A statisztika szerint minden bizonnyal sikerülni fog a fajlagos energiafogyasztást öt százalékkal csökkenteni Kínában, a világ egyik központi termelő országában, hiszen a terv most már hivatalosan is így szól. A tervet elméleti alapjait könnyű összerakni: a termelés a földeken és gyárakban gyakorta az angliai ipari forradalom környékén divatos eszközökkel és felfogással zajlik.
Nem nehéz tízévek óta szivárgó olajcsöveket, sűrű füstű gyárkémények által korlátozás nélkül a levegőbe szívódó égéstermékeket és a folyókba engedett nehézfémeket képzelni a kínai iparvidékekhez. Egy-egy ilyen telepen néhány akár az interneten is fellelhető újítással, újraszelepezésekkel-tömítésekkel, néhány szűrővel, vagy akár modernebbre cserélt berendezéssel is megdöbbentő eredményeket lehet elérni.
A párt által bejelentett tendencia is bíztató: az év első felében az egységnyi bruttó hazai termék előállításához felhasznált energia 3,35 százalékkal esett vissza, a kéndioxid kibocsátás, valamint a kémiai oxigénszükséglet (COD) 5,4, illetve 2,46 százalékos csökkenést mutatott külön-külön.
Hszie Csen-hua (Xie Zhenhua), aki egyben a klímaváltozás kezelését célzó nemzetközi tárgyalásokon Kína első számú képviselője, sajtótájékoztatóján kiemelte: az eredmény annak köszönhető, hogy az ország jelentős erőfeszítéseket tett az energiatakarékosság érdekében. Lássuk: Kínának van honnan feljönnie, a világ első három legszennyezettebb városának mezőnyében hosszú évek óta szilárdan legkevesebb két ipartelepet versenyeztet: Linfent és Tianjing-t.