Zöld energiák, őrült ötletek

Energiakígyó a hullámok között, a világűrbe telepített napfarm: egyre több módszert fejlesztenek ki a kutatók a víz, a szél és a nap energiájának hasznosítására. Összegyűjtöttük a legfurcsább és legígéretesebb technológiákat.

Háztetőre szerelt szén-dioxid-nyelő látványterve

A szélenergia-farmok vagy a napkollektorokkal borított sivatagok ismerős módszerei a megújuló energiaforrások hasznosításának. Vannak azonban olyan zöldenergia-technológiák, amelyek őrült ötletnek tűnhetnek - ám lehet, mégis pont a te lakhelyedet fogják árammal ellátni a jövőben.

Mesterséges fák, levelek

A növényeknek az életben maradáshoz fotoszintetizálniuk kell. A napfényt hatékonyan alakítják át energiává. A kutatók azon dolgoznak, hogy olyan mesterséges leveleket fejlesszenek ki, amelyek az embereket is energiával látnák el. Egy londoni kutatócsoport olyan leveleken dolgozik, melyek fotoszintézishez hasonló folyamatot végeznek, és ezáltal tiszta üzemanyagot, vagyis hidrogént és metanolt állítanak elő.

Egy másik kutatócsoport a "nanolevelekből" álló mesterséges fa fejlesztését végzi, amely napfényből és hőből generál elektromos áramot, emellett piezoelektromos generátorai állítanak elő energiát a szélből, zajból és esőből. Elméletileg a fák külsejükkel beleolvadnának a környezetbe, és így esztétikus energiaforrások lehetnek.

Kígyók a hullámok között

Brit kutatók az ún. Anaconda-projekten dolgoznak, amelyhez a kígyók adtak ötletet. Egy hosszú, zárt, vízzel töltött gumicsövet helyeznének közvetlenül a tengervíz felszíne alá, az egyik végével a hullámok irányával szemben. Ahogy a hullám a csőnek ütközik, összepréseli, s ezáltal kidudorodás keletkezik rajta, ami a Kis herceg kalapjára, pontosabban az áldozatát egészben lenyelt, igazi kígyóra emlékeztet.

A hullám ezt a kiemelkedést az egész csövön végignyomja, majd a víz egy elektromos áramot termelő turbinán keresztül távozik. Az áramot egy vezetéken keresztül viszik ki a partra. Egy ilyen mesterséges kígyó teljesítménye 1 megawatt, hossza körülbelül  200 méter, átmérője pedig 7,5 m lenne, és mintegy ezer háztartás ellátására lenne alkalmas. Az Anacondák elhelyezését is csoportosan képzelik el, hasonlóan a szélturbinákhoz.

Csak néhány hétig működött ez a hullámerőmű Portugália atlanti partján, Póvoa de Varzim közelében. A 2008 szeptemberében felavatott eszköz hullámmozgása hidraulika-folyadékot pumpált, s ez pörgette a generátorokat

Az Anaconda igazi előnye, hogy nem mechanikus megoldásról van szó, nincsenek benne cserére szoruló alkatrészek. Hasonló próbálkozások a hullámzás energiájának kinyerésére voltak már a múltban, jelenleg is használatban vannak más elven működő mesterséges kígyók. Ezek mozgó alkatrészei azonban hamar elkopnak, meghibásodnak a víz magas sótartalma és az állandó igénybevétel miatt. A gumi-Anaconda sokkal ellenállóbb anyagból készül, és a kevés részegység miatt kevesebb probléma lehet vele. A kutatók azt remélik, hogy a tesztelés után 2014-re már használhatjuk ezt a technológiát.

Napenergia-farmok az űrben

Számos előnye van annak, ha a napenergiát nem a földfelszínen, hanem az űrben gyűjtjük: nem számít, hogy milyen napszak, milyen időjárás vagy milyen évszak van éppen, és nem szórják a napfényt a légkör részecskéi. Az űrben az egységre jutó napenergia 136%-a a földfelszínre ideális körülmények között érkező energiának. A napenergiát mikrohullámú sugárzás segítségével továbbítanák a földfelszínre.

A technológia hátránya, hogy a műszereket folyamatosan erős sugárzás éri, ami csökkenti az élettartamukat, illetve becsapódó meteoritok rongálhatják az alkatrészeket. A tervek szerint 2016-ban üzembe állítanak egy ilyen napenergia-rendszert.

Energiaszigetek az óceánon

A kiindulási ötlet: energiát nyerni a meleg tengerfelszín és a hideg mélytengeri víz hőmérsékletének különbségéből. A múltban is voltak már kísérleti megoldások, ám elvetették őket a magas költségek és a technikai hiányosságok miatt.

Napjainkban újra beindultak a kutatások. A meleg, felszíni vizet vákuumban párologtatják, a gőz meghajt egy turbinát, ami áramot termel. Emellett a mélyből felszivattyúzott hideg víz a gőzt édesvízzé cseppfolyósítja. A szigeten ráadásul szélturbinákat, napelemeket és hullámzást hasznosító erőműveket is elhelyeznének. Néhány sziget kombinációja egy egész város energiaszükségletét ellátná, és naponta egy tartályhajónyi édesvizet állítana elő.

A minta a halak mozgása

A Michigan Egyetem kutatói egy örvényességen alapuló áramfejlesztőn dolgoznak. Lassú mozgású óceáni vagy folyóáramlatok medrébe helyeznének el sűrűn henger alakú rudakat, amelyek az áramlat útjában örvényeket keltenének. Az örvények változatos mozgásukkal egy alkatrészt tologatnának ide-oda, s az így keletkezett mozgási energiát alakítanák át elektromos árammá. Az ötletet a halrajok mozgása adta.

Egy hal az előtte úszó másik hal által keltett örvények között úszik át. Az izomzata egyedül nem elég ahhoz, hogy azzal a sebességgel ússzon, ahogy azt teszi, ezért az egymás által keltett hullámokban úsznak. Egy futópálya hosszúságú, két emelet magas sorozat 100 ezer háztartásnak elegendő áramot termelne.

Szén-dioxid-nyelők

Azt biztosra lehet venni, hogy a szén-dioxid-kibocsátással járó energiatermelő technológiák nem szűnnek meg egyhamar, de ha így lenne is, a légkörben még sokáig megmaradnának az üvegházgázok. Kutatók egy olyan szerkezeten dolgoznak, amely reményeik szerint egy fához hasonlóan elnyeli majd a légkör CO2-tartalmát. A gázt tárolás után például növények növekedésének fokozásánál, ásványvíz szénsavval való dúsításánál és más szén-dioxidot felhasználó helyeken hasznosítanák.