November - Szent András hava

2005.11.01. 20:03

A régi római naptár kilencedik hónapja november, ebből származik a hónap neve. (novem = kilenc) Régi magyar elnevezése szerint Szent András hava, csillagászati megnevezés szerint a Nyilas hava, a meteorológia pedig őszutó néven tartja számon. Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb. A szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket is, és a hónap vége már a báloké. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.

"Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullanak a sárga levelek,
játszadoznak vélek a kegyetlen szelek..."
Eljött bizony az őszutó! - sóhajthatunk Csokonai sorait idézve.

Közel a tél, tudd meg, ember, kórót zörget a november - figyelmeztet a régi rímes naptárversike is a ködös, borzongatós Őszutó havára.

November Mindenszentek napjával kezdődik, amelyet még IV. Sixtus pápa iktatott 835-ben az egyházi ünnepek sorába, a kevésbé ismert, valamennyi szent emlékezetére. Mindenszentek ünnepén azokat a megdicsőült lelkeket ünneplik, akikről - mivel sokan vannak - név szerint nem emlékezik meg a naptár.
Szorosan kapcsolódik mindenszentek napjához, a halottak napja, amelyet november 2-án tartanak. Bár az előbbi ünnep néhány száz évvel korábbi, mégis mint a halottak napjának vigíliája ment át a gyakorlatba. E két napon nem csak az egyház, de az egész társadalom is a halottjairól emlékezik meg. A temetőket kitisztítják, a sírokat feldíszítik, és mindenszentek estéjén gyertyákat égetnek a sírokon, vagy otthon, a lakásban. Számos templomban rekviemmel emlékeznek a halottakra.

A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért néhány vidéken a halott családtagoknak is terítettek az asztalnál. A gyertyagyújtás is mágikus szokást idéz, arra szolgál, hogy a sírjukból e napon kiszabadult lelkek visszataláljanak a helyükre, és ne kísértsék az élőket. Régebben a falusi nép vígságos torral emlékezett az elhunytakra. Éjjelre ennivalót hagytak a megterített asztalon, mert a hiedelem szerint a halottak ezen az éjszakán meglátogatták övéiket. Másnap pedig az enni-innivalót a koldusnak adták. Ahol a "halott etetés" nem volt szokásban, ott is osztogattak elemózsiát a temető kapujában kéregető szegényeknek.

Egyébként Mindenszentek időjárása is "megmutatta" a várható telet: ha ekkor hó esik, jósolták a babonás megfigyelők, nem olvad el márciusig. Ha Mindenszentek napja nedves, lágy telet várhatunk, ha pedig száraz, úgy kemény tél következik, - mondogatták a régi öregek. Egyes helyeken halottak napján - a holtak nyugalma érdekében - a gazdaemberek tartózkodtak a mezei munkától. Számos vidéken a halottak napjának hetében tilos volt a mosás, mer különben "vízben állnak a halottak". Gazdasági hagyományok is kötődnek e két naphoz. Az állatok sok helyütt ilyenkor szorultak be az istállóba. Néhány faluban a cselédek és pásztorok felfogadásának napja is ez a két nap. Az öregek a Mindenszentek napján levágott cserfaágból jósolták az időjárást: ha az ág belül száraz volt, kemény hidegekre, ha nedves volt, lucskos, enyhébb télre következtettek.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK