Zivatarlánc okozta a katasztrófát Madeirán

Vágólapra másolva!
Ártalmatlannak tűnő frontzóna közelítette meg a hétvégén Madeira szigetét, ennek ellenére heves, láncba összekapcsolódó, egymást erősítő zivatarok fordultak elő. Ezek okozták azt a nagyon intenzív csapadéktevékenységet, amelynek nyomán az azt követő földcsuszamlásokban, sárlavinákban és áradásokban 42 ember életét veszítette.
Vágólapra másolva!

Katasztrófa sújtotta a festői szépségű kedvelt portugál üdülőhelyet, Madeira szigetét. A heves esőzések a hétvégén érték el a Portugália szárazföldi területeitől mintegy 900 km-re délnyugatra az Atlanti-óceánban elhelyezkedő szigetcsoportot, áradásokat, sárlavinákat, földcsuszamlásokat okozva. A katasztrófában 42 ember vesztette életét, négyen eltűntek - számol be a történtekről az [origo]. A hatóságok szinte biztosak abban, hogy további áldozatok kerülnek elő a tengerből, akiket az árvíz sodorhatott el.

A rendkívüli időjárást az Atlanti-óceán felett képződött ciklon feloszló frontjai okozták. Az említett frontok a szigetvilág felé közeledve fokozatosan elvesztették azokat a jellemzőiket, melyeket a mérsékelt övben rendszerint tapasztalni lehet: az igen nedves, rendkívül labilis légtömeg egyre homogénebbé vált. Ebben a légtömegben alakult ki az a zivatarlánc, amelyből a hatalmas mennyiségű csapadék hullott.


Felerősítették egymás áramlási rendszerét a zivatarfelhők

Az egyes zivatarcellák úgy fejlődtek ki, hogy a helyben felhalmozódott nedves, labilis, enyhe légtömeget az érkező hideg levegő megemelte. A talaj közelében az összetartó szelek hatására fokozatosan alakultak ki és váltak egyre erősebbé a zivatarcella-kezdemények.

Az egyes cellákban a ritkább levegő nagy magasságokba, egészen 10-13 km magasságig feljutott a frontálisan érkező hidegebb, sűrűbb környezetében, intenzív zivatarfelhőket hozva létre. Ezek a zivatarfelhők az északnyugatias áramlás hatására vonalba rendeződtek, és egymás áramlási rendszerét tovább erősítették.

A csapadéktevékenység intenzitását a sziget domborzata jelentősen befolyásolta: a 1500-1800 méteres hegyekhez érkezve jelentősen felgyorsult a nedves levegő emelkedése, és nedvességtartalma hirtelen kicsapódott. Ez a jelenség fokozta a képződött zivatarok intenzitását.

A szóban forgó napon Funchalban (a Madeirai Autonóm Régió fővárosában) a meteorológiai észlelőállomás 59 mm, Porto Santo városa 48 mm csapadékot jelentett, de a környező hegyekben, ahol nincsenek mérőállomások, valószínűleg ennek másfél-kétszerese is hullhatott. Ez akkora csapadékmennyiség, mint amennyi egész február hónap folyamán szokott esni azon a vidéken.

A szubtrópusi területen elhelyezkedő szigetcsoport kellemes időjárására az Atlanti-óceán jelentős befolyást gyakorol. Madeira éghajlata mediterrán jellegű, általában mentes a nagyobb szélsőségektől az óceáni hatás miatt. A tél enyhe, csapadékos, a nyár meleg és rendszerint száraz. A hőmérséklet február vége felé napközben már gyakran 20 fok közelébe emelkedik, és éjszaka ritkán süllyed 10 fok alá. Az átlagos csapadékmennyiség eben a hónapban 100 mm körül alakul.

Főleg a téli időszakban érinthetik a térséget mérsékelt égövben kialakuló, déli, délnyugati irányban haladó ciklonok frontjai is, időnként heves zivatarokat okozva, mint jelen esetben is. De jóval gyakoribb, hogy a térségben a nagy csapadékot a szubtrópusi, trópusi vidékeken képződött hurrikánok okozzák, amikor észak felé fordulva haladnak át, jelentős pusztítást okozva.

Sárlavinák, földcsuszamlások jellemzően a nagy csapadékos trópusi vidékeken fordulnak elő. Leginkább a Fülöp-szigetek, Tajvan, a karib-tengeri szigetvilág, Tajvan és Dél-Kína, valamint Peru lakóit fenyegeti. Legutóbb, január végén az egykori inka birodalom gyakran látogatott nevezetességei kerültek veszélybe a heves esőzések miatt kialakult sárlavina miatt.