Az alga tökéletesnek tűnő megoldás az energiaproblémára

Legalábbis az egyik tökéletesnek tűnő megoldás. Az alga vízben tenyész, így nem vonna el termőföldet az élelmiszer- és takarmánytermeléstől, magas az olajtartalma, és még oxigént is termel a széndioxidból. Persze mindez elmélet még csak, az elmélet viszont egyelőre megdöntetlen.

Az alga, ha kisebb tóban, ne adj isten akváriumban tűnik fel, bosszantó egy dúvad. Belepi a vizet, esetenként megrothad, és/vagy mérgeket termel és a fél tó felfordul. És nem látni tőle a guppit. De ha kontrollált keretek között termesztik, akár csatornavízben is, vagy az óceánnak egy részén, munkára is foghatjuk. Hatalmas tömegekben termeszthetjük, igénytelen és gyors, egyszerű felépítése és óriási mérete miatt nem is nagyon veszélyezteti semmi (még egy levonuló mérgezési hullám a vizében sem, csak komoly odafigyeléssel lehet kiírtani).

Ami ennél is jobb az algában, hogy hatalmas az olajtartalma, leírva még hihetetlenebb: egyes fajokban akár százszorosa is a hektárra (vagyis egységnyi művelt felületre) vonatkoztatott olajtartalma. Kicsit jobban belegondolva azért lehet így, mert az alga nem csak a víz felszínét teríti be hézagosan, ahogy mondjuk a napraforgó tenné, hanem a vízbe mélyen lehatolva is tenyészik.  Ráadásul a napraforgónak csak a magjaiból lesz olaj, az algának szinte a teljes testét, vagyis majdnem a teljes tömeget felhasználhatjuk az olaj kinyerésére, amiből akár repülőgépüzemanyagot is lehet gyártani.

Ha ehhez hozzáadjuk, hogy az alga az olajgyártás közben oxigént termel (az ellenkező folyamatot hajta végre, mint mikor mi elégetjük a benzint) ezzel (akár jelentősen is) csökkentve az üvegházhatást, már érezzük, hogy lehet, hogy megtaláltuk a főnyereményt. Hogy kicsit közelebb hozzuk a dolgot: az alga nem csak a tó tetején lebegő nyák, de a gimis bioszórák barnamoszatja is, ami hatvan méterével a Föld egyik legnagyobb élőlénye, illetve alga, vagyis moszat az zöldesbarna lepedő is, amibe a szusisnál a makit tekerik.

A baj azzal van, hogy bár a földművelés hagyományai nagyjából ötezer éve fejlődnek (azóta folytonos a földművelési kultúra, tudatos földművelésre utaló jeleket már jóval régebbről is aláltak), a vízművelés (bocsánat) szabályait még épp csak keresgetjük. Valahol ott tartunk, hogy: "Jé, van alga", a végcél az lenne, hogy tudjunk tervezni vele mennyiségileg, kontrollálni, hogy túl ne szaporodjon, le kell tudni aratni, kivonni belőle az olajat, azt finomítani, üzemanyaggá alakítani, stb. Ezen lépések mindegyike rejthet olyan lépést, ami alapjaiban kaszálja el az energiaalga ötletét. Például, mert mondjuk egy kémiai eljárás papíron prímán működik, de a kivitelezése gazdaságtalan, vagy túl lassú, túlságosan eszköz-, vagy platinakatalizátor-igényes, vagyis hiába van algánk, hasznosítani nagy mennyiségben nem nagyon tudjuk, csak a laboratóriumban csinálunk egy keveset mutatóba.

 Ez a helyzet jelenleg is, bár alga van már most is rengeteg, ha nagy mennyiségben algaolajat vásárolnánk, nem fog menni. Pedig megnyugvást azzal kapcsolatban, hogy a remek ötlet gyakorlatba ültethető-e csak akkor kapnánk, ha már működne, és az algamalmok ontanák a kerozint. Addig is: ki kellene választani, melyik algát kellene leginkább favorizálni. Nagyjából 100 ezer faj van, most kezdték nézegetni őket. Ha kicsit is megnézzük, azt kell mondjuk, tíz éven belül nem fognak fialni az algarészvények és egyelőre vastagon kockázati befektetés.