Magyar Goodwood Zuglóban, felér egy időutazással a Velodrom Millenáris
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Veterános örömünneppé változott május 1-je. A felvonulók ezúttal nem a munkát, hanem annak gyümölcsét éltették. A szó szerint jelmezes főpróbát leszámítva második alkalommal megrendezett Velodrom Millenárison - a veterános rendezvények csúcsán - ismét több tucat antik autó és motor jelent meg, hogy a kiállítások és a márkatalálkozók keretein túllépve visszapörgesse az időt, és néhány órára elrepítsen az emlékek mindent megszépítő világába.

Kategóriákba rendezve váltották egymást a pályán az autók és a motorok

A szervező, Noszvai András tavaly valóra váltotta álmát, és életet lehelt az elfeledett zuglói Velodrom Millenáris bicikli versenypályába, hogy ezzel minden eddiginél hangulatosabb helyszínt teremtsen a régiségek bemutatásához. A két döntött kanyarral feldobott oválpálya csodálatos atmoszférája az autó- és motorversenyzés hőskorát idézi. Egyedülálló hangulata külföldről is idecsábítja a veteránosokat és a versenyzőlegendákat. Idén a 65 éves Stasis Brundzát, a VFTS Lada konstruktőrét, valamint a Honda motorral világbajnok, 83 éves Luigi Taverit.

Klasszikus gépek, eredeti környezet, korhű ruhák, végtelen élmény

Míg a Sokadalom minden veteránosé, a Velodrom elsősorban a patinás járműveké, egy kis magyar Goodwood Festival of Speed. Idősnek és fiatalnak is garantáltan párás lesz a szeme, amikor háború előtti autók és motorok bújnak elő a pálya alatti szűk alagútból, és pöfögnek a helyükre olyan laza természetességgel, mintha ma gurultak volna le a futószalagról. A középső füves terület és a nagy betonplacc egy óra alatt megtelt különlegességekkel. Sok autót az OT Expóról gurítottak át, sokan csak ide látogattak el, szocialista kocsikból is a legszebbeket hozták el.

Sok jó motor kis helyen is elfér

A remekül szervezett pályabeosztás külön kategóriába rendezte az összetartozó járműveket, együtt mentek fel a háború előtti motorok, majd az autók. A kétkerekűeket a négykerekűek váltogatták úgy, hogy mindenki elég sokáig körözgethetett, mégis olyan gyorsan cserélődtek, hogy nem váltak unalmassá. Arra is volt idő, hogy elnézegessük a természetes közegükben, újként remekelő klasszikusokat és minden tetszőleges szögből le is fényképezzük őket hála a nagy lelátónak, melyet sajnos az elmúlt évtizedekben senkinek nem állt módjában gondozni.

Stasis Brundza legendás versenyző az első, eredeti VFTS Lada kormánya mögött

Rám legnagyobb hatással a nagypapakorú gépek és a hetvenes-nyolcvanas évek raliautói voltak. Fantasztikus élmény, hogy mindössze néhány méterre tőlem száguldanak el az üvöltő és durrogó legendák, a boldogságtól sugárzó arcú tulajdonosaikkal a kormány mögött. Olyan tömény dózisban adagolják itt az időt és pénzt nem kímélő veteránosok a látnivalót, hogy az felér egy hónap szanatóriumi kezeléssel. Mindenki egy kicsit boldogabban térhetett haza, mert végre nem csak élettelen szoborként, hanem hallható és érezhető gépként is megcsodálhatta azokat az autókat, melyeket korábban csak képeken és filmen láthatott.

Nehéz elképzelni élőbb és hangulatosabb veterános eseményt

Mégsem lenne igazi a Velodrom a korhű jelmezek nélkül. Megható, hogy nem csak a lelkes tulajdonosok, de a látogatók (és mi újságírók) is eltöltöttünk néhány órát régi ruhák keresésével és tükör előtti pózolással, hogy tényleg tökéletes legyen az illúzió. A Velodrom vonzereje az időutazás élménye, mellyel kissé el is homályosítja az eredeti anyarendezvényt, az OT Expót, hiszen sokkal nagyobb élménybomba, ráadásul a beöltözőknek féláron. A benzingőzös családi programon jövőre egy nagy sátor és egy büfé hozzáadásával lehetne javítani, nehogy az élmények mellett egy jó kis napszúrással is gazdagodjunk.