Közlekedési bűncselekmények, szabálysértések

2002.04.26. 14:02

"Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna. A büntetés bűntett miatt három évig, a sértett halála esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles."

A Btk. általános segítségnyújtási kötelezettséget ír elő minden sérült vagy olyan személy részére, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van. Az általános segítségnyújtási kötelezettségből következően - a cserbenhagyással ellentétben - ezt a bűncselekményt bárki elkövetheti (járművezető, utas, gyalogos).

A Btk.-hoz fűzött kommentár kiemeli, hogy a segítségnyújtási kötelezettség nem csak annak az irányában áll fenn, aki a sérülés vagy az életét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt "segítségre szorul", hanem annak irányában is, aki sérülését - mások közreműködése nélkül - maga is el tudja látni, illetve a rá háruló veszélyt maga is el tudja hárítani, aki már mások részéről megfelelő segítségben részesült, illetve aki már meghalt. Minden esetben fel kell tehát ajánlani a segítséget, függetlenül attól, hogy a sérült segítségre szorul-e vagy sem.

A segítségnyújtásra kötelezett személynek tőle elvárható segítséget kell nyújtania. Az ítélkezési gyakorlat szerint az általános mérce, hogy meg kell győződni a sértett állapotáról, sérüléséről, és fel kell ajánlani a segítséget, továbbá a helyszínen kell maradni. Senki sem kötelezhető arra, hogy életét, testi épségét kockáztassa mások életének megmentése érdekében, de az elvárható, hogy a közvetlen életveszélyben lévő személyt kisebb sérülés árán megmentsék. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, a fuldoklónak a vízből mentése különleges szakképzettséget igényel, és különleges veszéllyel jár. Aki ilyen szakképzettséggel nem rendelkezik, nem kötelezhető élete kockáztatására (LB. törv. 3041/1953).

A segítségnyújtás elmulasztását csak az követheti el, aki az adott helyzetben ténylegesen képes segítséget nyújtani, erre megvan a fizikai képessége. Nem terheli az általános segítségnyújtási kötelezettség azt, aki segítségnyújtásra - mint a gépjármű utasa - azért nem képes, mert maga is sérülést szenvedett, vagy veszélyhelyzetben van (BH 1994. 355.).

Előfordulhat, hogy a sérült a felajánlott segítséget elhárítja vagy elutasítja, ilyenkor a segítségnyújtási kötelezettséget a rendőrség, a mentő vagy az orvos értesítésével kell teljesíteni.