Közhelyek, szégyen, bűntudat: zöld klisék és klímaváltozás-tagadók

Csak akkor lehet sikeresen felvenni a harcot a klímaváltozás ellen, ha minden egyes emberben tudatosul, változtatnia kell eddig megszokott életmódján és szokásain. Sikeresen megszólítani a célközönséget pedig, úgy látszik, ugyanakkora kihívás, mint a kereskedelmi reklámok esetében.

A szlogen: elvitelre, nem eldobásra!

Nagy-Britanniában a klímaváltozás pszichológiájával foglalkozó tudósok arról nyilatkoztak az első, ezen témával foglalkozó konferencián, hogy a változás legnagyobb akadálya nem technikai, gazdasági vagy politikai.

A legnagyobb akadály az a tagadó stratégia, amihez akkor fordulnak az emberek, amikor nem szeretnék tudomásul venni a számukra kellemetlen információkat.

A tagadó stratégiáról bővebben

Tény, hogy a felmérésekben megkérdezettek csaknem 80 százaléka azt vallja: foglalkoztatja a klímaváltozás kérdése, de ha csak egy kicsit is mélyebbre ásunk, máris kiderül, az átlagember olyan távolról szemléli a problémát, amilyen távolról csak lehetséges. A többség úgy fogalmaz, a klímaváltozás globális (nem pedig lokális) probléma, vagyis megoldása sem múlhat rajta.

Népszerű a teória, miszerint ez a jövő problémája (nem egy, a saját élete alatt jelentkező gond), vagyis neki még nem kell vele foglalkoznia. Így aztán egyből fel is van mentve mindennemű felelősség alól, ami a klímaváltozás okait, esetleg megoldását illeti.

Az egyik legaggasztóbb statisztika szerint a népesség nagyjából 60 százaléka - vagyis több mint a fele - véli úgy, és számos tudós a mai napig megkérdőjelezi, hogy az emberiség hozzájárult-e a felmelegedéshez, befolyásolhatta-e egyáltalán a klímaváltozást. További 30 százalékuk meg van győződve róla, hogy a jelenségegyüttes csak a Föld klímájának természetesen váltakozó ciklusa, míg 7 százalékuk azt sem hajlandó elhinni, hogy globális felmelegedés mint olyan, egyáltalán létezik.

Hogyan lehetséges, hogy az emberiség ilyen nagy része még mindig nincs teljesen meggyőzve 40 évnyi kutatás eredményei és a világ gyakorlatilag összes nagy tudományos intézetének egymástól független szakvéleménye után?

A válasz az, hogy a véleményformálás nem egyszerű dolog. Egy átlagembernek se ideje, se tudása nem elég ahhoz, hogy minden egyes bizonyítékot megvizsgáljon és hitelesen elbíráljon. Hogy végül milyen véleményt alakít ki magában egy-egy kérdésről, azt a taníttatása, neveltetése, politikai nézetei és a hovatartozása is befolyásolja. Minden új információt emellett saját élettapasztalatához és a körülötte lévők nézeteihez is viszonyít, mielőtt véleményt formálna róla.

Közhelyek, szégyen, bűntudat

A politikában régóta ismert tény, hogy az olyan nagy szavak, mint szabadság, függetlenség vagy büszkeség sokkal nagyobb hatással vannak az emberekre, mint maguk az értékek, amelyeket képviselnek. A klímaváltozással kapcsolatban viszont ez az elv, úgy tűnik, nem működik - sőt, szinte fordítva sül el.

A globális felmelegedés mindig minden tájékoztató kampányban elsöprő fenyegetésként jelenik meg, aminek megelőzése példátlan megtartóztatást, rengeteg áldozatot és kormányzati közbeavatkozást igényel. Mindez már önmagában rossz érzéseket kelt a szabad piaci kapitalizmus előnyeit élvező mai társadalmakban, amelyek ráadásul általában erősen bizalmatlanok a kormányzati beavatkozásokkal szemben is.

 

"Hogyha Texas az anyád/a legjobb barátod lenne, akkor is összeszemetelnéd?"
- további példák egy sikeres környezetvédelmi kampányról

Az eddig ismert reklámkampányok legnagyobb része bűntudat és szégyenérzet keltésére alapoz, félelmetes, sötét jövőképeket előrevetítve. Pedig a közvélemény-kutatások azt mutatják, ez a stratégia minden, csak nem hatásos. Ehelyett valószínűleg sikeresebbek lennének azok a kampányok, amelyekben például olyan, háztartások számára is elérhető zöld technológiákat hirdetnek, amelyek hozzásegítenek a környezettudatos mindennapi élethez. A "mentsük meg a bolygót" kifejezés állandó ismételgetése és az elrettentő jövőképek helyett pedig valószínűleg hatásosabb lenne megvalósítandó pozitív célként az egészséges Föld képét láttatni és népszerűsíteni.

Szkepticizmus

Az emberek egy része azért nem szándékozik változtatni az életmódján, mert elhitte, a globális felmelegedés csak egy újabb amerikai tömeghisztéria, míg az amerikaiak nagy része az egészet szimplán Al Gore politikai manővereinek hiszi. A Guardian brit napilap beszámolása szerint az amerikai legfelsőbb bíróság egy tagja is támadta Gore-t, illetve filmjét, a Kellemetlen igazság-ot, mondván: "kilenc tudományos hiba" van benne. Bár valóban vannak apró tévedések a filmben, alapvető mondanivalója - miszerint az emberiség okozza a globális felmelegedést és annak számos következményét - ma már tudományosan is megalapozott ténynek számít.

Ennek ellenére a "nagy globális felmelegedés-átverésről" szinte naponta jelennek meg újabb könyvek, írások, filmek vagy tévéműsorok. Első hallásra talán meglepő, milyen sokan gondolják, hogy ez nem más, mint valamiféle világszintű átverés, esetleg, hogy az egészet ürügyként találták ki a kormányzatok például azért, hogy majd újabb adókat vezethessenek be.

 

"A legutóbbi szakításod/A legutolsó leégésed ronda volt. Texasnak nem muszáj"
- további példák egy sikeres környezetvédelmi kampányról

Összeesküvés-elméletekben egyrészt divatos, másrészt meglehetősen könnyű hinni - vagy legalábbis sokkal könnyebb, mint felelősséget vállalni a saját tetteinkért. Sokkal könnyebb természetfölötti társaságok és összeesküvések áldozataként pózolni, mint észrevenni, hogy mindannyian benne vagyunk, ezért a saját mindennapi életünket és szokásainkat kell megváltoztatnunk.

Hirschl Zsuzsanna