Gazdaságpolitikai fordulatra van szükség - interjú a Költségvetési Tanács új elnökével

A Költségvetési Tanács frissen kinevezett elnöke szerint a gazdasági helyzet "nem lehet örökké rossz", de azért "gazdaságpolitikai fordulatra" van szükség, ami alatt viszont nem személyi változásokat ért. Kovács Árpád, aki hosszú idei az Állami Számvevőszék elnöke volt, telefonos villáminterjújában az mondta az [origo]-nak, hogy a felkérést jó szívvel vállalta el, mert a Költségvetési Tanács "fontos intézmény a fékek és egyensúlyok rendszerében".

- A kormányzati álláspont jelenleg az, hogy nincs szükségünk IMF-hitelre, csupán egy készenléti állományra, egy védőhálóra. Ön szerint ez valóban így van?

Ez egy elvi forgatókönyv, nem lehet tenyérjóslással eldönteni, hogy így lesz-e vagy sem. A pénzpiaci hitelfelvétel jellemzői, hogy a visszafizetését nem lehet átütemezni, nincs arca, akivel tárgyalni lehetne, a kamatai magasabbak, mint egy IMF-hitelé, viszont a hitelnyújtót semmi más nem érdekli, mint hogy időben visszakapja a pénzét.

A nemzetközi szervezetektől felvett hiteleknek ezzel szemben az az előnye, hogy kedvezőbb a kamatuk, újra lehet tárgyalni, át lehet őket ütemezni, a hitelnyújtók figyelembe tudják venni az ország helyzetét. Hátrányuk viszont, hogy különböző garanciális feltételeket szabnak. Mi most ki akarjuk használni mindkettőnek az előnyeit. Szeretnék egy biztonsági hátteret kapni, és feltétel nélküli hitelekhez is hozzájutni. Ez egy egyensúlykeresés állapota, a Költségvetési Tanács feladata, hogy figyelemmel kísérje, hogy ez az egyensúlykeresés a költségvetés szempontjából a biztonsági kockázatokat bírja-e vagy sem. Meg van szabva, hogy mikorra kell nekünk véleményt készíteni, én ezt más összefüggésben nem tudom megelőlegezni.

Ettől függetlenül a gazdaságpolitikai fordulat szükségességét, a konszenzuskeresést fontosnak tartom, és azt is, hogy a legkülönbözőbb véleményekre legyünk nyitottak, ne mindig végletes megközelítésben fogjunk hozzá a kérdésekhez.

A Költségvetési Tanács nevében ugyanakkor még nem akarok beszélni, ha elnökként nyilatkoznék, akkor a tanács véleményét kéne tolmácsolnom.

- Mit ért gazdaságpolitikai fordulat alatt?

Az adózási, az elosztási kérdéseket, az államháztartási elosztási belső struktúráit, a támogatási rendszereket, nem személyekre gondoltam. Azok a megoldások, amelyek láthatóan nem váltak be a gazdaságélénkítés és más összefüggésekben, azokat végig kell gondolni. Ezek részint kormányintézkedések, részint az érdekképviseletek elképzelései. Inkább egy cselekvési mixről beszélek, de konkrétumokat most nem mondanék.

- Mennyire tartja reálisnak, hogy már az év második felében felpöröghet a gazdasági növekedés Európában, ahogy arra Orbán Viktor számít?

Arra fel kell készülni, hogy a helyzet örökké nem lehet rossz. A világgazdaság változásai nem csak rosszak, hanem jók is lehetnek. A nagy kérdés az, hogy az államháztartási szerkezet átalakítását képes-e megcsinálni Európában és máshol a kormányzati szervezetrendszer. Azért vagyok ilyen óvatos, mert a legkülönbözőbb forgatókönyvek léteznek, pesszimisták és optimisták is. Én, a személyiségemnél fogva, jobbnak tartom a pesszimista előrejelzésekre készülni, mert ahhoz képest egy pozitívabb helyzet egy sor kérdést előre tud mozdítani.

- A korábbi időszakhoz képest szinte stáb nélkül dolgozik a Költségvetési Tanács. Mennyire tud így az ellenőrző funkciónak eleget tenni?

A Költségvetési Tanács első elképzelése 2006 tavaszán - amikor Kopits Györggyel és Járai Zsigmonddal közösen kialakítottunk egy koncepciót - szintén egy kisebb létszámú szervezetet feltételezett. Később volt ennek egy nagyobb változata, egy kiterjedtebb, saját apparátussal. Mivel az Állami Számvevőszéknél mi korábban kialakítottunk egy szellemi bázist, ami ma is működik, én annak a szerepét erőteljesebbnek képzeltem. Nyilvánvaló az is, hogy amellett is szóltak érvek, hogy legyen ennek a szervezetnek egy saját szakértői bázisa.

Nem akarok mellébeszélni, de nagyon óvatos vagyok ebben. A korábbi tanács munkastílusát nem ismertem, szerintem becsületes anyagot készített a költségvetésről, az aggályait megfogalmazta, figyelemfelhívások bőségesen voltak benne. A munka lehetősége tehát most is megvan.

A Költségvetési Tanács, amikor tavaly ősszel megalapozottnak ítélte a 2012-es költségvetési tervet, nem láthatta előre, hogy már az év végén módosítani kell a költségvetésen?

A Tanács elég jól látta a helyzetet, és a kockázatokra becsületesen felhívta a figyelmet. A véleményében nagyon sok minden benne volt, ami aztán be is következett.

- Ön mennyire látja tarthatónak a 2012-es költségvetést?

Ez egy nagyon sok megszorítást tartalmazó költségvetés. Erőteljesen benne vannak ugyanakkor a költségvetésben azok a kockázatok, hogy ha a gazdaság nem indul meg, és az országot környező gazdasági folyamatok kedvezőtlenül alakulnak, akkor nagyon komoly elvonásokra van szükség. Azok az egyszeri bevételek pedig ma már nincsenek meg, amelyek korábban megvoltak.

- Miért vállalta el ezt a felkérést?

Elsősorban azért, mert a Költségvetési Tanácsot én egy nagyon fontos harmóniateremtő, a fékek és egyensúlyok rendszerében illeszkedő intézménynek tartom. Ki akarom magam próbálni ebben a szerepben, és az ilyen felkéréseket nem illik visszautasítani. Ez a pozíció egyébként pénzzel nem jár, de ha az embernek lehetősége van, hogy segítsen, szabályozott keretek között elmondja a véleményét, fórumot adjon, azzal élni kell. Jó szívvel és viszonylag könnyen vállaltam el így a felkérést.