Válságkezelési receptek a szomszédból

Az elmúlt hónapokban Magyarországgal párhuzamosan a többi keleti EU tagállamnak is szembe kellett néznie a világgazdasági válság azonos veszélyeivel és kihívásaival. Az elkövetkezőkben azt fogjuk áttekinteni, hogy Magyarországgal összehasonlítva Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában milyen intézkedéseket terveznek vagy léptettek már életbe a kormányok a válság kezelésére.

• A válság híreit itt olvashatja el!

Első ránézésre mindegyik ország ugyanazzal a problémával küzd: A GDP csökkenése, az ipari termelés visszaesése és - ahol még létezik nemzeti valuta - az árfolyam-leértékelődés tünetegyüttese okoz gazdasági és politikai feszültségeket. Mégsem teljesen ugyanarról a problémáról van szó mindenütt - írja elemzésében Kutasi Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem világgazdasági tanszékének adjunktusa).

Románia és Szlovákia kimagasló (6-10 százalék közötti) növekedést ért el az elmúlt három év mindegyikében, ugyanakkor ez olyan ágazatok - a járműgyártás és az elektrotechnika - dinamikus bővüléséből keletkezett, amelyek most éves visszatekintésben 10-50 százalékos visszaeséstől szenvednek. (2009 januárjában az éves visszaesés a 2008. januári autóipari termeléshez képest Szlovákiában 47,7, Lengyelországban 34, Csehországban 2008 decemberében 20,7 százalékos volt.)

A csoportból a Magyarország és Románia alkotta páros azért lóg ki, mert e két országban kiemelkedően magas a jegybanki alapkamat. Egyedül Romániában várható komoly folyófizetésimérleg-kockázat, ami azt jelenti, hogy a 2009-es mérlegben az exportbevétel annyira visszaesik, hogy akár 10 százalékos deficit is kialakulhat. Államháztartási kockázatok szempontjából csak Magyarország lóg ki a sorból (egyébként mind a tíz keleti EU tagállam közül) a magas és a további két évben is bővülő államadósságszint miatt. Szlovákia sajátossága, hogy az euróövezet tagja. Az eddigi felsorolásból már felismerhető, hogy nem teljesen azonos a válságkezelő gazdaságpolitika mozgástere, és nem teljesen azonos kihívásokat kell kezelni.

A forint tudott legkevésbé ellenállni

Az eltérő kockázatok a nemzeti valuták gyengülésében is kifejeződnek. Az csak egy illúzió, hogy a forint magával rántotta a térség többi valutáját a magyar gazdaságpolitikai hibák miatt az elmúlt két hónapban. Fele- vagy negyedakkora megtakarítási ösztönző erővel bíró lengyel és cseh jegybanki alapkamat mellett sem gyengült január eleje óta március 18-ig a zloty és a cseh korona akkorát, mint a forint. Ráadásul fontos azt is megjegyezni, hogy a cseh és lengyel háztartási, állami és vállalati hitelállományt jóval kevésbé sújtja az euróval szembeni korona és zloty leértékelődés, mivel az elmúlt évek 4 százalékos euró kamatlába nem volt vonzó a 2,5 százalékos cseh vagy a 4,5 százalékos lengyel alapkamathoz képest.

Nemzeti valuták leértékelődésének mértéke 2009. március 18-ig

	Cseh korona	Forint	Lengyel zloty	Román lej
2008. július 1-től	13,27	27,86	35,16	17,79
2008. szeptember 1-től	8,76	26,92	36,01	22,21
2009. január 2-től	0,6	13,64	9,1	6,48

Forrás: Európai Központi Bank, saját számítás

Szlovákiát nem volt értelme vizsgálni, mert 2009. január 1. óta az euró bevezetésével a szlovák korona technikai árfolyama folyamatosan 33,2 korona/euró.

Válságkezelési stratégiák

A válságkezelési megoldások okán még csak azt sem lehet egyértelműen állítani, hogy hasonló gazdasági körülményekkel bíró országok feltétlenül azonos úton haladnak. A cseh és a lengyel gazdaság viszonylag hasonló kockázati pályán mozgott az elmúlt években. Mindkettő viszonylag megkésve, de még 2007-ben elkezdte a költségvetési kiigazítás folyamatát, és az elmúlt 8 évben nem járta be azt az államháztartási tévutat, amely Magyarországot a 70 százalék feletti GDP-arányos államadóssági szintre juttatta.

Ennek ellenére a cseh gazdaságpolitika a kiadások növelésével és az adók csökkentésével tervezi ellensúlyozni a recessziót, a lengyel kormány viszont az államháztartási egyensúly tervezett ütemű javításának fenntartásában látja a megoldást és a befektetői bizalom erősítésének kulcsát, akárcsak a magyar kormány. Utóbbi párhuzam azonban különböző gyökerű: a lengyel fegyelmezettség oka, hogy gazdaságpolitikai hitelességük erősítését az euró bevezetésében látják, hiszen valószínűleg a gazdaság legnagyobb problémája, hogy - 4 százalékos jegybanki alapkamat mellett - a zloty nagyjából 35 százalékkal leértékelődött az elmúlt fél évben az euróval szemben.

