A szennyező cégek és az autósok lehetnek a zöld adók célpontjai

Még rejtegeti a kormány, hogy konkrétan milyen tervei vannak a beharangozott zöld adókkal, de a külföldi tapasztalatok alapján három irányba indulhat el. Sújthatják adóval az autósokat, a szennyező energiát felhasználókat és azokat, akik káros anyagokat bocsátanak ki a környezetbe. Más országokban ugyanakkor ezeket is úgy vezették be, hogy közben más adókat csökkentettek.

A zöld adók növelésével teremtené meg a fedezetet a munkát terhelő adók csökkentéséhez a kormány - áll abban az elemzésben, amely a kormányzati honlapon jelent meg hétfőn. A zöld adó bevezetésére Nátrán Roland, a nemzetgazdasági tárca államtitkára tett először utalást még január közepén, amikor azt közölte, hogy a reformcsomag bevételnövelő lépéseit egy ilyen adóval képzeli el a kabinet - az azonban nem világos, hogy egy teljesen új adónem bevezetése, vagy már meglévő(k) megemelése, átrendezése várható.

Az elmúlt hónapokban a kormány több olyan elképzelése kiszivárgott, amely részét képezheti az ökoadóterveknek. Ilyen a használatarányos útdíj, mely a sztrádamatricát váltaná ki személyautók számára kilométerenként hatforintos, a teherszállító járművek számára ennél jóval magasabb díjjal. Deák László, a PricewaterhouseCoopers (PwC) tanácsadócég illetékes igazgatója szerint, ha ebbe az irányba mozdul el a kormány, akkor a regisztrációs adó rendszerét is zöldebbé teheti azzal, hogy az adó összegét nagyobb mértékben teszi függővé a tényleges károsanyag-kibocsátástól, azaz kisebb kibocsátású autók esetében még alacsonyabb lenne a megfizetendő adó. Lényegében az uniós trendnek megfelelő lenne, ha közvetlenül a környezetre káros anyagok, termékek után vetnének ki adót vagy díjat.

A másik nagy feltűnést keltő terv a termékdíjak rendszerének újraszabása volt. Eredetileg idén január elsején módosult volna a termékdíj szabályozása, a minisztérium évente 90-100 milliárd forint bevételt várt volna ebből a jelenlegi 20-25 milliárddal szemben. A módosítást azonban elhalasztották, hivatalosan azért, mert nem készültek el a szükséges hatásvizsgálatok. Termékdíjat jelenleg is fizetni kell a cégeknek minden Magyarországon értékesített termékük csomagolása után, de bizonyos feltételek teljesülése esetén ennek egy része alól mentességet kapnak. Ehhez az kell, hogy egy úgynevezett koordináló szervezethez csatlakozzanak, mely igazolást ad a hulladék egy részének hasznosításáról. (Minderről bővebben itt olvashat.)

Egyelőre nem állunk rosszul

"Nincs egységes, konkrét meghatározása a zöld vagy más néven ökóadónak" - mondta az [origo]-nak Deák László. Az OECD-nek viszont létezik egy listája, mely szerint az ilyen típusú adókat három alaptípusra lehet bontani. Az energiafogyasztáshoz kapcsolódó adót általában a fosszilis energiahordozók (szén, fűtőolaj, földgáz) felhasználására vetik ki, a közlekedési adó a járművek birtoklását és használatát terheli, az erőforrásokra és kibocsátásokra kivetett adókat pedig a nyersanyagbányászat, a légköri kibocsátás, vízszennyezés és hulladékgazdálkodás után kell fizetni.

E szempontrendszer alapján több ökoadó is van Magyarországon: az energiaadó, az üzemanyagok jövedéki adója, a gépjárműadó, a regisztrációs adó, valamint a termékdíjak és az olyan környezetterhelési díjak, mint a bányajáradék és a földvédelmi járulék. A minisztériumi elemzés szerint Magyarországon az úgynevezett zöld adók GDP-hez mért aránya 2,7 százalékos, ez gyakorlatilag megegyezik az Európai Unió tagállamaiban mért 2,6 százalékos átlaggal, és meghaladja a visegrádi országok mutatóját. Az elemzésből kiderül viszont, hogy a zöld adók összes adóterheléshez viszonyított aránya alacsony. Az OECD 2008-as adatai szerint Magyarország a szervezet tagállamainak mezőnyét nézve kimondottan jól áll az ökoadók GDP-arányos összehasonlításában, csak néhány ország előzi meg. Az OECD-statisztikák azt is megmutatják, hogy az ilyen jellegű hazai adóbevételek több mint kétharmada az energiához, további 20 százaléka a járművekhez kapcsolódik.

Megkerestük a Nemzetgazdasági Minisztériumot, hogy a zöld adók bevezetését megpendítő elemzés pontosan milyen célt szolgál: csak előterjesztésről van-e szó, melyet a kormány tárgyalni fog, később pedig törvényjavaslat készül belőle - vagy csak szimpla háttéranyag. Cikkünk megjelenéséig sem erre nem kaptunk választ a tárcától, sem arra, hogy mikor tárgyalhat erről esetleg a kormány. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot is megkerestük, hogy a kormány tárgyalhat-e az elemzésben foglalt zöld adók bevezetéséről, de cikkünk megjelenéséig utóbbi tárca sem adott választ. Jávor Benedek, az országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának LMP-s elnöke érdeklődésünkre közölte, a testület nem kapott még semmilyen tájékoztatást a kormány terveiről. A bizottság fideszes tagjaitól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a jövő hét közepére alakítják ki az álláspontjukat a témáról.

Nem feltétlen növekedésellenes

Látszólag elméleti kérdés, valójában gyakorlati szempontból is van annak jelentősége, hogy egy kormány a bevételeit akarja számottevően növelni a zöld adókkal, vagy környezetbarátabb viselkedésre késztetné a lakosságot és a cégeket. Mindkettő könnyen indokolható cél. A nagyobb bevételekből többet lehet áldozni a környezeti károk enyhítésére és megelőzésére. A másik esetben pedig, egyéb adófajták mérséklésével, hatékonyabb és igazságosabb lehet az adórendszer: a befektetések és a munka helyett így éppen arra rakódik nagyobb teher, amit vissza akarnak szorítani. Dániában például nemrég épp az után emelték meg a szén-dioxid-kibocsátásra kivetett adót, hogy a kormány által készített hatástanulmány kimutatta: ha a munkát terhelő járulékok mérséklésével kompenzálják az emelést, annak nem lesz kedvezőtlen hatása sem a termelékenységre, sem a foglalkoztatottságra. (Az ökoadók elleni leggyakoribb kifogás az, hogy gátolják a gazdaság növekedését.)

Az Európai Bizottság azt javasolta még 2009-ben, hogy 2013-tól az unió összes tagállamában legyen egy olyan zöld adó, amelyet a szén-dioxid-kibocsátás mértéke alapján vetnének ki az energetikai termékekre. A jelenlegi szabályozás ugyanis jellemzően az energiatartalom alapján terhel, ami a szennyezőbb energiahordozók szempontjából kedvezőbb. Legalább részben a kibocsátás alapján megállapított adó több helyen létezik már, például az e téren úttörőnek számító skandináv országokban. Ilyen új adó bevezetését tervezték Franciaországban is, 2010 januárjától, de az ottani alkotmánybíróság az utolsó pillanatban alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a törvényt, arra hivatkozva, hogy a számos és gyengén indokolt kivétel jogbizonytalanságot teremtene. A tervet egyébként sokan támadták azzal az érvvel, hogy az egyoldalú bevezetés rontaná a francia vállalatok versenyképességét.

Az Egyesült Királyság ellenzi a zöld adók kiterjesztését a lakosságra, ott inkább a cégeket adóztatják keményebben. Jövőre vezetnek be egy új adót, mely a PwC becslése szerint a következő néhány évben 7-10 százalékkal dobja majd meg a vállalkozások energiaköltségeit. Dániában ugyanakkor azután emelték meg a szén-dioxid-kibocsátásra kivetett adót, hogy a kormány által készített hatástanulmány kimutatta: amennyiben a munkát terhelő járulékok mérséklésével kompenzálják az emelést, annak nem lesz kedvezőtlen hatása sem a termelékenyésgre, sem a foglalkoztatottságra.

Az Egyesült Királyságban, Olaszországban és Franciaországban a múlt évtized eleje-közepe óta létezik az energiahatékonysági tanúsítványok rendszere. Bizonyos vállalatokat - jellemzően a nagy energiaszolgáltatókat és a nagyfogyasztókat - kötelezik fogyasztásuk csökkentésére, amit kétféleképpen érhetnek el: vagy ténylegesen csökkentenek, vagy megveszik a fogyasztásukat valóban csökkentő egyéb cégektől a fogyasztás visszafogását igazoló tanúsítványt. A tanúsítványok rendszere abban hasonlít a zöld adóra, hogy pénzügyi tehertételt jelent azoknak a cégeknek, amelyek több energiát fogyasztanak és pénzügyi megtakarítási lehetőséget azoknak a társaságoknak, amelyek kevesebbet.

Németország az ezredforduló környékén energiaadót vetett ki az olajszármazékokra és a nem megújuló forrásból származó áramra, egyszersmind mérsékelte a jövedelemadókat, ezzel összességében szinten tartva az általános adóterhelés mértékét. Finnországban, Hollandiában, Portugáliában és Spanyolországban a regisztrációs adózásban vezettek be fontos változásokat: az adó nagysága jelentős mértékben függ attól, hogy a megvásárolni kívánt autó mennyire környezetszennyező.

Levegő Munkacsoport: Lenne miből válogatni

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke kérdésünkre felsorolta, a környezetvédelmi szervezet milyen javaslatokat tett korábban a kormányoknak a zöld adók terén. "Régóta szorgalmazzuk a tehergépkocsik útdíjának bevezetését, ez ugyanis versenyképesebbé tenné a vasúti szállítást. Megfontolandó a céges autók elszámolhatóságának szigorítása, tekintettel az elterjedt magánhasználatra. Biztató, hogy erről az ötletről már Balogh Ádám adóügyi helyettes államtitkár is beszélt a költségvetési bizottságban. Szóba kerülhet az energiaadók emelése, a háztartások egy részének kompenzációjával - ennek az lenne az előnye, hogy nem mindenki, hanem csak a rászorulók számára lenne olcsó az energia, így nem a fogyasztást, hanem a takarékoskodást ösztönöznénk. Kívánatos lenne szerintünk a földgáz, kőolaj kitermelését érintő bányajáradék, valamint az építési övezetté való átminősítést terhelő földvédelmi járulék emelése, illetve a kivételek megszüntetése. A termékdíjak és környezetterhelési díjak emeléséhez hatástanulmány kellene" - mondta Lukács András.