Széndioxid-megkötés: Magyarország potenciális ásványkincse

2007.03.01. 21:45

Az elsődleges üvegházgáz, a szén-dioxid kibocsátásának, illetve légköri mennyiségének csökkentése egyre jobban foglalkoztatja a környezetvédelemi szakembereket és a gazdasági-politikai döntéshozókat is. Az egyik hazai állami intézet szerint a szén-dioxid föld alatti megkötése Magyarország számára a jövő egyik húzóágazatává válhat. A négy éve folyó kutatások kapcsán kérdeztük az intézet igazgatóját.

A világ első geofizikai intézeteként számon tartott Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) szakemberei négy éve foglalkoznak a szén-dioxid föld alatti biztonságos elhelyezésének megoldásával. Az ELGI igazgatója, dr. Fancsik Tamás az [origo]-nak elmondta: már több évtizeddel ezelőtt mind hazánkban, mind külföldön helyeznek föld alá szén-dioxidot. Ez a tárolási lehetőség egy bányászati módszer mellékterméke, amit a szénhidrogének bányászásánál alkalmaznak. A föld mélyén a zárórétegek alatt lévő szénhidrogéntelepekbe mesterséges furatokon keresztül nagy nyomással juttatnak be folyékony halmazállapotú szén-dioxidot, mely mintegy kipréseli az értékes energiahordozót, miközben maga a gáz a kőzetek pórusaiban eltárolódik (mint ahogyan előtte a szénhidrogén). A furatok betömésével a záróréteg alatti tároló ismét teljesen zárttá válik. Általában 800-1000 méternél mélyebben fekvő zárórétegek alá történt a bejuttatás, mert ott már elegendően nagy a nyomás, hogy a szén-dioxid cseppfolyós maradjon.

Ez a több évtizedes bányászati tapasztalat adta az intézet kutatói számára az alapgondolatot arra, hogy az ipari eredetű szén-dioxid biztonságos föld alatti tárolásának lehetőségére átfogóbb tanulmányt készítsenek. Mint azt Fancsik Tamás hangsúlyozta, kutatásaik célja feltárni a tárolásra alkalmas területeket, a környezeti kockázatok minimalizálását szem előtt tartva. A szénhidrogéntelepek mellett a széntelepek és a mélysósvízi telepek is alkalmasak a tárolásra.

Az ELGI igazgatója szerint a hazai és nemzetközi kutatások eddigi eredményeit figyelembe véve a szén-dioxid föld alatti tárolásának magyarországi potenciálja akkora, hogy a jelenlegi szinten kibocsátott hazai szén-dioxid ezzel módszerrel teljes egészében elnyelethető lenne. (Nem maga a módszer tehát az újdonság, hanem a nagy tárolókapacitás feltérképezése - éppen ezért sajnos nem ezzel nyerhető el a keretes írásban ismertetett jutalom.)

Először meg kell "fogni" a gázt

A fent ismertetett elnyelető módszert jelenleg még kevés helyen használják a világon. Ennek elsődleges oka az ipari kibocsátás helyszínén a szén-dioxid "megfogásának" problémája. A hagyományos, kéményen keresztüli égéstermék-kibocsátás helyett ugyanis egy elnyeletőrendszert kell kiépíteni az égéstermékek számára, mely a szén-dioxidot elválasztja a többi anyagtól, és szállításra alkalmassá teszi.

Az elválasztás során a kezdeti égésterméket különböző - a vegyiparban ismert - eljárásokon keresztül több lépcsőben megtisztítják a többi szennyeződéstől. A folyamat végén kapott nagy tisztaságú szén-dioxidot magas nyomáson cseppfolyósítják, majd a folyékony szén-dioxid elszállításra kerül. Ilyen rendszerek már sikeresen működnek például Kanadában és Norvégiában, de rendkívül nagy és drága beruházásról van szó, és kérdés, hogy mit nyernek ezzel az adott vállalatok.

A kibocsátási kvóták hozhatnak változást

Jelenleg a vállalatok még kevéssé érdekeltek a módszer alkalmazásában. Fancsik Tamás szerint azonban a jövő változást hozhat e téren is, és ebben kulcsfontosságú szerephez juthat az EU-ban bevezetett széndioxid-kibocsátási kvóták piacának széleskörű beindulása. Az EU országonként kiosztja a kvótákat, amelyet az adott állam oszt tovább a kibocsátok között (hazánkban ez a Gazdasági Minisztérium hatásköre). A kvóta feletti kibocsátók jelenleg a határérték feletti kibocsátásért tonnánként 40 euró büntetést fizetnek, ez az összeg azonban 2008-tól 100 euróra emelkedik. Akik kevesebbet bocsátanak ki, lehetőségük van a felesleges kvóták eladására: az EU a kvóták kereskedését ugyanis liberalizálta azzal a céllal, hogy a tőzsdéhez hasonló piac alakuljon ki.

Forrás: ICICOM

Az illusztráció nagyobb méretben itt nézhető meg

Fancsik Tamás szerint ha a kvóták piaci ára egy bizonyos szintet tartósan elér, a tőkeerős üzemeknek megéri a széndioxid-elnyelető rendszerek kidolgozása, és az elnyelt gáz föld alatti elhelyezése.

Kedvezőek a hazai földtani adottságok

Az ELGI kutatásainak eredményei szerint Magyarország földtani jellemzői nemzetközi összehasonlításban is igen kedvezőek föld alatti széndioxid-telepek létesítésére, ami elsősorban a medencejellegből adódik. Miközben ásványkincsekben szegény országnak számítunk, ez a hatalmas tárolópotenciál kiaknázásra vár. Tulajdonképpen egy "fordított bányászatról" van szó. A kibocsátási kvóták piacának megszilárdulása megnyithatja az ajtót a külföldi tőke beáramlására előtt, amivel a beruházásokat el lehet kezdeni - mondja a szakember.

Forrás: ICICOM

Az illusztráció nagyobb méretben itt nézhető meg

Természetesen mindenkiben felmerülnek a kockázati tényezők. Fancsik Tamás szerint kockázat nélküli megoldás nem létezik, de a kockázatot jelentősen minimalizálni lehet. Mint fogalmazott, itt elsősorban arra kell gondolnunk, hogy az állandóan termelődő ipari és háztartási szemetet is tároljuk valahogy, nem is beszélve a nukleáris hulladékról. A szén-dioxid tárolása esetében pedig az előbbieknél jóval kisebb kockázatokról lehet szó. A szén-dioxid nem mérgező gáz, közvetlen kárt nem okoz az élő szervezetben, így egy esetleges szivárgásnak sincs komoly káros következménye. Mindezzel együtt a cél a minél tökéletesebb tárolás, a kutatás során is ennek megfelelően választják ki a lehetséges helyszíneket.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK