Klímaváltozási születésnapok - van okunk az örömre?

"Csak növeli, ki elfedi a bajt" - írja Illyés Gyula. Különösen így van ez, ha olyan horderejű kérdésről van szó, amit sokan az emberiség jelenlegi legnagyobb kihívásának tartanak: a klímaváltozásról. Van-e klímaváltozás, ha igen, baj-e az és mit lehet tenni a kezelésére? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására, országos és nemzetközi döntések megalapozása céljából 1988. augusztus 31-én, 20 évvel ezelőtt hozták létre a Klímaváltozási Kormányközi Testület (IPCC) nevű nemzetközi szervezetet. A születésnapokon általában örülni szoktak - de vajon ez alkalommal van okunk örülni?

Két évtizede már, hogy az IPCC tudósai teli torokból kiabálják: baj van. Túl gyors mind a klímaváltozást okozó szén-dioxid koncentrációnak, mind a hőmérsékletnek az emelkedése. Hazánkban az elmúlt évszázadban 0,8 fok volt a hőmérséklet-emelkedés. Vannak néhányan, köztük magas rangú emberek is, mint pl. Vacláv Klaus cseh államfő, akik azt mondják, hogy ez a "néhány tized fok" nem jelentős, nem is érdemel figyelmet. Csakhogy a "néhány tized" nagyon is relatív. Ha 100 m-rel magasabbra megyünk, mondjuk pl. a Mátra lejtőin, 0,6 fokkal csökken a hőmérséklet. Vagyis: az elmúlt 20 évben az Alföldi puszták félsivatagos klímája több mint 100 m-rel magasabban, a Mátra lejtőin vált jellemzővé. Egy röpke évszázad múlva a Kékestetőn olyan hőmérsékletek uralkodnak majd, mint nem is olyan régen Békés és Csongrád megyében!

Két évtizede már, hogy az IPCC jelzi a világnak e folyamatokat, s a tudósok a lehetőségeik korlátain belül igyekeznek felfedni a bajokat. De immár három évtizede, hogy a kérdéssel foglalkozó kutatók először ténylegesen kimutatták a klímaváltozás tényét. Ugyanakkor már jóval több, mint egy évszázaddal ezelőtt Svante Arrhenius svéd kutató, aki 1903-ban maga is kémiai Nobel-díjat kapott, arra a következtetésre jutott - több mint 10 ezer egyenlet kézzel (!) történő kiszámítása után -, hogy a Föld átlaghőmérséklete több fokkal megemelkedik, ha megduplázzuk a levegő szén-dioxid tartalmát. Az elmúlt 150 évben harmadával növekedett a szén-dioxid koncentráció - és kb. 1,4 fokkal a Föld átlaghőmérséklete.

Két évtizede már, hogy - a klímaváltozást eltussolni, vagy elbagatellizálni akarók ellenére - az IPCC-ben a világ legjobb tudósaiból válogatott nemzetközi kutatócsoportok próbálják az emberiség számára megismerni a klímaváltozás jelenségrendszerét, és feltárni a klímaváltozás különböző tudományos és társadalmi következményeit. A két évtized alatt 4 ún. helyzetértékelő jelentést készített az IPCC; a legutóbbit egy évvel ezelőtt. Az egymást követő jelentésekben egyre határozottabban lehetett kijelenteni: a klímaváltozás létező, a Föld klímarendszerében egyre nagyobb mértékű változásokat hozó, és egyre nagyobb következményekkel járó jelenség. Mára viszont már egyértelművé vált az is, hogy a klímaváltozásnak nem is annyira a klímával és az időjárással kapcsolatos vonzataira kell figyelnünk, hanem az egész társadalmi berendezkedésre, a természetes környezetünkre gyakorolt hatásokra, arra, hogy hogyan lehet e hatásokhoz alkalmazkodni, és hogy mit lehetne tenni a klímaváltozás akadályozására. Az Északi-sarki, ill. a gleccserekben található jég olvadása és a vele járó regionális vízhiány; fajok sokaságának várható kipusztulása, esetleges járványok; új sivatagok kialakulása, a mezőgazdaságilag művelhető területek eltűnése, ill. áthelyeződése; továbbá az ezekkel és még sokaságának minden más hatással járó háborús kockázatok növekedése - csak ízelítő a köteteket kitöltő várható hatásokból. Nem kellene ezekkel intenzívebben - méghozzá sokkal intenzívebben - foglalkoznunk?

Két évtizede már, hogy az IPCC nagyon is intenzíven foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és velük kapcsolatban számos elemzést, javaslatot tett közzé. A már említett helyzetértékelő jelentések mellett számos más, ún. különleges jelentés is készült pl. a földhasználatról, a légköri szén-dioxid mérnöki módszerekkel való lekötéséről, vagy - a csak hónapokkal ezelőtt megjelent kötetben - a vízgazdálkodásról. Az IPCC emellett jelentős energiákat fektetett olyan módszerek kifejlesztésébe is, amelyekkel megbecsülhetők azoknak az ún. üvegházhatású gázoknak a mennyisége, amelyek a legkülönfélébb emberi tevékenységeknek a következtében a levegőbe kerülnek, s amelyeket mindenekelőtt felelőssé tesznek a klímaváltozás kialakulásáért. E módszerek jelentősége az, hogy alkalmazásukkal lehet megtudni, hogy a sokféle kibocsátás közül melyek a legjelentősebbek, és arra nézve is támpontot kapunk, hogy hogyan lehetne e kibocsátásokat csökkenteni. Arra is fejlesztettek ki módszereket, hogy megbecsüljék, mennyi szén-dioxidot lehet - elsősorban erdők telepítésével - kivonni (lekötni) a levegőből. Fontos ugyanis tudni, hogy egyrészt az emberi tevékenységek következtében a levegőbe eddig került szén-dioxid kb. harmada az évszázadok óta tartó erdőirtásokból származik, vagyis sok helyen állnak rendelkezésre beerdősíthető területek. Az erdőtelepítés emellett egyelőre az egyedüli módszer arra, hogy jelentős mértékben csökkentsük a levegő szén-dioxid tartalmát.