Ötödét tárolhatná Magyarország a Föld szén-dioxid-kibocsátásának

Akár a világ szén-dioxid-kibocsátásának egyötödét is el lehetne tárolni Magyarországon. A cseppfolyósított üvegházhatású gázt kimerült kőolaj- és földgáz-, továbbá bányászatra alkalmatlan kőszéntelepekbe és sós vizet tartalmazó rétegekbe lehet fecskendezni. Az ideális tárolónak a tenger alatti bazaltrétegek tűnnek, derül ki egy friss amerikai kutatásból.

Szem előtt tartva, hogy a világ CO₂-kibocsátása belátható időn belül feltehetően nem kezd drasztikusan csökkenni, más módszerekkel kell mérsékelnünk a klímaváltozás hatásait. A kutatók a sok üvegházgázt emittáló erőműveket hatalmas szén-dioxid-nyelővé alakítanák át. Mindenekelőtt azonban azt kell megvizsgálni, hogy egyáltalán léteznek-e a tárolásra alkalmas területek.

A CO₂ tárolására alapvetően két lehetőség adódik: a föld alatt vagy az óceánok mélyén. Utóbbit azonban érdemes megfontolni, mert az óceánok további elsavasodása ökológiai katasztrófához vezethet.

Egyelőre azonban ilyen irányú kísérleteket még nem végeztek, de amerikai kutatók szerint az óceáni tárolás egy lehetséges módja a szén-dioxid szárazjéggé alakítása. A szárazjégtömböket aztán kisméretű rakéták segítségével juttatnák le az óceánfenékre, ahol beágyazódnának a talapzatba. A módszer előnye, hogy ebben az esetben a CO₂ nem, vagy csak kis mértékben reagálna a tengervízzel, így elkerülhető lenne az elsavasodás.

Egy folyékony CO₂-t szállító cső a Fekete pumpa néven emlegetett szénerőműben Németországban. A kibocsátását radikálisan visszafogó erőművet a Vattenfall, a legnagyobb
európai energiacég telepítette Werderbe, Berlin mellé

A másik megoldás a geológiai, azaz föld alatti tárolás. Ennek során a fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó erőművekben és ipari létesítményekben leválasztják a szén-dioxidot - azaz kivonják a füstgázból vagy földgázból -, majd sűrített, cseppfolyós állapotban elszállítják a tárolási helyre hajókon vagy csővezetékeken keresztül, végül pedig egy ún. injektálókúton keresztül, nagy nyomáson bejuttatják a megfelelő geológiai formációba. Lényeges, hogy nem lehet akárhová beinjektálni a szén-dioxidot: meg kell találni az erre alkalmas tárolókőzetet.

Magyarország is tározóvá válhat

E célra például megfelelnek a kimerült kőolaj- és földgáztelepek, sós vizet tartalmazó rétegek, illetve bányászatra alkalmatlan kőszéntelepek, a vulkáni bazaltkőzetek azonban még jobb megoldásnak bizonyulnának. A bazalt ugyanis úgy ejti csapdába a szén-dioxidot, hogy reakcióba lép vele, és viszonylag rövid időn belül mészkővé alakul át, míg az előbbi esetekben nem ásványképződés, hanem más mechanizmusok játszódnak le. A CO₂ vagy egy fedőréteg alatt halmozódik fel, vagy az apró pórusokban kötődik meg, esetleg oldódik a jelenlevő sós vízben, így nehezebbé válik, és lefelé süllyed.

De nem csupán a bazaltos területek, hanem más geológiai formációk is kihasználhatók, így például Európa számos üledékgyűjtő medencéje, többek között a Kárpát-medence is. A hazai, témába vágó kutatások 2005-ben kezdődtek. A becslések szerint a mélyen fekvő sósvizes rétegek 3000-5000 millió, a kimerült szénhidrogén-formációk 100-250 millió tonna valós kapacitással rendelkeznek. Emellett a mélységi szénrétegek további 100-500 millió tonna CO₂ tárolására lehetnek alkalmasak. Ha a becslések felső határával számolunk, 5,75 milliárd tonna tárolókapacitás az eredmény. Jelenleg a Föld évi kibocsátása meghaladja az évi 30 milliárd tonnát.

Mintaprojektek már vannak világszerte

Már jelenleg is számos kutatási projekt van folyamatban világszerte, amelyek a CO₂-leválasztás és -tárolás (angolul carbon capture and storage - CCS) mechanizmusára összpontosítanak. Így például már tízmillió tonnánál is több szén-dioxidot sikerült eltárolniuk a kutatóknak az Északi-tengerben - a norvégiai Sleipner projekt 1996-ban indult. Hasonló kísérleti projekt a 2000-ben startolt kanadai Weyburn, valamint a 2004 óta működő algériai In Salah, de Ausztráliában, Indiában, Kínában és Japánban is folyamatban vannak kutatások. Mindegyik keretében évente közel 1-1,5 millió tonna CO₂-ot injektálnak a föld alá.

Szén-dioxid-csapdával szerelték fel az American Electric Power (AEP) new haveni (Nyugat-Virginia) szénerőművét az USA-ban. A fotón a francia tulajdonos Alstom Power elnöke, Philippe Joubert büszkélkedik a fejlesztéssel

Az Egyesült Államokban is évek óta folynak hasonló kísérletek, a legújabb kutatásokat azonban a bazalt üvegházgáz-tároló képességének vizsgálatára hegyezték ki. A David Goldberg geofizikus által vezetett legújabb kutatások kimutatták, hogy az Egyesült Államok keleti partjainál, Georgia, Massachusetts, New Jersey, New York és Dél-Karolina államok mentén hatalmas, CO₂-tárolásra alkalmas bazaltlerakódások találhatók a tengerfenékbe ágyazódva.

Mivel a bazaltrétegek felett óceán terül el, csak kicsi az esély arra, hogy az üvegházgatású gáz kiszivárog, hiszen a hatalmas víztömeg második záróréteget képez. A bazalttározók New Jersey partjai mentén akár egymilliárd tonna szén-dioxidot is képesek felvenni, derül ki a Goldberg és munkatársai által nemrégiben a Scientific American folyóiratban közölt tanulmányból. Habár ez csekély mennyiségnek tűnik a világ éves, 30 milliárd tonnát meghaladó kibocsátása mellett, mégis hatalmas előrelépést lenne a klímaváltozás elleni harcban.

A módszer elterjedésének kulcsa azonban az, hogy a szén-dioxidot hosszú távon is biztonságosan lehet-e tárolni. Elsősorban a gáz szivárgása okozhat problémát, ami miatt gondos megfigyelés alatt kell tartani a tározókat.

Ha a módszer beválik, és a jövőben a szén-dioxidot csapdába lehet ejteni rögtön az erőművekben, gyárakban és egyéb kibocsátóknál, az Egyesült Államok keleti partja és a Csendes-óceán északnyugati része megfelelő tározókként szolgálhat - ahelyett, hogy a szén-dioxid továbbra is a légkörbe áramolna. Emellett pedig bolygónk más részein is hatalmas mennyiségben áll rendelkezésre bazalt, gondoljunk csak a szibériai bazaltplatókra vagy az indiai Dekkán-fennsíkra.