A magyar költségvetési egyensúlyi cél elsődlegessége viszont - és mellékesen a regionálisan magas jegybanki alapkamat is -a túlzottan magas államadóssági visszafizetési kockázatból ered.

Lengyelország számára az euró a legfontosabb

A lengyel válságkezelési koncepció lényege, hogy deklarálták a 2012-es euró bevezetési céldátumot, amiből levezethetők a következő három év szükséges gazdaságpolitikai lépései. Többek között az, hogy 2010. január 1-től részt kell venniük az ERM-2 árfolyam-rögzítési rendszerben, amely legfeljebb +/- 15 százalékos lebegést enged majd a zlotyinak. A lengyel költségvetési hiányt sikerült 2008-ban a GDP 3 százaléka alá csökkenteni, de a lengyel kormánynak arra is kell ügyelnie, hogy az államháztartási finanszírozás fenntarthatóságát is bizonyítani tudja, ezért a februárban módosított konvergenciaprogramban 2011-ig fokozatosan 2 százalék alatti deficitet céloztak meg.

Az eurócél következtében a lengyel kormány idén nem állt elő komoly gazdaságélénkítő csomaggal, hanem a 2008 november végén összeállított államháztartási kiigazítást, az államháztartási egyensúlycél teljesítésén keresztüli hitelesség-erősítést folytatják tovább. Gazdaságélénkítés helyett további megtakarítási lehetőségeket keresnek a költségvetésben, amely egyben ellensúlyozza az egyenlegben az adóbevételeknek a GDP lassulásából fakadó elmaradását.

A költségvetési megszorítás már csak azért is kényszerű lépés, mert a decemberben 3,1 százalékos infláció februárban már 3,3 százalékos volt és március végére várhatóan 3,5 százalékra gyorsul, márpedig a mozgóátlagú inflációs euró-kritérium várhatóan ezután sem fogja meghaladni a 3 százalékot, másrészt, ha nem teljesül az inflációs célkitűzés, a gazdaságpolitikai hitelesség gyengülni fog.

Csehország élénkít

A cseh válságkezelés a gazdaságélénkítő kiadásokban látja a megoldást, akárcsak a szlovák kormány. A cseh kormány helyzete viszont annyiban hasonlított a magyaréra, hogy a kormányban résztvevő pártok önmagukban nem voltak elegendőek a parlamenti többség biztosítására, így nagyon könnyen megbuktathatók voltak a tervezetei, ahogy maga a kormány is megbukott: a március 18-án kirobbant megvesztegetési botrány miatt csütörtökön a cseh miniszterelnök benyújtotta lemondását.

A cseh Nemzeti Gazdasági Tanács (NERV) által kidolgozott februári tervezet szerint a GDP 4,7 százalékának megfelelő ösztönző csomagot terjesztett be a kormány. A csomag a következő intézkedésekből áll össze: TB járulék csökkentése, a céges gépkocsi-vásárlás forgalmi adója visszaigénylési lehetőségének bevezetése, a társasági adó csökkentése, céges hitelek állami garanciája, export- és mezőgazdasági támogatások, K+F és vidékfejlesztő infrastrukturális beruházások. Emellett még 2009-re felfüggesztik a társasági adóelőleg feltöltési kötelezettséget is.

Mindezen túl az államadósság menedzselésében a szinten tartás a cél. A válságkezelés hatékonysága érdekében a kormány a csomag beterjesztésével együtt bizalmi szavazást kért maga ellen, arra ösztönözve ezzel a patthelyzetben lévő parlament ellenzéki képviselőit, hogy a csomag megszavazásával együtt inkább a biztos képviselői pozíciót válasszák, mint az új választások kockázatát, ám ez nem jött össze, mivel bebukta a bizalmi szavazást.

Szlovákia is élénkít

Szlovákia is a gazdasági élénkítés programjával próbálkozik. Annyival mindenképpen kedvezőbb helyzetből indul a szlovák gazdaság, hogy a januárban bevezetett euró miatt komoly devizapiaci leértékelődési kockázatok tűntek el. Ugyanakkor éppen a cseh, lengyel és magyar devizák euróval szembeni leértékelődése kihívás is a szlovák gazdaság és a gazdasági növekedést ösztönző gazdaságpolitika számára. Szlovákia területének nagy részéről ugyanis könnyen és olcsón elérhetők az említett szomszédos gazdaságok, ahol a leértékelődés miatt 20-40 százalékkal olcsóbban fogyaszthat a szlovák lakosság olyan kiskereskedelmi és üdülési szolgáltatásokat, amelyek Szlovákiában is elérhetők. Így a kormány által a gazdaságba pumpált többletjövedelem részben kiáramlik az országból és nem a helyi növekedéshez járul hozzá. Másrészt a beáramló beruházások számára sem kiemelkedően vonzó már Szlovákia a térségben, már csak azért sem, mert a 7,40 eurós szlovák átlag órabér a régió legmagasabb munkaerőköltsége, a keleti EU-tagállamok átlagának 1,22-szerese.

