Újabb válsággal fenyeget a válságkezelés

A gazdasági válság kezelése érdekében elképesztő mennyiségű állami pénz ömlött az utóbbi fél évben a piacokra. Ez jó eséllyel tompította a krízist, de sokak szerint a válságkezelés ezen módja már középtávon is komoly gondokat okozhat, főleg, hogy a bankárlobbi is egyre erősebb. Az amerikai főbankár kedden beszélhet a kilépési stratégiáról.

Ben Bernanke, a Fed elnöke

"Újabb világgazdasági válsággal fenyeget, ha nem sikerül a származékos piacokat hatékonyan újraszabályozni, illetve a válságkezelés folyamán a piacokra öntött elképesztő mennyiségű állami pénzzel valamit kezdeni" - fogalmazta meg a múlt héten a világ egyik vezető befektetési szakembere, a Templeton Asset Managementet vezető Mark Mobius.

A rövid távon 15-20 százalékos tőzsdei visszaesést könnyen elképzelhetőnek tartó guru nem az egyetlen, aki szerint a mostani válságkezelésre ugyan szükség volt a teljes piaci és gazdasági összeomlás elhárítása érdekében, de most már egyre inkább a válságkezelő lépések hatásaira kell figyelni, mert azok sok veszéllyel fenyegetnek.

Megszólalhat a főbankár

Kedden lesz az amerikai jegybankot, a Fedet vezető Ben Bernanke kongresszusi meghallgatása, és a piacok a korábban megszokottnál is feszültebben figyelik, hogy mit mond a főbankár. A kitüntetett figyelemnek az az oka, hogy Bernanke a várakozások szerint megpróbálja majd megvilágítani, hogy miképp tennének pontot a világ eddigi legnagyobb állami beavatkozását megtestesítő válságkezelés végére.

A Fed a krízis elleni küzdelem jegyében az utóbbi egy évben 1000 milliárd dollárt pumpált az amerikai bankrendszerbe, amivel az amerikai jegybank mérlegfőösszege a korábbi duplájára emelkedett. Az intenzív pénzkibocsátási politikára azért volt szükség, mert az amerikai bankközi piac kiszáradt, és vezető pénzügyi vállalatok kerültek csődközeli helyzetbe, márpedig egy-egy bank bedőlése az egész rendszer destabilizálódásával fenyegetett, miközben 6,5 millió állás megszűnt a világ vezető gazdaságában.

A válság mostani szakasza sok elemző szerint a végéhez közelít, így egyre többekben vetődik fel, hogy milyen következményekkel jár majd, hogy beindult a pénznyomda, és ennek következtében úsznak a pénzben a globális piacok.

Ideje van a szólásnak

"Itt az idő a kilépési stratégia megfogalmazására" - foglalta össze sok piaci elemző és befektető véleményét a Bloombergnek az egyik legbefolyásosabb amerikai agytröszt, az American Enterprise Institute (AEI) szakértője, Vincent Reinhart. Az elemző szerint az is problematikus, hogy a Fed döntéshozói eddig nem beszéltek egy hangon, ami elbizonytalanította a piacokat.

A várakozások szerint az biztos, hogy Bernanke beszédében arra fog utalni, hogy az amerikai gazdaság még mindig szenved a 2007-ben kezdődött, és a Lehman tavaly szeptemberi csődje után felerősödött pénzügyi válságtól.

A Fed elnökének nincs olyan kötelezettsége, hogy a féléves beszámolón egyes témákról mindenképp beszélnie kellene, de sokak szerint logikus lenne, ha most vázolná fel, mit tervez kezdeni a bank az idővel mindenképpen terhessé váló pénzbőséggel. A kilépési stratégia felvázolása azért is előnyös lenne, mert ezzel növelni lehetne a Fed hitelességét, és így anélkül lehetne ösztönző lépéseket tenni, hogy jelentősen nőnének az inflációs várakozások. Egyszerűbben szólva: ha a Fed szeretne még pénzt pumpálni a gazdaságba, akkor meg kell mondania, hogyan semlegesíti majd a pénznyomda hatásait, különben a piac elkezdi beárazni az infláció növekedését, ami nagyon káros következményekkel járhat.

