Százmilliókról vitáznak a producerek egyesületei

Nem, vagy csak elenyésző mértékben kapják meg a hazai filmproducerek az őket megillető kábeltelevíziós és üres hordozói jogdíjakat a hazai jogkezelőtől, a Filmjustól - hangzott el pár nappal a 40. Magyar Filmszemle előtt. A Filmjus ennek ellenkezőjét állítja, és a hitelrontás okán már korábban pert indított a bíróságon.

"Nemrég Spanyolországban, a legnagyobb ibériai jogkezelőnél jártam, a Dallas Pashamende című filmem ügyes-bajos dolgai kapcsán. A számítógépen pár perc alatt minden létező információt megmutattak a filmről, például hogy melyik európai országban készült DVD belőle; volt, amiről nem is tudtam" - mondja Kántor László producer. Magyarországon sokszor arról sem tudunk, jár a jogdíj; a többiről nem is beszélve - állítja. Erkel András producer is úgy látja, a Filmjus nem megfelelően képviseli érdekeiket, éppen ezért jött létre 2008 júliusában az Agicoa Magyarország Filmelőállítók Jogkezelő Egyesülete.

Bonyolult felállás

A filmproducereknek járó jogdíjak hatékony kezelése ügyében az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartott hétfői sajtótájékoztatón kiderült, legkevesebb öt szereplője van a vitának. Első maga a Filmjus, amely a jogkezelést végzi jelenleg, és végezte az elmúlt évtizedben. Második az Agicoa, a hazai producerek egy részének támogatását élvező, filmjogok képviseletével foglalkozó, svájci székhelyű, félszáz országban működő nagy nemzetközi szervezet hazai bejegyzésű "lánya".

A Filmjus is létrehozott egy Prodjus nevű szervezetet, mégpedig azért, mert a színészek, operatőrök, rendezők érdekei nemegyszer szemben állnak a producerek érdekeivel, így utóbbiakat az új, előbbieket az eddigi szervezet képviselné - tudtuk meg Kabdebó Györgytől, a Filmjus elnökétől. Az Agicoa képviselője és alapító tagja, Sár Tamás ügyvéd kérdésünkre úgy becsülte, hogy az Agicoa és Prodjus szervezet nagyjából ugyanannyi producert tömörít.

A negyedik szereplő az Oktatási és Kulturális Minisztérium, amely dönteni fog arról, melyik szervezet kaphat licenszet a közös jogkezelésre. Salamoni döntés nem születhet, a szerzői jogi törvény kimondja, csak egy szervezet kaphat licenszet. Éppen ezért kell megemlékezni az ötödik szereplőről, az Európai Bizottságról, amely kötelezettségszegés miatt eljárást indított Magyarország ellen. Hazánk ugyanis nem liberalizálta a jogkezelői piacot: az említett törvény tavaly decemberi módosítása - az ígérettel ellentétben - kimondta a kizárólagosságot.

Látszatképviselet, mintaképviselet

Szólni kell még egy felügyeleti eljárásról, ez tavaly decemberben indult a Filmjus ellen (ennek tényét a minisztérium szakembere, Hajagos Éva megerősítette az [origo]-nak.) Többek közt a gazdálkodás kérdését veszi górcső alá, hiszen ezzel kapcsolatban sok bírálatot kapott a szervezet. Az Agicoa a szakmához intézett tavalyi körlevelében olyan kifejezéseket használt, mint a "homályos rendszer" és a "látszatképviselet", ezért a Filmjus pert indított.

Az [origo] tapasztalata az, hogy a felek azonos fogalmakon sokszor mást értenek, és ha, például, az összegekben olykor hasonló eredményre is jutnak, a körülmények megítélésében már közel sem.

Kabdebó Györgytől a következő adatokat tudtuk meg: a Filmjus az elmúlt tíz évben nettó 684 728 641 forint jogdíjat vett át az Artisjustól. Ennek 89 százalékát ki is osztotta a jogosultaknak, a fennmaradó 11 százalék a Filmjusnál, függőszámlán található, amíg a jelenleg ismeretlen jogosultak nem jelentkeznek érte.

Kabdebó György szerint eleget tesznek értesítési kötelezettségüknek, olyannyira, hogy az Agicoa Magyarországot "támogató" producerek között akad olyan, akinek tavaly négy levelet is írtak járandósága átvételi lehetőségéről, ám nem reagált rá. Kántor László nem így látja, szerinte véletlenszerűen tudnak meg dolgokat.

Az Agicoa szerint akadnak producerek, akik az elmúlt években 10-30 ezer forintot kaptak - vagy egy fillért sem. Kabdebó György azonban arra mutat rá, e producerek között akad, aki komoly összegeket kapott - csak tavaly.

A Filmjus szerint az Agicoának 2004 decemberéig százhatvan millió forintot utaltak át, és jelenleg is több százmilliót utalnának, ám 2005 januárja óta nincs érvényes szerződés köztük, ennek hiányában pedig a Filmjus függőszámlán tartja e pénzeket (is). A Filmjus szerint a mérlegadatok, a nyilvános beszámolók alapján bárki képet kap gazdálkodásukról. Az Agicoa szerint százmilliós tételek nem stimmelnek (ami nyilván súlyos állítás).

Drágán dolgozik-e a jogkezelő?

Helmut Koszuszeck, a nemzetközi Agicoa jogkezelő szervezet képviselője az [origo] kérdésére felvázolta, hogyan gondolják a hatékony jogkezelést a szakmai szervezetek, az alkotók, a producerek kölcsönös megelégedésére. Utalt arra a statisztikára, hogy száz euró behajtott pénzből a kezelési költségük csupán 7,8 euró.

Kabdebó Györgytől megtudtuk: a Filmjus kezelési költsége 19 százalék, ebből 13 a rezsi és hat százalék szociális támogatás, például a nagyon szegény alkotóknak. A 13 százalék kapcsán elmondta, tizenegy évre visszamenőleg monitorozták az összes országos sugárzású televíziót, az eredményeket összesítették, a jogosultakat minden esetben kiértesítik. Ha ezt egy külföldi cég meg tudja csinálni, le a kalappal előtte. Ráadásul az Agicoa honlapján nyoma sincs felosztási szabályzatnak, és annak, milyen algoritmus szerint számítják ki a jogdíjakat

Erkel András producer szerint a Filmjus kommunikációs stratégiája az, hogy az Agicoa, a gonosz, nagy multi idejött kizsákmányolni; minden létező ellenszolgáltatás nélkül szedi be a pénzt, ami nyilvánvalóan nem így van.

A 40. Magyar Filmszemle csütörtökön kezdődik.