Energia - egyenest az űrből

Gyűjtsük össze a napenergiát közvetlenül a világűrben, aztán lézerrel vagy mikrohullámú sugarakkal juttassuk le a Földre. Sci-finek tűnik a Japán Űrkutatási Hivatal terve, de szakértőik teljesen komolyan gondolják. Az így termelt áram reményeik szerint 2030-ra kerülhet kereskedelmi forgalomba.

A megújuló energiaforrások élharcosa

Nagyratörő feladattal bízta meg a japán kormány az általuk kiválasztott cégeket és kutatókat. Munkájuknak nem kevesebb a célja, mint hogy a következő évtizedekben az újrahasznosítható energia korlátok nélkül az emberiség rendelkezésére álljon.

Az energiahordozókban szegény Japán erősen rászorul a kőolajimportra, ezért az ország már régóta élen jár az újrahasznosítható energiaforrások, köztük is a napenergia felhasználásában. Idén már jelentős vállalásokat is tett az ország az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése érdekében.

Előre az álmok útján

Ám Japán legmerészebb terve mégiscsak az SSPS (Space Solar Power System), egy olyan rendszer, amely az űrből gyűjtené össze a napenergiát. Egy ilyen "erőmű" legnagyobb előnye az lenne, hogy a földi időjárástól függetlenül mindig tudna áramot termelni, hisz a napelemek a világűrben állandóan ki vannak téve a napsugárzásnak, nincsenek szűrő hatású felhőrétegek.

Az űrben a földfelszíninél nagyjából ötször erősebb sugárzás begyűjtésére több négyzetkilométeres, egymás mellé helyezett napelemtáblákat használnának. Az ily módon összegyűjtött energiát lézer- vagy mikrohullámú-sugárzás segítségével juttatnák le a Földre, ahol óriási parabolaantennákkal fognák be őket.

Mivel az űrben a napsugárzás korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll, ezért úgy vélik, ez a rendszer segíthet megoldani az energiahiány és klímaváltozás okozta problémákat. A Japán Űrkutatási Hivatal fő érve, hogy ezáltal úgy juthatunk energiához, hogy azzal nem vagy minimális mértékben szennyezzük környezetünket.

Az elképzelés nagy kihívásnak tűnik, de a terven már 1998 óta, 130 kutató bevonásával dolgoznak Japánban. Októberben a japán kormány újabb lépéseket tett, hogy a tervek - amelyeken többek között a Mitsubishi Electric, a NEC, a Fujitsu és a Sharp részvételével felállított konzorcium dolgozik - valósággá váljon. Meghatározták, melyek azok a mérföldkövek, amelyeket a konzorciumnak teljesítenie kell, hogy 2030-ra működőképes legyen ez a sok milliárd dolláros beruházás.

Egy földi naperőmű is több százmillió dollárba kerül

A tesztek segítenek megbecsülni, hogy mennyibe kerül majd a rendszer üzemeltetése. A végső cél, hogy az így előállított energia elég olcsó legyen ahhoz, hogy fel tudja venni a versenyt más energiaforrásokkal.

A tervek szerint a rendszer prototípusát 2020-ban juttatnák fel az űrbe, amely 10 megawatt energiát tudna termelni, ezt követné egy 250 megawatt energiát termelő rendszer, majd 2030-ban helyére kerülne a végleges, egy gigawatt áramot termelő berendezés is.

Így nézne ki az űrbe telepített naperőmű

A nagyságrendeket jól érzékelteti, hogy Európa első kereskedelmi naperőműve, a Sevilla mellett felállított Planta Solar 10 jelenleg 11 megawattot termel úgy, hogy 624 nagy mozgatható tükörrel a napsugarakat egy pontba koncentrálja.

Az erőmű-telep 2013-ra épül ki teljesen, a tervek szerint 300 MW-os teljesítménnyel. A jelenlegi módszerekkel egy ilyen földfelszíni naperőmű építési költsége 2,5-4 dollár (454-726 Ft) wattonként, vagyis egy 300 MW-os telep kiépítése 720-1200 millió dollárba kerül. Mindezt az űrbe telepíteni valószínűleg nem lesz olcsó mulatság. A fő kérdés az: mennyi előnyt biztosít az, hogy ötször több van az amúgy ingyenes fűtőanyagból, a napsugárzásból.