A vizsgált országok makrogazdasági hátterének néhány jellemzője

Forrás: nemzeti bankok, ICEG EC, Fitch, S&P, nemzeti pénzügyminisztériumok

A szlovák kormány március 1-étől életbe lépett válságkezelő intézkedései 332 millió euró értékben tartalmaz kiadásbővítést és adócsökkentést a 2009-2010-es időszakra. Az intézkedések jelentős köre a munkahelyek megtartását célozza, amennyiben támogatja a kényszerszabadságolás finanszírozását az elbocsátások helyett TB-járulékok átvállalásával 60 napig, továbbá a munkanélküliek alkalmazását fix összegű munkaadói juttatással támogatja, illetve megnövekedett a munkanélküliek vállalkozásindítási támogatása is. Ezzel párhuzamosan a háztartások fogyasztását is élénkíteni próbálja az adómentes jövedelemhatár emelésével, sőt úgynevezett alkalmazott prémium egyösszegű kiutalásával és az átmeneti munkanélkülivé vált majd újra elhelyezkedő alkalmazottak bérkiegészítésével.

A kormányzat nem csak azzal enyhít a vállalatok finanszírozási problémáin, hogy a bérköltségeket csökkenti, hanem például az áfa-visszaigényléseket nem 60, hanem 30 napon belül utalja az adóhivatal, és a költségkönyvelésben is adminisztrációs könnyítéseket vezettek be (például útnyilvántartás az üzemanyagköltségben nem szükséges, hanem minden üzemanyagköltség 80 százaléka céges költségként leírható.)

A Fico-kormány februárban az autóipar és az autókereskedelem védelmében már alkalmazza a Nyugat-Európában és Szerbiában is már nem sokkal korábban bevezetett "roncsprémiumot", amely 1000, 1500 és 2000 eurós támogatást nyújt új személygépkocsi vásárlásakor, amennyiben a vevő előzőleg leadja használt járművét.

A nemzeti válságkezelés legfontosabb jellemzői

Csehország	Gazdaságélénkítés, állami beruházások és támogatások bővítés, tényleges adócsökkentés, vállalati adóterhek csökkentése a fókuszban
Lengyelország	Országkockázat mérséklése, államháztartási egyensúly javítása akár rövidtávú növekedési áldozatok árán is, hiteles konvergencia és eurócéldátum
Magyarország	Az államháztartási egyensúlyi cél és az inflációs célkitűzés teljesítése révén nem rontani tovább az országkockázatot, versenyképesség-fókuszú adóteher-átrendezés, nemzetközi készenléti hitel igénybevétele
Románia	Állami beruházás orientált gazdaságélénkítés, adóadminisztrációs tehercsökkentés, nemzetközi készenléti hitel igénybevétele
Szlovákia	Gazdaságélénkítés, állami beruházások és támogatások bővítés, tényleges adócsökkentés, munkahelyvédő támogatások, a háztartások elkölthető jövedelmének növelése a fókuszban, az euró-övezet adta kockázati védettség kihasználása

A román kormány számára a válság, úgy tűnik, váratlanul rombolta le a gazdasági kilátásokat, mert a 2009-es költségvetést csak 2009 februárjában véglegesítették és fogadták el. Románia is a gazdaság élénkítésével próbálja kezelni a 2008-as +7,1 százalékról 2009-re várhatóan -1,5 százalékra romló GDP változást. A válságkezelő csomag 800 millió lej (hozzávetőleg 186 millió euró) útépítési projektet, 250 millió lej (mintegy 58 millió euró) ivóvízhálózat-fejlesztést irányoz elő. Ezen kívül lakóházak energetikai fejlesztése szerepel még a beruházás-élénkítési tervek között.

A eltörli kormány a gépjárművek regisztrációs adóját, a munkanélküli segély folyósítását 3 hónappal meghosszabbítja, bevezeti a minimál nyugdíjat, miközben 2014-re előrehozta a nyugdíjkorhatár-emelést. A kiadások fedezetére és a válság adóbevételekre gyakorolt negatív hatásának ellentételezésére a Pénzügyminisztérium felvetette, hogy vezessék be a társasági jövedelem adóztatásában az átalányadót, amely az eredménytől független fix összegű adót vetne ki bizonyos ágazatokban - például az idegenforgalomban.

A román válságkezelésnek része - és itt párhuzamba állítható a magyar megoldással, - hogy a kormány nemzetközi segítséget kért az IMF-től, és úgy tűnik lehetőség lesz hozzáférni 19 milliárd euró készenléti hitelhez, amelyből 7 milliárdot az EU, 12 milliárdot az IMF ad. Ez jelentős rövidtávú biztosíték a román gazdaságban fellépő iker (államháztartási és folyó fizetési mérleg) deficit kockázatával szemben, amely megkérdőjelezné a román gazdaság és a román államháztartás költekezésének finanszírozhatóságát.