Kötelező a részmunkaidő a közszférában

Idén már kötelező lesz részmunkaidőben foglalkoztatni a közszférában a gyes-ről, gyed-ről visszatérőket - amennyiben ők ezt kérik. Ennek a szülői kérésnek a munkáltató köteles eleget tenni, a gyermek három éves koráig.

Akit a közszférában foglalkoztatnak, a gyermekgondozási ellátás igénybevétele, vagy a fizetés nélküli szabadság után, a korábbi munkahelyére visszatérhet, és választhatja a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét.

A részmunkaidős foglalkoztatást a legkésőbb a fizetési szabadság letelte előtt 60 nappal, a pedagógusoknak pedig a tanév szorgalmi időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző 60 nappal korábban kell kérelmezni a munkáltatónál.

A részmunkaidős foglalkoztatásban napi négy, illetve heti 20 órát dolgozhat a munkavállaló, ám ettől közös megegyezéssel ellehet térni, és lehetőség van a napi 6 órás foglalkoztatásra is.

A heti 20 órás részmunkaidő kötelező előírása azért szükséges, mert ez a munkáltató által valamennyi "munkavállalóra" megállapított munkaidő-beosztást teljesen nem borítja fel, és csak kisebb adminisztrációs terhet okoz a munkáltatónak.

Heti 20 óra - és megegyezés

Amennyiben a felek egymással meg tudnak állapodni, nincs akadálya, hogy a részmunkaidő mértékét ettől eltérően állapítsák meg.

A részmunkaidő heti 20 órától eltérően történő megállapítására a munkáltató és a köztisztviselő közös megegyezése alapján tehát bármikor sor kerülhet - ez eleve feltételezi azt, hogy a részmunkaidő kikötésére konszenzus, s nem pedig egyoldalú döntés alapján kerülne sor.

A "munkavállaló" a fizetés nélküli szabadság igénybevétele esetén csupán egy alkalommal választhatja a részmunkaidős foglalkoztatást. Amennyiben a kötelező részmunkaidős foglalkoztatását követően utóbb - a gyermek 3 éves kora előtt - ismételten áttér teljes munkaidőre, nem lesz újfent alanyi joga a részmunkaidős foglalkoztatásra.

Ám a felek közös megegyezéssel részmunkaidőt köthetnek ki. A kötelező részmunkaidős foglalkoztatás lejárta - azaz a "munkavállaló" kérelme szerinti időpont, de legfeljebb a gyermek hároméves kora - előtt a teljes munkaidős foglalkoztatás csak közös megegyezéssel állítható vissza.

A munkaszervezési szempontok miatt nem indokolt ugyanis újabb alakító jogot adni a "munkavállaló" számára, hiszen a munkáltatónak előre nem látható nehézségeket okozhat a váratlan visszatérés a részmunkaidőről a teljes munkaidőre.

Például, a feladat ellátása érdekében 20 órás heti munkaidőre alkalmazott köztisztviselő közszolgálati jogviszonya megszüntetése igen bonyolult lehet adott esetben.

Három éves korig

A kötelező részmunkaidős foglalkoztatás a "munkavállaló" kérelme szerinti időpontig, de legfeljebb a gyermek hároméves koráig tart. Ezt követően a kinevezésnek a kérelem benyújtását megelőző időszakban irányadó feltételei az irányadóak.

Ez azonban nem jelenti egyben azt, hogy a felek közös megegyezéssel ne módosíthatnák a kinevezést, s a kötelező részmunkaidős foglalkoztatást követő időszakra a továbbiakban is részmunkaidőt kössenek ki.

A munkáltató kötelező részmunkaidős foglalkoztatást követő foglalkoztatási kötelezettsége nem jelenti a felmentési tilalom meghosszabbítását, hiszen ezt követően a törvényi feltételek fennállása esetén a munkáltató, például, akár fel is mentheti a közalkalmazottat vagy a köztisztviselőt, mivel ekkor a "munkavállaló" már nem áll felmentési védelem alatt.

Akikre nem terjed ki

Nagy hiányosság a törvénynek, hogy a versenyszféra dolgozóira nem vonatkozik. A fegyveres állomány tagjának kérelmét pedig alaposan elbírálják, hiszen meg kell vizsgálni a rész-szolgálatteljesítés lehetőségét, a beosztáshoz tartozó munkaköri feladatok jellegének és a szolgálatteljesítés körülményeinek mérlegelésével.

A kérelem elutasítását a munkáltatói jogkör gyakorlója írásban köteles megindokolni.

A törvény nem terjed ki a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervnél foglalkoztatott fizikai munkát ellátó munkavállalókra, azaz a közigazgatási szervnél foglalkoztatott fizikai munkavállalókra.

Ennek lényege, hogy indokolatlanul hozná kedvezőbb helyzetbe őket azokkal a szintén a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalókkal szemben, akiket a versenyszférában foglalkoztatnak.