Manapság bátran vállalnak gyermeket nem tipikusan családalapító korban a férfiak, akár az ötvenes éveikben is. Ha úgy érzik, biztosítani tudják érzelmileg és anyagilag a gyermek felnevelésének feltételeit, ha elég erősnek és egészségesnek tudják magukat, bátran vágjanak bele. Idős korukra nagyon sok örömben lesz részük.
A férfiak közül sem mindenkinek alakul úgy az él- te, hogy ideális korban, a húszas vagy harmincas éveiben tudjon gyermeket vállalni. Az is gyakori, hogy egy második vagy harmadik házasságban dönt úgy a férfi, gyakran a negyvenes, de néha még az ötvenes éveiben is, hogy ismét az apa- ságot választja.
Az idősebb korban fogant gyermekeknél valóban fennáll a veszély, hogy esetleg fejlődési rendelle- nességgel születnek, elsősorban, ha az anya van már túl a harmincas évein, de az apa idős kora is oka lehet ezeknek a problémáknak.
A gyermekvállalás két emberre tartozik, de ha az apa nem fiatal már, mindenképpen érdemes egy genetikus-orvos tanácsát kikérni, és alaposan át- beszélni a párjával, milyen előnyökkel és hátrá- nyokkal indul a születendő gyermek.
Megértőbb, bölcsebb apák
Nagyon sok előnye is van az idős kori apaságnak. A fiatal férfiak nehezebben mondanak le a család kedvéért megszokott időtöltésükről és kényelmük- ről. Az idősebbek könnyebben teszik meg ezt, ha egy kisbaba érkezik, bölcsebben kezelik a gyerkőc csínytevéseit, élettapasztalataikkal magabiztosab- ban tudják útjára indítani.
A család anyagilag és társadalmilag általában stabilabb, mint a fiatal párok esetén. Több idő jut a gyermekre, mint azokban a családokban, ahol esetleg egyik vagy akár mindkét szülő tanul, továbbképzi magát.
Ha tudatosan vállal egy férfi a negyvenes vagy öt- venes éveiben gyermeket, valószínűleg annak ne- velésére is tudatosan gondot fordít. Idős korára nem marad egyedül, hiszen a gyermeke már fel- nőtt, de még valószínűleg nem alapított családot, így még egy ideig velük marad.
Túlféltés, korai önállósodás
Hátrányai is lehetnek a késői apaságnak. Kisgyer- mekkorban gond lehet a túlféltés. Az idősebb szü- lők, akárcsak a nagyszülők, sokszor a szükséges- nél jobban féltik a gyermeküket, ami gátat szabhat a gyermek önállósodásának.
Serdülőkor után hátrányt jelenthet a gyermek és apa közötti nagy korkülönbség, generációs problémák jelentkezhetnek. A szülő nehezen érti meg gyermeke korosztályát, esetleg azt az új életformát is, amelyben ő már nem mozog otthonosan.
Idősebb apák gyermekeinek, főleg, ha egyik szülő sem volt fiatal a születésükkor, hamar a saját lábura kell állniuk, hiszen legalább az egyik szülő már maga is támogatásra szorul. Okosan tervező, belátó szülők, főleg, ha egyikük lényegesen idősebb, úgy nevelik gyermeküket, hogy az fiatalon is önállóan is meg tudja állni a helyét az életben.