Hitelminősítők: kecskék a káposztásban

A hétvégén a G20-as csúcstalálkozón a világ legfejlettebb és leghatalmasabb országai akciótervet fogadtak el a válság leküzdésére. Az elfogadott közös nyilatkozat szerint mindennek során - igaz, csak középtávon - várhatóan szabályozni fogják a hitelminősítő intézeteket.

• Itt találja a válsággal kapcsolatos összes hírt!

A hitelminősítők az után kerültek a kritikák középpontjába, hogy a jelzálogválság kezdetétől fogva tévedtek előrejelzéseikben, és többek között olyan értékpapírokat és hiteltermékeket minősítettek kiválónak, amelyek manapság éppen semmit sem érnek. E papírok nagy része már a válság elején viharos gyorsasággal elvesztette értékét.

A globális hitelválság első áldozatai ugyanis az amerikai jelzálogadósok voltak, aztán elestek a befektetési bankok a Wall Streeten, végül az egész világ pénzügyi rendszere rendült meg, sőt most már a globális gazdaság is kezd gyengébben teljesíteni.

A három nagy

A három nagy hitelminősítő cég, a Moody's, a Fitch és a Standard & Poor's ugyanakkor képtelen volt előre jelezni a mostani krízist. (A jelzálogpiaci válságról az elsők között egy globális nagybank, az HSBC adott ki figyelmeztetést.)

A három nagy hitelminősítőt nem is elsősorban a teljes válságért teszik felelőssé, hanem azért, mert a krízis kiindulásakor nem figyelmeztették a befektetőket. A jelzáloghitelekre alapozott értékpapírokat (CDO) és az úgynevezett csereüzleteket (CDS) ugyanis ezek a cégek az utolsó pillanatokig a legjobb osztályzatokkal látták el.

Vagyis a bankok nyugodtan tartották "raktáron" az időközben értéktelen papírhalommá vált jelzálogkötvényeket, CDO-kat és CDS-eket, hiszen a hitelminősítők szerint ezek kiváló befektetések voltak.

Nem vették észre

Az, hogy a háttérben egyre több másodrendű besorolású jelzálogadós vált fizetésképtelenné és az ő törlesztéseikre alapozott értékpapírok piaca összeomolhat, elkerülte a három nagy cég figyelmét.

Mindezek után az amerikai kongresszusban komoly bírálatok érték az elmúlt hónapban a Moody's, a Fitch és az S&P vezéreit, akik olyan véleményeket voltak kénytelenek végighallgatni, mint hogy "kolosszális bukás a hitelminősítés története", illetve "ennek eredménye az, hogy immár az egész pénzügyi rendszer került veszélybe". E két kijelentést egyébként a demokrata képviselő, Henry Waxman engedte meg magának október 22-én, a kongresszusi szakbizottsági meghallgatáson.

A republikánus Mark Souder erre rá is kontrázott, hiszen azt is megkockáztatta: "Azt hiszem, hogy felmerül a lehetséges jogi felelősség kérdése is."

Lesz-e felelős?

Hogy lesz-e felelőse a válságnak, egyelőre nem tisztázott, az azonban bizonyos, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek óta a hitelminősítő cégek államok voltak az államban. Tulajdonképpen kvázi közfeladatokat láttak el, amikor a bankok, brókercégek és az összes "mezei" befektető számára osztályozták a kötvényeket, részvényeket és más értékpapírokat.

A hitelminősítők az után váltak egyre nagyobb hatalmúvá, hogy az amerikai SEC, vagyis a tőzsdefelügyelet három-négy évtizeddel ezelőtt megelégelte a brókercégek felelőtlen viselkedését, és gyakorlatilag egyfajta ellenőrző szervvé tette a Fitchet, a Moody'st és az S&P-t a New York Times elemzése szerint. Azóta kiderült, hogy a SEC tévedett, kecskére bízta a káposztát, hiszen a minősítők azoktól a cégektől szerezték bevételeiket, amelyeket osztályoztak.

Csökkent a SEC hatalma

A Wall Street mostani megingása a SEC hatalmát is csökkentette: a legnagyobb befektetési bankok vagy megszűntek, vagy felvásárolták őket, vagy átalakultak kereskedelmi bankká, és így a SEC fennhatósága alól a jegybank szerepét betöltő Fed hatásköre alá kerültek át.

A három hitelminősítő cég mindegyike hatalmas profitokat söpört be az elmúlt években, miközben nem teljesítették a piac elvárásait, és nem tudták idejében figyelmeztetni a befektetőket a veszélyekre. A Moody's például az ABC News és a Bloomberg szerint háromszor-négyszer akkori profitrátával dolgozott, mint az Exxon, a világ legnagyobb olajcége.

A hitelminősítők bukását az okozza szakértők szerint, hogy a működésük alapját érintő érdekkonfliktus áll fenn céljaik és a finanszírozási modelljük között. A hitelminősítők ugyanis azoktól a cégektől kapnak pénzt, amelyeket osztályoznak. Így érdekeltté válnak abban, hogy minél jobb besorolást adjanak egy-egy vállalatnak, amelyet aztán éppen a jó hitelminősítése alapján lehet jól "eladni" a befektetőknek.