Energiapolitikai jelszavaink már európaiak

A közelmúltban tette közzé új energiapolitikai koncepcióját a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. A "Magyarország Energiapolitikája 2007-2020" néven futó tervezet hangsúlyozottan nem a kormány álláspontját tükrözi, hanem társadalmi véleményezésre bocsátott tervezet. A koncepció a haladó európai elveket tartja követendőnek, ám a szakember szerint sokszor túl általános, és stratégia létére nem igazán mutat irányt.

A környezetvédelem szempontjai határozottabban jelentkeznek

A dokumentum "A biztonságos, versenyképes és fenntartható energiaellátás stratégiai keretei" alcímet viseli, amely már jelzi, hogy a tárca e három fő fogalom köré szervezi a stratégiát. A tervezet erénye, hogy nem fél kimondani: a fenti három fő elv olykor esetleg konfliktusba is kerülhet. A szöveg rögvest az elején világossá teszi, hogy nem akar egy "az energetika minden területére kiterjedő cselekvési program" lenni, "hanem azokat a hosszú távon érvényes megállapításokat és téziseket tartalmazza, amelyek segítik az ország lakosságát, a vállalkozásokat, a kormányzatot és a politikusokat az energetikával kapcsolatos döntéseik során".

Az anyag bevezetője a világban az elmúlt időkben végbement változásokat veszi számba, és az elsők között szögezi le, hogy "véget ért az olcsó energia korszaka", és a fosszilis energiahordozók további drágulását tételezi hosszab távon. A szöveg ezzel összefüggésben figyelmeztet a beszerzés egyre nagyobb nehézségeire is. Hogy az utóbbi időkben milyen nagyságrendű változások történtek az energetikában és megítélésében, arra utal az, hogy a gazdasági tárca az ellátásbiztonság után rögtön a környezetvédelmi összefüggések fontosságát hangsúlyozza. A szén-dioxid-kibocsátás kapcsán a közlekedés szerepét is kiemeli, hangsúlyozva a tömegközlekedés fejlesztésének fontosságát. Ezen kívül célul tűzi ki a közúti közlekedés minél nagyobb hányadának vasútra és vízi útra terelését, hozzátéve, hogy a jelenlegi folyamatok ezzel éppen ellenkező irányúak.

Az új helyzet új kihívásait elemezve a szöveg kiemelt helyet biztosít az EU-s energiastratégiához való csatlakozáshoz. Annak ellenére, hogy az unió jelenleg sem rendelkezik valódi energiastratégiával, uniós szerződésekben, irányelvekben és rendeletekben olyan közös célokat fogalmaz meg, amelyekhez a tagországoknak alkalmazkodniuk kell. Korunk három fő jelszava, amit talán már a laikusok is fújnak - ellátásbiztonság, versenyképesség, fenntarthatóság - az EU által is legfontosabbnak tartott szempotokat összesíti. E három alapvető stratégiai célkitűzés megvalósulását a tervezet nem határozza meg szoros intézkedési tervben. Az anyag sok helyen általános szinten marad, például kimondja, hogy 2020-ig új erőművekre lesz szükségünk, vagy hogy a határkeresztező kapacitásokat bővíteni kell.

A koncepció kiáll a piaci liberalizáció mellett, és mindvégig annak fontosságát hangsúlyozza, kimondva, hogy a verseny a hatékonyságot növeli, ezen keresztül pedig csökkenti a fogyasztói árakat (szemben egyes iparági szereplők saját érdektől is motivált és gyakran hangoztatott nézeteivel). Egyes szövegrészek kimondottan semleges, határozatlan irányú ajánlásaival szemben, a hármas cél eléréséhez érezhetően támogatja például a nukleáris energiát, az új blokk várható üzembe lépését 2020-2025-re becsülve.

Az anyag kimondja, hogy a magyar energetikában a legnagyobb eredményt a hatékonyság növelésével lehet elérni (a termelésben és felhasználásban egyaránt), ezzel tulajdonképpen mindhárom célhoz közelebb lehetne kerülni. Mivel a magyar energiahatékonyság jóval elmarad a nyugati országokétól, logikus, hogy itt nagyobb tartalékaink vannak. Ezzel kapcsolatban a szöveg nem kíméli az államot sem, elismerve, hogy óriási energiapocsékolás folyik a közintézményeknél, és konrétan javasolja a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv kidolgozását. A tervezet a nemzetközi gázvezetékek ügyében is határozott álláspontot közvetít, amennyiben kimondja, hogy "az alternatívák között nem kívánatos bármelyik projektnek prioritást biztosítani a többivel szemben. Nemzeti érdeknek és energiapolitikai célnak nevezi ugyanakkor azt, hogy legalább az egyik vezeték nyomvonala Magyarországon keresztül vezessen, és megemlíti, hogy kedvező földrajzi adottságai révén az ország esetleg regionális gázelosztó központ is lehetne.