Árvízjelző műholdat lőtt fel az Európai Űrügynökség

Hogyan folyik, párolog és fagy meg a víz a Földön? Az éltető elem körforgását új műholddal vizsgálja az Európai Űrügynökség (ESA). A SMOS nevű űreszköz adatfolyama alapján pontosítani lehet az időjárás-előrejelzéseken és hatékonyabban lehet árvizekre figyelmeztetni.

Új küldetésbe fogott az Európai Űrügynökség (ESA): a hétfőn fellőtt SMOS műhold szolgáltatta adatok alapján készül el az első világtérkép arról, mennyire nedvesek a különféle talajok. Az űreszköz segítségével az óceánokban oldott só mennyiségét is mérni lehet. Neve is innen ered: a SMOS a Soil Moisture and Ocean Salinity angol kifejezés rövidítése, ami magyarul így hangzik: talajnedvesség és az óceánok sótartalma.

A kutatás fő célja azt vizsgálni, hogyan zajlik a víz örökös körforgása a Földön, milyen mennyiségben szivárog be a talajba, folyik be a tengerbe és párolog el a levegőbe. A kutatók várakozása szerint a műhold szolgáltatta adatok alapján pontosítani lehet a rövid és középtávú időjárás-előrejelzéseken - ez az, ami a mindennapi életben leginkább számít.

Az adatokat a mezőgazdaságban és a vízkészlet-gazdálkodás során is fel lehet majd használni, és nem utolsósorban hatékonyabban lehet rendkívüli időjárási eseményekre, például egy közeledő árvízre figyelmeztetni az érintetteket. Hogyha a szakértők pontosabb képet kapnak a víz körforgásának sebességéről és nagyságáról, akkor ezt a klímaváltozás hosszú távú modellezése során tudják felhasználni.

A műholdat egy orosz Rokot rakéta emelte a világűrbe az észak-oroszországi Pleszetszk Űrközpontból hétfőn, helyi idő szerint hajnali 4 óra 50 perckor (közép-európai idő szerint 2 óra 50-kor). Hetven perccel később a Rokot utolsó fokozata kibocsátotta az űreszközt. A mérések szerint a fellövés sikeres volt - erősítette meg a dél-afrikai irányítóközpont, melyet Johannesburg közelében, Hartebeesthoekben helyeztek el.

A SMOS a második fecske

A most felbocsátott, háromévnyi működésre tervezett űreszköz a második az Európai Űrügynökség által pályára állított (vagy felbocsátani tervezett) műholdak közül. Az első az idén március 16-án fellőtt GOCE volt, mely a Föld mágnesességét és az óceánok mozgását figyelve a klímaváltozás okainak kiderítéséhez járul hozzá.

A SMOS egyetlen, de annál fontosabb műszert hordoz, a Miras nevű rádió-interferométert. A helikopter forgólapátjára emlékeztető berendezés a földfelszín természetes mikrohullámú sugárzását észleli, melyből a tengervíz sótartalmának változásaira lehet következtetni, és mérni lehet a talaj nedvességét is.

Így néz ki a SMOS-műhold az űrben (az ESA látványterve)

A Miras központi egysége és három karja összesen 69 antennát hordoz. Az egész műszeregyüttest összehajtogatva helyezték el a hordozórakétában. A SMOS pontosan az előre meghatározott, 760 kilométeres magasságban kering, de még hat hónapba kerül, míg az új fejlesztésnek számító műszerének minden alegységét üzembe helyezik és kalibrálják.

A jégtakaró-vizsgáló műhold lesz a következő

A klímaváltozásról szóló hírekben legtöbbször az Északi- és a Déli-sark olvadó jégtakarói szoktak szerepelni. Az ESA klímatudományi programjának harmadik műholdja, a Cryosat feladata éppen a Föld jégborította vidékeinek vizsgálata lesz. Ezt az űreszközt 2010 februárjában tervezik pályára állítani.

"Hosszú ideig kellett várnunk a műholdak fellövésére" - nyilatkozta a SMOS pályára állítása kapcsán dr. Volker Liebig, az ESA földtudományi programjának igazgatója a BBC-nek. "Ennek részben az volt az oka, hogy várni kellett a megfelelő hordozórakétákra, de technikai gondok is felmerültek, mert ezek a kutatási programok nagyon újszerűek" - tette hozzá.

Egyébként a SMOS-szal együtt került pályára az ESA új kísérleti műholdja, amelynek a neve egyszerűen "második számú próba" (Probe-2, PRoject for OnBoard Autonomy - önálló fedélzeti működés program). Az űreszköznek éppen a csúcstechológia, az új fejlesztésű eszközök és szoftverek tesztelése a célja. A próbaműholdon tesztelt típusú számítógépes egységeket, akkumulátorokat, napkollektorrendszereket és nukleáris tölteteket a később fejlesztendő űreszközökbe építik be.

A SMOS-program körülbelül 315 millió euróba (87,31 milliárd forintba) kerül. A költségvetés nagyobbik részét az ESA állja, de francia és spanyol magántőke is támogatja a programot. A műhold a tervek szerint három évig működne, de ha az ESA további támogatókat és érdekelteket tud bevonni, további két évvel hosszabbítják meg az élettartamát.