Megszorítás árán maradt meg az egykulcsos adó más IMF-kuncsaftoknál

Több, hitelért folyamodó országban is kritizálta korábban az egykulcsos adózást a Nemzetközi Valutaalap, amely jelezte, hogy a magyar adórendszerben is lát hibákat. A külföldi példák azt mutatják, hogy az IMF nem feltétlenül kényszeríti ki az egykulcsos rendszer felszámolását, de a fennmaradásnak rendszerint megszorítás az ára.

Az IMF az elmúlt két-három évben legalább négy olyan országnak adott hitelt, ahol egykulcsos adórendszer van, és ebből kettő az Európai Unió tagja - mondta Giró-Szász András kormányszóvivő a köztévé Ma Reggel című műsorában pénteken arra a felvetésre, hogy vajon az EU vagy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) feltételül szabja-e a hazai szja-rendszer átalakítását. A kormányszóvivő szerint az EU-nál egyáltalán nem merült fel az egykulcsos rendszer átalakítása. Ugyanezzel érvelt a Magyar Nemzet információi szerint a napokban egy kormányülésen Orbán Viktor is, aki képtelenségnek nevezete az adórendszer megváltoztatását.

A kormányszóvivő az után kapta meg ezt a kérdést, hogy a Tv2 kiszivárgott információkra hivatkozva arról számolt be, hogy az egykulcsos adó eltörlése is az IMF feltételei között lehet. A Valutaalap hivatalosan nem közölt ilyet, de a szervezet delegációját vezető Christoph Rosenberg nyilatkozatában a mostani szja-rendszert is kritizálta. Szerinte az adórendszer átalakítása az "optimálisnál kedvezőtlenebb gazdasági eredményeket hozott, növelte a bürokráciát, és túlságosan nagy terhet jelentett a legveszélyeztetettebbek számára".

Több ország alkalmaz egykulcsos személyijövedelemadó-rendszert, rendszerint olyanok, amelyek az alacsony szintre szállított, egységes kulcstól várják a gazdasági fellendülést, fejlett országok azonban szinte egyáltalán nem élnek ezzel az eszközzel. Magyarország a személyi jövedelemadót 2011 és 2013 között alakítja egykulcsossá a jelenlegi menetrend szerint.

Magyar, román, lett

Az Európai Unióban hét ország használja az egykulcsos adózás egy formáját, közülük három részesült IMF-hitelben a válság kitörése óta. Magyarország mellett Lettország és Románia fordult a Valutaalaphoz a fizetési nehézségek elkerülése érdekében. Lettország 2008 decemberétől egy hároméves hitelprogramban vett részt, Románia először 2009 májusa és 2011 márciusa között, majd annak kifutása után közvetlenül egy 2013 márciusáig tartó hitelkeretre is szerződést kötött.

Az Európai Bizottság nem említett eddig az egykulcsos adóra vonatkozó feltételt, és ebben továbbra sincs változás. Amadeu Altafaj-Tardio, a pénzügyi biztos szóvivője az [origo] azon kérdésére, hogy feltétel-e az egykulcsos adó eltörlése, azt válaszolta, hogy a tárgyalások feltétele a jegybank és a bíróságok függetlenségének biztosítása. Vagyis a szóvivő nem említette, hogy a személyi jövedelemadó része lenne az előfeltételeknek. Hasonlóan kitérő választ adott Iryna Ivaschenko, az IMF magyarországi irodájának vezetője, aki az Európai Bizottság feltételeire hivatkozott, de az egykulcsos adóról nem tett említést az [origo]-nak adott válaszában.

A két tárgyalópartner tehát nem említette, hogy az egykulcsos adó előfeltétele lenne a hiteltárgyalások megkezdésének, ehelyett az európai szabályok betartását várják el. Ez azonban nem jelenti, hogy a későbbiekben sem fog előkerülni az egykulcsos adózás, mivel az IMF-programnak része, hogy a szervezetnek és az adott országnak minden negyedévben meg kell állapodnia a gazdaságpolitikai lépésekben.

Az IMF a hitelkeret (SBA, stand-by agreement, készenléti hitelkeret) összegeit negyedéves bontásban bocsátja a szerződő tagállam rendelkezésére, amelynek a negyedéves felülvizsgálatok végén újabb és újabb szerződést kell aláírnia. Ha az IMF (amely az uniós tagállamok esetén az Európai Bizottsággal együtt folytatja a tárgyalásokat) nem tud megállapodni a hitelfelvevő országgal abban a programban, amely a hitel visszafizetését és az ország újra fizetőképessé válását szolgálja, akkor nem fizeti ki a soron következő hitelrészletet. Ez történt 2010 nyarán a magyar kormány és az IMF között: a 2008-ban indult program csak októberben járt volna le, de a kormány nem akarta aláírni a negyedéves megállapodást, így a hitelprogram idő előtt megszakadt.

