Sorsdöntő dilemma a klímaváltozásról

A globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok kibocsátása 52%-kal emelkedik 2030-ra, ha a világ nem fogja vissza energiafogyasztását - figyelmeztet a Nemzetközi Energiahivatal (IEA) most kiadott éves jelentése. Mi a teendő? A cikk szerzői a klímatudatos gondolkodásmód elterjesztésében látják az egyik legfontosabb megoldási lehetőséget. Várjuk olvasóink további hozzászólásait a témához!

Óvjuk bolygónk klímáját!

Közzétette éves jelentését a Nemzetközi Energiahivatal. Egyértelműen megállapítja, hogy amennyiben a jelenlegi trendek változatlanok maradnak, akkor a következő 25 évben a világ energiaigénye 52%-kal emelkedik, ami változatlan struktúra mellett, az üvegházgázok kibocsátásának ezzel megegyező, már-már katasztrofális mértékű emelkedését vonja maga után.

A jelentés megállapítja, hogy az olajkitermelő és -finomító kapacitások sürgős, masszív beruházásokat igényelnek, mert máris az elmúlt évek elmaradt beruházásainak a következményeit szenvedjük el a hordónkénti 70 dollárt is átlépő olajárban. A nagyságrendre jellemző, hogy a beruházásigény minimumát 20,3 billió dollárra (hozzávetőlegesen 4,3 billiárd forintra) teszik, ellenkező esetben a világgazdaság súlyos károkat fog elszenvedni. Amennyiben pedig az olajkitermelők a következő években nem duplázzák meg éves befektetési összegeiket, akkor rövidesen az olajárak további 23 dolláros emelkedésével kell szembenéznünk.

Nyilvánvaló, hogy ezek a folyamatok olyan következményekkel járnának, amelyek egy nem fenntartható fejlődési pályára vezetnének bennünket. Milyen módon egyeztethető mindez össze azokkal a Kiotói Jegyzőkönyvben is rögzített célokkal, melyek azt írnák elő, hogy az üvegházgázok kibocsátását 2012-ig az 1990. évi szinthez képest 5%-kal kellene csökkenteni?

A Greenpeace megszólaló szakemberei szerint meg kellene találni azt a "trükköt", amellyel az USA és a gyorsan iparosodó, fejlődő országok is rávezethetők lennének egy kibocsátás-csökkentési pályára. Az ICI Interaktív Meteorológia szakemberei szerint ez biztosan nem lesz egyszerű feladat. A célkitűzés természetesen jogos, csak éppen a megoldás hiányzik. Éppen ezért talán naivnak is tűnik ez a fajta felvetés. (A fentiek fényében ellentmondásosnak tűnik a Greenpeace atomerőművek elleni aktivitása is - a szerk.).

Egyértelmű, hogy nem mindennapi dilemmával állunk szemben. Az egyik oldalon ott van a növekvő világgazdaság sürgetése és nyomása az olajkitermelés gyors fejlesztésére rövid- és középtávon, a másik oldalon pedig a nem fenntartható fejlődés fenyegetése hosszabb távon. A mérleg egyik serpenyőjében a töretlen fejlődés, a másikban az - akár az emberiség létét is veszélyeztető - klímaváltozás lehetősége található. Szinte elképzelhetetlenül nagy erők és érdekek csapnak itt össze, és valóságos versenyfutás alakulhat ki az idővel.

Mikor és hogyan cselekedjünk?

Ezek a kérdések minden bizonnyal nem kezelhetők néhány gyors és határozott, nagy volumenű lépés megtételével, ugyanis ezek indoklásához a tudomány jelenleg még nem képes szállítani a meggyőző és megdönthetetlen bizonyítékokat. Ezek nélkül pedig a politikai és gazdasági döntéshozók gyakorlatilag tehetetlenek. Valójában még az emberi eredetű okokra visszavezethető klímaváltozás ténye is vita tárgyát képezi, bár ez egyre inkább eldőlni látszik az ezt megerősítők javára. De ha egyértelműek lennének is ezek a kérdések, még mindig hátra lenne a "Mikor és hogyan cselekedjünk?" kérdése.

Következésképpen a reális célkitűzés, létkérdés ebben a helyzetben! Az irreális célkitűzések pedig csak a hasznosak elől veszik el az egyébként is szűkös erőforrásokat. Az igaznak nem bizonyuló, kellően meg nem alapozott jóslatok megingatják a döntéshozókat, megtörhetik a pozitív folyamatokat.

Az ICI szakemberei a klímatudatos gondolkodásmód kialakításában és elterjesztésében látják az egyik reális és leginkább megalapozott lehetőséget. Ez vezethet el - ugyan nem rövid távon - ahhoz az átfogó megoldáshoz, amelyben az egyéni és közösségi energiaigény mérsékelhető, az energiaszektor szerkezeti átalakítása elvégezhető, és konszenzusos társadalmi alapon, az ipari lobbi érdekei kontrollálhatók. Gondoljunk arra: 20 évvel ezelőtt képtelenség lett volna a mai környezetvédelmi költségeket és intézkedéseket, az akkori társadalommal és gazdasági szereplőkkel elfogadtatni. Ennek az alapját a környezettudatos gondolkodás - legalábbis a társadalom egy bizonyos, döntésbefolyásoló szférájára kiterjedő - meghonosítása teremtette meg.

Várjuk Olvasóink leveleit!

Kiemelkedő jelentőségűnek tekinthető ezért a VAHAVA projekt, ami a napokban véglegesíti jelentését (a programról itt olvashat bővebben). A véglegesítést megelőző társadalmi vitafolyamat utolsó, hatodik eleme a november 16-án Budapesten sorra kerülő szakértői vita. E vitafolyamat eredményeként készül az a zárójelentés, amelyben meghatározzák a döntéshozók asztalára kerülő célkitűzéseket.

Szeptember 22-i cikkünkben indítottuk el e folyamatot segítő véleménygyűjtésünket, amelynek keretében eddig is számos igen értékes hozzászólást juttattak el hozzánk olvasóinkl. Ezúton is kérünk mindenkit, hogy véleményét, javaslatait küldje el a [e-mail] címre. Ezeket továbbítjuk a VAHAVA Tudományos Tanács számára.

ICI Interaktív Meteorológia