Ideje van a hallgatásnak

"Sporteseményeken gyakori, hogy a nézők egy része a meccs vége előtt hazaindul a közlekedési dugók elkerülése végett, de a Fednek a helyén kell maradnia, ameddig nem egyértelmű, hogy a gazdaság kijutott a gödörből" - ezzel a hasonlattal érzékeltette az amerikai jegybankárok előtt álló legnagyobb kihívást a minap a MarketWatch publicistája, Greg Robb.

A fenti párhuzam arra utal, hogy nem csak a kilépési stratégia hiánya lehet veszélyes, hanem a válságkezelés túl gyors befejezése is: amennyiben az amerikai jegybank túl hamar szigorít, akkor az eddigi ösztönzési politika hatásai nagyon rövid idő alatt lenullázódhatnak.

Ebből adódóan nem tűnik valószínűnek, hogy a Fed elsieti majd a pénzpumpa működtetésének befejezését. Az amerikai kamatszint tavaly december óta gyakorlatilag nulla százalékos, azaz szinte ingyen lehet hitelhez jutni. A Fed ezzel együtt pénzt adott szinte bármilyen banki eszközért cserébe a hitelezési aktivitás fenntartása érdekében, ami azzal járt, hogy a bankok trezorjai rég látott mennyiségű pénzt tartalmaznak - márpedig ez sokak szerint komoly inflációs veszélyt hordoz magában.

Mindenképp fájdalmas lesz

A kibocsátott pénz semlegesítésére (sterilizáció) számos elvi lehetőség létezik, de ezek egyike sem fájdalommentes, hisz végső soron monetáris szűkítésről lesz szó, azaz pénzt vonnak ki a gazdaságból.

A legtöbben a visszavásárlási szerződésekkel eladott kötvények technikáját javasolják: ekkor a Fed a válság alatt megvásárolt kötvényeket újra eladja az amerikai bankoknak, de rögtön egy visszavásárlási szerződést is köt ugyanezen papírokra egy későbbi dátumon, azaz nem tesz mást mint egy bizonyos díjért (hozamért) cserébe, egy bizonyos időre pénzt von ki a bankrendszerből.

Az is felvetődött, hogy a Fed saját kibocsátású kötvényeket dob piacra, de ehhez kongresszusi jóváhagyásra lenne szükség, így erre a megoldásra kevesebb az esély.

Mobius a bankárlobbitól tart

Mobius szerint az igazi gond az lesz, hogy a befektetési bankok és a derivatív piacokon dolgozók részéről olyan erős lesz a politikai nyomás és a lobbizás, ami gyakorlatilag meg fogja akadályozni a származékos piacok regulációját - márpedig erre mindenképp szükség lenne a sikerhez, azaz az újabb válság elkerüléséhez. A bankok elsősorban azért ellenérdekeltek, mert a transzparencia hiánya miatt nagyon komoly profitot húznak ebből a szegmensből.

A származékos piacok jelentőségét jól mutatja, hogy ezek a termékek okoztak a mostani válság pénzügyi veszteségeiből 1500 milliárd dollárnyit - ennyi volt ugyanis azon derivatív eszközök értékcsökkenése, amelyekkel a bankok rendelkeztek a krízis előtt (a válságból adódó piaci összveszteség nagyjából 28 ezer milliárd dollárt tett ki, ennyivel csökkent a tőzsdék kapitalizációja.). A potenciális veszteségek nagyságát csak tippelni lehet, de az biztos, hogy a derivatívák összesen csaknem 600 ezer milliárd dollárnyi értéket jelentenek, ez az összeg a világ egy éves gazdasági teljesítményének (GDP) tízszerese.

Derivatív piacok

A derivatív, vagyis származékos piacok a részvények, a kötvények és egyéb eszközök árváltozásával kapcsolatos kockázatok csökkentését szolgálják; és olyan termékekkel kereskednek, amelyeknek az ára az alaptermék árváltozásától függ.

A származékos piacokat amúgy már vizsgálják az amerikai hatóságok, különösen a csődökkel szembeni, fedezeti ügyletek kötését lehetővé tevő CDS-piacokra figyelnek a hatóságok - ezen termékeket már sokan felelőssé tették a mostani válság eldurvulásáért is, az egyik komoly kritikus Soros György, a magyar származású amerikai befektetési stratéga volt.

Komoly válság pár éven belül

Mobius szerint nagyon komoly válsággal kell számolni a fentiekből adódóan az elkövetkező 5-7 évben, amit igazán súlyossá az tesz majd, hogy a válságkezelés címén a piacokra öntött elképesztő mennyiségű - Mobius szerint összesen 2 ezer milliárd dollárnyi - állami pénz nagyon megnöveli a piaci árfolyamok változékonyságát.

A derivatív piacok szabályozása a pénzügyi szektor egésze újraregulálásának részét képezi. A folyamatnak az a célja, hogy elkerülhető legyen az, ami tavaly történt a Lehman Brothers és az American International Group (AIG) becsődülése és csődközeli helyzetbe kerülése után: ekkor ugyanis gyakorlatilag befagytak a hitelpiacok, azaz a bizalmatlanság miatt senki nem hitelezett senkinek.

A szabályozási terv elsősorban arra irányul, hogy ezek a piacok az eddigieknél szabályozottabb körülmények között és transzparensebben működjenek. Az Obama-adminisztráció azt szeretné elérni, hogy standardizáltakká váljanak ezek az ügyletek is, de vannak olyan hangok is, amelyek az összes ilyen tranzakciót a szabályozatlan OTC-piacokról a szabályozott tőzsdékre száműznék. Az Egyesült Államokon kívül hasonló lépésekre készülnek az Egyesült Királyságban is, és több kontinentális európai országban is.

Államháztartási eszközök

Miután az amerikai jegybank (Fed) már tavaly decemberben lenullázta a jegybanki alapkamatot, csak államháztartási eszközök maradtak az USA gazdaságélénkítő politikájának megvalósítására - fogalmazott az [origo]-nak Kutasi Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa.

Április elején már ott tartott az amerikai költségvetési tervezés, hogy a 2009-es költségvetési hiány a hazai össztermék 12,3 százalékáig, 1750 milliárd dollárra bővül, ami - tekintve az igen alacsony újraelosztási arányt - azt jelenti, hogy a 2009-es állami kiadások 44 százalékát államkötvény-kibocsátásból fogják fedezni. A példátlan mérték kétirányú folyamatból keletkezett: egyrészt a GDP-arányos kiadások az elmúlt évekre jellemző 20 százalékról 27,8 százalékra bővülnek, miközben az adóbevételek 18 százalékról 15,5 százalékra csökkennek.

Az eladósodás ilyen mértékét két dolog teszi lehetővé. Egyrészt - többek között az zéró kamatnak köszönhetően - minimális költségen jut forráshoz az amerikai költségvetés. A kétéves államkötvények hozama 0,91 százalék, az ötévesé 1,85 százalék, sőt a harmincéves futamidejű államkötvények is vevőre találnak 3,72 százalékos hozam mellett. Másrészt a válság ellenére, vagy épp emiatt óriási kereslet jött létre az amerikai államkötvények piacán, hiszen még mindig ez a legbiztonságosabb befektetési lehetőség, és a válság leginkább a megelőző évek kockázatkereső hangulatát semmisítette meg - véli az egyetemi adjunktus.