Románia áfaemeléssel úszta meg

Az eddigi IMF-programok, ahogyan Giró-Szász András is említette, nem feltétlenül kaszálják el az egykulcsos adórendszereket, igaz, akad rá példa, hogy felmerül a tárgyalásokon. Románia 2005-ben vezette be egykulcsos adózást. Az IMF-program során ez is a gazdaságpolitikai viták közé került, de végül a román rendszer megmaradt. Az ottani szenátus 16-ról 10 százalékra akarta csökkenteni az egyetlen kulcs mértékét, de az IMF ezt helytelenítette, Jeffrey Franks, az IMF romániai főtárgyalója kérte a román kormányt, hogy ne csökkentse a kulcsot. Végül maradt az egykulcsos adózás, igaz, nem csökkent az adó mértéke, az áfakulcsot pedig 19-ről 24 százalékra emelte Románia.

A tavaly márciusban befejeződött első és a rögtön utána induló második hitelprogramja alatt Románia eddig tíz új szerződést, megállapodást írt alá, de egyik sem tartalmazta az egykulcsos adót. Semmilyen formában, vagyis még úgy sem említette meg az egykulcsos adót a memorandumok szövege, mint lehetőséget, amihez hozzányúlva költségvetési bevételt generálhat a román állam. A vitára csak annyi utalt, hogy a 2010 decemberében kelt szerződésben az IMF azt kérte, hogy maradjanak változatlanok az adórendszer fő pillérei 2011-ben.

Ehelyett a dokumentumok szerint az IMF inkább arra koncentrált, hogy javítsa a román kormány az adóbehajtást, különösen a gazdagoknál, további egyszerűsítéshez kínálta fel a segítségét, vagy épp azt javasolta, hogy stabilan és kiszámíthatóan tartsa az adórendszert. A dokumentum burkoltan meg is dicsérte a román kormányt, mert az értékelésében megemlítette, hogy a vártnál több adót sikerült begyűjteni, amivel javult a költségvetés pozíciója.

Maradt az egy kulcs, csak magasabb lett

Lettország jóval korábban, 1997-ben lépett az egykulcsos adózás útjára. A 2008-ban indult IMF-program az egykulcsos adózáson változtatni kívánt, végül azonban máshogy oldotta meg a kormány, hogy a gazdagok többet adózzanak, de az egykulcsos rendszer is megmaradjon.

Az első megállapodásban az szerepelt, hogy az egykulcsos adó progresszívvé alakításával, az önfoglalkoztatás megszüntetésével és az szja szélesebb körű kivetésével kell növelni a bevételeket. Utóbbi kettőt már az első negyedévben végrehajtotta a kormány, az egykulcsos rendszerhez azonban csak úgy nyúltak, hogy az egyetlen kulcsot emelték meg. Lettország 2009-ben 25-ről 23 százalékra csökkentette a kulcsot, majd az IMF-program keretében 26 százalékra emelték. A tőkejövedelmek megadóztatása, köztük az ingatlanokból származó jövedelmeké azonban a gazdagokat terhelte.

A szomszédoknál nem szólt bele az IMF

Az IMF-hitelre szoruló szomszédos országok közül Ukrajna Oroszországot követve 2003-ban vezette be az egykulcsos adózást, a választott kulcs 13 százalék volt. Ezt 2007-ben 15 százalékra emelték. Az IMF 2008-ban kezdődő programjában a második kulcs bevezetésére tett javaslatot a Valutaalap, amellyel a minimálbér tízszerese fölött keresőket sújtották volna, ezt azonban az ukrán kormány nem hajtotta végre.

Szerbia egy másik olyan szomszédos ország, amely IMF-hitelt kért, de az ő esetükben a Valutaalap nem kívánta megváltoztatni a 2003-ban bevezetett egykulcsos adót. A program dokumentumai nem utalnak erre, csupán annyit javasolt a legfrissebb, 2011. szeptemberi memorandum, hogy a következő kormánynak érdemes megfontolnia egy olyan adóreformot, amely a közvetlen adókat úgy csökkenti, hogy az összes adóbevétel nem változik. Ezt a szociális hozzájárulások csökkentésével érnék el, miközben a közvetett adókat (például áfa, jövedéki adó), esetleg az ingatlanadót emelnék meg.