, hogy mégsem ő lesz a biztos befutó az EKB élén. Meg nem nevezett német forrásokra hivatkozva a Reuters azt írta, hogy Weber azért játszotta ki magát az esélyes jelöltek közül, mert a többi tagország részéről nincs meg a személye iránti kellő támogatás.

Forrás: AFP

Mario Draghi olasz jegybankelnök: empatikusabb lehet az adósságválsággal küzdő országok iránt

Az EKB-t állampapír-vásárlásai miatt nyílt kritikával illető német bankár számos uniós vezetőnek, köztük Nicolas Sarkozy francia elnöknek sem lopta be magát a szívébe (a francia elnök volt mindezidáig az EKB állampapír-vásárlási rohamának az egyik legerősebb támogatója). Weber, aki 2004 óta a német szövetségi bank elnöke és az EKB monetáris tanácsának tagja, a kezdetektől fogva ellenezte, hogy az EKB az államadósság felvásárlásával segítse meg a bajba jutott tagállamokat, és több tízmilliárd euró értékben vásároljon görög és portugál állampapírokat.

Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy nagyon reméli, hogy "a jövőben az EKB egységes álláspontot képvisel majd az ügyekben", a jelenlegi EKB-elnök, Jean-Claude Trichet pedig kijelentette, hogy egy közös valuta van, egy monetáris tanács, csak egy monetáris politikai döntés és egy elnök, aki a monetáris tanács nevében beszél. "Weber mellett szóltak érvek és ellenérvek is. Nyugodt időszakban és hosszabb távon mindenképpen jó választás lehetett volna, hiszen konzervatívnak és szigorúnak tekintett jegybankár, aki az árstabilitás elérését tekinti elsődlegesnek, ugyanakkor piaci turbulenciák időszakában kevésbé hajlandó elszakadni a hagyományos jegybanki eszközöktől" - mondta az [origo]-nak Forián Szabó Gergely, a Pioneer Investments befektetési igazgatója.

Nehéz feladatok várnak a következő EKB-elnökre

A következő EKB-elnök előtt álló feladatok valóban hatalmas kihívást és hosszú küzdelmet ígérnek, néhány elemző úgy gondolja, ez is szerepet játszhatott abban, hogy Weber kiírta magát a lehetséges jelöltek közül. Az EKB-nek segítenie kell megoldani az uniós államokat egymástól nagyon távolra sodró adósságválságot, segítenie kell azon reformok bevezetésében, amelyek garantálják, hogy egy görög adósságválsághoz hasonló krízis többet nem következik be, valamint meg kell győznie a pénzügyi piacokat, hogy az euró stabil.

A legnagyobb feladata a következő elnöknek azonban minden bizonnyal az lesz, hogy helyreállítsa az EKB hitelességét. A Center for European Policy Studies tavaly publikált felmésére szerint az EKB megítélése történelmi mélységeket ért el leginkább a nagyobb eurózóna-országokban, mint például Németországban, valamint számos ország megkérdőjelezi a függetlenségét is, miután májusban kötvényvásárlási rohamba kezdett.

"A németek hagyományosan inkább a szigor és a szankciók hívei, akik szerint az EKB kötvényvásárlásai elkényelmesíthetik a perifériaországokat azáltal, hogy mindig megmentik őket, így nincsenek annyira rákényszerítve a fiskális szigorra. Ezért ha elmélyül a krízis ezekben az országokban, akkor egy Weber-típusú jegybanki vezető valószínűleg kevésbé lenne beavatkozáspárti, ami növelheti a piaci válságok elmélyülésének valószínűségét" - mondta Forián Szabó Gergely, aki szerint rövid távon inkább szólhatnak érvek egy olyan EKB-elnök mellett, aki empatikusabb a dél-európai országok iránt. Az elemző szerint hosszabb távon azonban nem feltétlenül ez a megoldás, a valódi válságkezeléshez ugyanis a Weber-féle fiskális és monetáris szigor vihet közelebb. "A rövid és a hosszabb időtáv eltérő szempontjai miatt nehéz megmondani, hogy szigorúbb, vagy rugalmasabb vezetőre van-e szüksége az európai monetársi politikának" - tette hozzá a közgazdász.

Van-e hatása az EKB-elnöknek a forintra?

"Áttételesen lehet hatása az EKB-elnöknek a forintra, hiszen erős befolyása van arra, hogy milyen stratégiát folytat az EKB, a stratégiának pedig arra, hogy mennyire stabil az euró, az erős euró pedig jellemzően a forint árfolyamát is erősíti" - mondta Forián Szabó Gergely.

Darvas Zsolt, a Bruegel Gazdaságkutató Intézet elemzője szerint az EKB az egyik leghitelesebb jegybank a világon, amit az inflációs várakozások 2 százalékos cél körüli értéke és az euró erős árfolyama is mutat. "Az a lényeg, hogy tekintélyes, hozzáértő szakember kerüljön a bank élére, amúgy pedig nincs nagy jelentősége sem az eurózóna, sem a forintárfolyam szempontjából, hogy a lehetséges jelöltek közül az olasz Mari Draghi, a finn Erkki Liikanen vagy a luxemburgi jegybankelnök, Yves Mersch lesz az EKB elnöke" - mondta az elemző, aki szerint egyébként Trichet ugyan "francia, de úgy vezeti az EKB-t, mintha német lenne".