Mémek az internet előttről

Úgy gondolja, hogy a mobiltelefonnal a kezükben felnőtt generáció borzalmas dolgokat követ el az anyanyelvünk ellen? Zavarják a körlevelek, a szmájlik, a "vicces" vírusvideók? Ne az internetet hibáztassa, ha úgy érzi, valami végleg elromlott, mivel mindez jóval régebben kezdődött: a távíró felfedezésekor.

Jason Scott internettörténész az internetes kultúra jelenségeivel és a hálózat sztárjaival foglalkozó ROFLCON konferencián elhangzott előadásából minden aggodalmaskodónak világos lehet, hogy a napjainkban a hálózaton terjedő mémek (nagyon egyszerűen fogalmazva: a kulturális átadás, utánzás "mérhető", számon tartható egységei) már jóval a világháló kora előtt létrejöttek.

Kihalt és ma is élő rövidítések

A legkorábbi közkeletű rövidítések nem is az információ-technológia, hanem a modern tömegkommunikáció kezdeteihez köthetők. A nyelvészek százas nagyságrendben tartják számon az "ole korrect", azaz OK szó születését magyarázó elméleteket, amelyre Scott az 1838-39-es bostoni sajtónyelvében véli megtalálni a forrást. Ugyanekkor alakultak ki olyan szófordulatok is, mint a politikusokra és rendőrökre alkalmazott ironikus "kiváló embereink" (our fine men) kifejezés, nem is beszélve a mai napig fel-felbukkanó "nuff said" azaz minden elmondatott, nincs mit hozzáfűzni fordulatról.

A sajtónyelv figyelemfelhívó szerepű helyesírási hibáinak megjelenése mellett egy másik jelenség is sokat segített a furcsa rövidítések elterjedésének: ez a találmány a távíró volt. Mivel táviratokért karakterenként kellett fizetnie a feladónak, az emberek minden eszközzel megpróbáltak spórolni a költségeken, beköszöntött az SMS-nyelv első korszaka. A távíróval nem csupán nyelvi rövidítések érkeztek - mondja Scott - hanem az üzenetek végére fűzhető kódszámok is. Ha egy távirat a kilencvenötös számmal zárult, akkor a kezelők biztosak lehettek, hogy elnöki üzenettel van dolguk, így mindent megtettek a minél hamarabbi továbbításáért. Voltak azonban köznapibb kódszámok is, a 88-as a csók és ölelés, a 73-as szám pedig az egyszerű "legjobbakat" formaság helyett áll. Ez utóbbi kód annyira elterjedt, hogy száz évvel később is használták a rádióamatőrök.

Csintalan képek a hálózaton

SSTV-üzenet: mint egy képeslap

Biztos, hogy senkit nem lep meg ha felnőtt tartalomba vagy pornóképekbe botlik napjaink internetjén, még akkor is, ha egy 2005 és 2006 között készült felmérés kiderítette, hogy a britek összes böngészőforgalmának csupán húsz százalékát teszi ki a felnőtt tartalom. Pedig korántsem az internet volt az első technológia, amivel képeket juttathattak el egymásnak a felhasználók. Scott Textfiles.com-on található internetes gyűjteményében százas nagyságrendben vannak olyan betűkből összerakott képek, amelyeket még CB rádiókhoz fabrikált átalakítók segítségével küldtek át egymásnak és nyomtattak ki az emberek. Nem is kérdés - jelenti ki Scott emelt hangon előadásában - hogy vannak-e meztelen képek a rádión küldött alkotások között, tonnányi akad.

Még fejlettebb hackekkel a tévét is be tudták vonni a játékba a rádióamatőrök. Az ötvenes évek végén feltalált "lassú letapogatású képtovábbítás" (slow-scan television, SSTV) segítségével valódi képeket is át tudtak küldeni egymás tévéjére, amelyeket képeslap-szerűen használtak, és rövidítésekben üzengettek is rajtuk. Az eljárás speciális felszerelést igényelt, de a barkácsolni kedvelő rádiósokat ez nem riasztotta el, így a hatvanas évek közepére már nem csupán fekete-fehér, de színes képekkel is meg tudták egymást örvendeztetni. A technológia érdekessége, hogy a közösségteremtő játékként használt technológiát az űrkutatásban is használták: a Hold sötét oldaláról készült első fényképek lassú letapogatású képtovábbítással jutottak el a Luna-3 szondáról a földi irányítóközpontba.

Irodai viccek és az internet hajnala

Kösz, hogy rám álltál!

Ilyen előzmények után már nem is meglepetés talán, hogy a szinte önálló életet élő továbbküldős vicces levelek elődjeit is meg lehet lelni. Míg a "küldd tovább öt barátodnak"-jellegű levelek elődjét egyszerű meglelni a postai lánclevélben, a vicces anyagok ősét kicsit távolabb kell keresni. A nettörténész szerint az első vállalati fénymásolókkal köszöntött be az ilyen vírusszerűen szaporodó anyagoknak a hajnala. Scott egy parkolni nem tudó munkatársak számára létrehozott gyönyörű gorombaságot hoz példaként (lásd illusztrációnkon: a teljes szöveget inkább nem fordítanánk, a kép önmagáért beszél), amelyet agyonfénymásoltak a maga korában, és amelynek szövegszerkesztőkhöz járó clipartokból összeollózott verzióival napjainkban is lehet találkozni az interneten.

Ezek a jelenségek a World Wide Web előtti interneten a digitális üzenőtábla-rendszereken, a BBS-eken futottak össze. Az itt összejött közösségek a távírászok hagyományát követve kialakították a sajátos helyesírásukat, megszületik és a mai napig megmarad a rendkívül fontos warez szó, míg a hasonló módon képzett phile (fájl) alak eltűnik a süllyesztőben. Alig járunk a nyolcvanas évek elején, amikor megszületik a mosolygó emotikon, még nem zárul le az évtized, mire megtörténik az első eltúlzott warez- és hackerellenes razzia, az ezt követő vitákban pedig végleg elbizonytalanodik a hacker addig egyértelmű jelentése.

A popkultúra is merít a webről

Végül (?) a kilencvenes évek elején megszületik a World Wide Web, amiből a legnagyobb mémterjesztő gépezet válik. És ezzel szinte el is értünk napjainkat, amikor egyik pillanatban még egy Chris Cocker nevű fiatalember védi sírva Brintey Spearst a YouTube videómegosztón, pár hónappal később pedig egy internetes mém hőseként már a Weezer együttes klipjének egyik szereplője.

A Pork and Beans klipje a Weezertől mai internetes sztárokkal

Akit megérintett a daliás idők szelleme, annak mindenképpen ajánljuk Scott archive.org-ról letölthető előadását. Akik pedig mélyebben is el szeretnének merülni a lánclevelek, csoportnyelvek és mémek világában, azok a Textfiles gyűjteményében (http://textfiles.com/) tehetnek virtuális kirándulást a régi időkbe. Az inkább magyar anyagokra vágyóknak a HIX Móka 15 évre rúgó digitális kásahegyét javasoljuk.