Munkahelyet teremt a biomassza használata

Magyarországon a megújuló energiaforrások közül az egyik legnagyobb potenciállal a biomassza rendelkezik. A biomassza ma már a fosszilis energiahordozókkal szemben is versenyképes, környezetvédelmi szempontból azoknál kedvezőbb, ráadásul munkát adhatna a mezőgazdasági termelésből kiszorult területeknek is.

A biomassza nem más, mint az a biológiai eredetű (élő és elhalt) szervesanyag-tömeg, amely adott térben, adott időpontban a jelenlevő élőlények vagy élőlény eredetű szerves anyagok mennyisége. Megkülönböztethetünk növényi biomasszát (fitomassza) és állati biomasszát (zoomassza). A biomassza a napenergia átalakított formája, hiszen a földi élet a Nap segítségével termeli újra és újra a biomasszát. Ezt a munkát a növények végzik fotoszintézis révén; a napfény energiája a fotoszintézis során, a növényekben létrejövő szerves anyagokban kémiai energia formájában raktározódik el.

A biomassza lehet elsődleges, másodlagos és harmadlagos. Az elsődleges biomassza körébe a természetes vegetáció, a szántóföldi, kertészeti és vízi növények tartoznak. A másodlagos biomassza az állatvilág, a gazdasági haszonállatok, továbbá az állattenyésztés termékei, melléktermékei és hulladékai. A harmadlagos biomassza a biológiai eredetű anyagokat felhasználó iparágak termékei, melléktermékei, hulladékai, valamint emberi települések szerves hulladékai.

A biomassza, a fosszilis energiahordozók után, jelenleg is a negyedik legnagyobb energiaforrás. A világon összességében a felhasznált energia 14 százalékát, míg a fejlődő országokban 35 százalékát biomasszából nyerik. A megújuló energiaforrások körülbelül 3,6 százalékkal részesednek Magyarország összes energia-felhasználásából. Ezen belül a biomassza, mintegy 80 százalékot tesz ki, ennek nagy része tűzifából és egyéb növényi melléktermékből keletkezik. Azonban ez csak töredéke a lehetőségeknek.

A biomassza energetikai célú felhasználása egyáltalán nem új jelenség, hiszen a szén 17. században kezdődő kitermeléséig (ipari forradalom) az ember fűtésre és világításra is növényi és állati eredetű anyagokat alkalmazott. Fával és faszénnel tüzeltek, gyertyával és olajjal világítottak (nem beszélve a háziállatok fizikai erejének hasznosításáról).

Az ember akkor kezdett ismét komolyabb energiaforrásként gondolni a biomasszára, amikor a 20. század második felének olajválságai, a készletek kimerülésétől való félelem, az üvegházg hatású gázok egyre közismertebb környezetromboló hatása, és az atomenergiától való idegenkedés új energia források felkutatására sarkallta a kutatókat. Az 1970-es évek olajáremelkedése a megújulók felé fordította a figyelmet, ám az árak hamarosan ismét elviselhető szintre süllyedtek, így a megújuló energia források már nem voltak olyan fontosak. Nagyüzemi szinten azért már ekkor megindult a biomassza tüzelési rendszerének fejlesztése és terjedése, különösen azokon a területeken, ahol jelentős mennyiségű, egyéb módon kevésbé hasznosítható hulladék keletkezett (mezőgazdaság, kommunális szféra).

Az elmúlt időkben újra előtérbe került a biomasszát hasznosító technológiák fejlesztése, elsősorban a környezetvédelmi problémák miatt. További fontos ok, az élelmiszer-túltermelés miatt, a termelésből kivont termőterületek hasznosításának és a falusi lakosság helyben tartásának problematikája. Nem mellékesen, az import fosszilis tüzelőktől való függés is csökkenthető a biomasszával.

A biomassza energetikai célú hasznosítása mellett szól, hogy alkalmazásával a légköri szén-dioxid mennyisége nem növekszik, hiszen az égetéskor felszabaduló szén-dioxidot az előző év(ek)ben a növény magából a légkörből vonta ki, illetve, hogy a következő év(ek)ben a fiatal energia-ültetvények ugyanígy ebből fogják felépíteni magukat. Emellett a biomassza tüzelésekor kevesebb egyéb káros gáz jut a légkörbe. Persze a betakarítás, a gyártás és a szállítás további szén-dioxid kibocsátással jár.