Negyed évszázad után kapta meg a palackpostát

Vágólapra másolva!
24 éves teljesítménnyel nyert meg egy palackposta-versenyt egy amerikai hölgy. Üzenetét 1984-ben zárta egy műanyag palackba, és az most sértetlenül került elő az Atlanti-óceánból. A műanyagokkal éppen az a gond, hogy ilyen jól bírják a sós vizet, a hideget vagy a napsütést.
Vágólapra másolva!

Heidi Mozza 1985 nyarán egy zöld műanyag szódáspalackot dobott az Atlanti-óceánba Ocean City egyik strandjáról. Az alkalmat a New Jersey állambeli, családias üdülővárosban megrendezett palackposta-verseny szolgáltatta. A tárgyszerűen Üzenet a palackban címre keresztelt versenynek Mozza az abszolút győztese, mert a palack nemrégiben bukkant fel 482 kilométerrel délebbre, egy másik tengerparti városban, az észak-karolinai Duck kikötőjében.

Mozza hitetlenkedve nézte a 24 év után sértetlenül előkerült műanyag flakont. Nem gondolta volna, hogy ennyi ideig épen marad. A palackot megtalálók követték a belehelyezett cédula utasításait, felvették a kapcsolatot a városvezetéssel, akik aztán felkutatták a palack tulajdonosát. Végül úgy bukkantak rá, hogy az egyik közösségi portálon üzenetet küldtek minden olyan felhasználónak, aki Mozza lánykori nevét, a Heidi Werstlert használja.

Habár a versenyt 1985 augusztusában hivatalosan lezárták, Heidi Mozzát tekintik a nyertesnek. A hölgy jutalma az eredetileg meghirdetettnek megfelelően egy motelben eltölthető hétvége Ocean Cityben.


Akár 1000 évig sem bomlik le a műanyag flakon

Nem csoda, hogy Mozza palackja sértetlenül kibírta a negyedszázados utazást. A hagyományos, kőolaj felhasználásával készülő műanyagok lebomlási ideje rendkívül hosszú: míg egy nejlonzacskó néhány évtized alatt bomlik le, addig a műanyag flakonok akár ezer évig is sértetlenek maradhatnak. Ehhez képest eltörpül a palackposták 92 éves rekordja. A hagyományos üvegbe zárt üzenetet 1914. április 25-én dobták az Északi-tengerbe Edinburgh városától keletre, és Shetland szigetén halászták ki 2006. december 10-én a Guinness Rekordok Könyve adatai szerint.

Ez a nagymértékű stabilitás az emberi beavatkozás következménye. A műanyagok alapvetően lebomló anyagok, polimer molekulaláncaik a környezeti hatásokra széttöredeznek. A 20. század közepén, a műanyaggyártás kezdeti szakaszában azonban arra törekedtek, hogy minél ellenállóbbá tegyék a mesterséges anyagot, ezért különféle adalékanyagokat kevertek hozzá. Ez a siker azonban napjainkban visszájára fordult.


Hulladékprobléma és alternatívák

Évente közel 100 millió tonna műanyagot állítunk elő világszerte, így komoly hulladékproblémát okoz gyártásuk és használatuk. A műanyag hulladék csökkentésére számos módszer létezik, a leginkább ismert ezek közül a szelektálás és újrafelhasználás. A tudósok azonban néhány évtizede olyan kutatásokat is végeznek, amelyek a biológiailag gyorsan lebomló műanyagok (BLM) kifejlesztését célozzák.

Ezeket az úgynevezett bioműanyagokat nagyrészt vagy kizárólag megújítható anyagokból állítják elő. A gyártás során főként növényi és állati eredetű alapanyagokat használnak fel: ilyen a cellulóz, a keményítő, a kollagén, a szójafehérje vagy épp a paradicsom vagy a dió héja. A bioműanyagokat egyelőre elsősorban a csomagolóipar használja, azonban számos más területen is lehetőség van elterjedésükre.