Kína lehet a klímaváltozás atombombája

Vágólapra másolva!
Délkelet-Ázsia - mindenekelőtt Kína - nemcsak hatalmas népességével, hanem rendkívül gyorsan fejlődő iparával és infrastruktúrájával is nagy talányt jelent a 21. század nagy globális kihívásainak elemzésében, megoldáskeresésében. A tornyosuló problémák szoros kapcsolatban állnak az éghajlatváltozás globális kérdéseivel. A helyzet több mint aggasztó.
Vágólapra másolva!

A probléma eredete

A klímaváltozással kapcsolatos hírek és szakcikkek egyre markánsabban bizonyítják: a klimatológusok zöme már egyetért abban, hogy Földünk éghajlati rendszerére a legnagyobb mesterséges hatást az üvegházhatású gázok emberi kibocsátása jelenti. Ezen belül is a szén-dioxid a legfontosabb, amelynek a kibocsátása közel egyenesen arányos a közlekedés és az ipar fejlődésével. Egyes közelmúltban napvilágra került elemzések szerint Dél- és Kelet-Ázsia - főleg Kínának és Indiának köszönhetően - hatalmas gazdasági fejlődés és ezzel szinte törvényszerűen együtt járó kibocsátás-növekedés elé néz már a közeli években. Kína külön is kiemelkedik a régióból.

A probléma példátlan veszélyességét és közeliségét jól mutatja, hogy gazdasági szakértők előrejelzései szerint Kína akár három éven belül is átveheti a klímavédelemi késlekedéséért sokat ostorozott Egyesült Államoktól a vezető helyet a szén-dioxid kibocsátásban. A gazdasági realitásokat figyelembe véve kicsi a valószínűsége annak, hogy ez a növekedési tendencia rövid távon fékeződhetne. A helyzet egyértelműnek tűnik: a kínai gazdaság energiaszükséglete óriási, melynek kielégítése közben arányosan több szén-dioxid kerül majd a levegőbe. Ezzel párhuzamosan a belső fogyasztás növekedése is dinamikus, a motorizáció előretörésével az üzemanyagfelhasználás mértéke növekszik majd drasztikusan, újabb komoly emissziós forrást képezve.

A fenyegető veszély

A következtetések egybahangzóak: ha valóban a klímamodellek által előrejelzett módon alakul az üvegházgázok és a klímaváltozás kapcsolata, akkor Kína lesz az éghajlat alakulásának egyik fő "motorja", és hatása viszonylag rövid távon is katasztrofális lehet a globális klímára. További, nem lebecsülendő negatív hatásként a Kína által kibocsátott irtózatos szén-dioxid-mennyiség sok tekintetben megkérdőjelezné a kisebb szén-dioxid kibocsátók erőfeszítéseinek értelmét is. Mindez olyan problémákat vet fel, amelyeket rövid időn belül kezelni kell a nemzetközi egyezmények szintjén is. A sürgősséget támaszthatja alá brit klimatológusok azon előrejelzése is, amely szerint a 2007-es esztendő lesz a legmelegebb év a meteorológiai mérések kezdete óta.

A tanulmányok szerint persze magát Kínát is rendkívül negatív módon érintenék ezek a változások. Az utóbbi időben Kínában is elhangzottak olyan aggodalmak, melyek a melegedő kínai éghajlat következtében létrejövő időjárási szélsőségekről, egyes trópusi betegségek északabbi szélességeken való megjelenéséről szóltak, ami közvetlenül is súlyosan érintené a gazdaságot és a társadalmat. A jelenlegi gyors növekedés éppen a gazdasági célokkal ellentétes eredményekre vezetne.

Kiemelt szinten foglalkoztatja a kutatókat a mezőgazdaságra gyakorolt éghajlati hatás, hiszen Kínában a népességhez viszonyítva jelenleg is kevés a mezőgazdasági termelésbe bevont terület. A Föld népességének egyötödét kitevő lakosság mellett csak a világ mezőgazdasági területeinek 7 százalékát tudhatja magáénak a hatalmas ország. Így a klímaváltozás során létrejövő negatív következmények - mint például a szárazodás, a fokozódó vízhiány, a növekvő ökológiai veszélyek és természeti károk - hamar "húsbavágóak" lehetnek.

Emellett más környezeti, illetve egészségügyi problémák is jelentkeznek. A városok túlzsúfoltak és egyre többen rendelkeznek személygépkocsival. A nagyvárosok szennyezettsége már most is közvetlenül és súlyosan érinti a lakosságot. A tanulmányok külön is kiemelik a főváros, Peking légszennyezettségét. Az 1950 óta három és félszeresére növekedett lakosság száma lassan eléri a 15 milliót. A város egyes részeinek légköri szennyezettsége időnként már most is meghaladja az ENSZ Egészségügyi Szervezete (WHO) által felállított határérték hétszeresét, amit sűrűn hangoztatnak is a problémával foglalkozó szakemberek. Ez a veszélyesen magas érték nem csupán a hatalmas kibocsátásnak, hanem jelentős mértékben a város fekvésének köszönhető. Télen ugyanis gyakran alakul ki olyan időjárási helyzet, amikor az alsó, nagyjából száz méteren összegyűlt szennyezettség elkeveredését a hőmérsékleti inverzió megakadályozza, ami akár hetekig fennmaradhat.