Egyre több metánt szivárogtat az Északi-sark

A vártnál gyorsabban bugyborékkol fel a metán az arktiszi vizekben, ezzel növekednek a globális felmelegedés kockázatai. Az ipari társadalom előtti korszakhoz képest mára több mint kétszeresére nőtt a metán mennyisége a légkörben.

Petropolis, Brazília, Rio de Janeiro környéke: húszezer embert lát el a szennyvízből nyert bio-metángáz

A metángáz az éghajlatváltozás következtében tör fel az északi-sarki jeges vizekben - számol be az erről szóló tanulmány egyik társszerzője, Martin Heimann, a jénai (Németország) Max Planck biokémiai kutatóintézet munkatársa a Science című tudományos folyóirat pénteken megjelenő számában.

"A kelet-szibériai arktiszi selfjégből feltörő metán mennyisége a világ óceánjaiban bugyogó metán mennyiségéhez mérhető" - hívta fel a figyelmet az Alaszkai Egyetem nemzetközi sarkkutató központjának szakembere, a tanulmány egyik szerzője.

A globális felmelegedéssel kapcsolatos aggodalmak eddig a légkörben egyre növekvő mennyiségben jelenlévő szén-dioxidra összpontosultak, tudósok szerint azonban a metán a szén-dioxidnál harmincszor erősebben tudja megkötni a hőt.

Természetes eredetű a metán 40 százaléka

A metán a szén-dioxid és vízgőz mellett a harmadik legjelentősebb üvegházhatású gáz a légkörben. Koncentrációja Föld légkörében az idők folyamán 0,3-0,4 részecske per millió (ppm) volt hűvösebb éghajlatú korszakokban, és 0,6-0,7 ppm a melegebb időszakokban. Az arktiszi metánkoncentráció átlagosan ezzel szemben 1,85 ppm - ez szakemberek szerint 400 ezer éve a legmagasabb érték.

Az ipari társadalom előtti korszakhoz képest mára több mint kétszeresére nőtt a metán mennyisége a légkörben. A növekedés okaiként az emberi energiatermelést és -fogyasztást, a szemétlerakókat, a szarvasmarhatenyésztést, a rizstermesztést és a biomasszaégetést nevezik meg a klimatológus szakemberek.

Mindezzel együtt a metán körülbelül 40 százaléka természetes forrásból kerül a légkörbe - ilyen tényező az arktiszi metánfeltörés is. Természetes módon származik metán a lápos, mocsaras területekről, ahol anaerob módon (vagyis légmentes környezetben) bomlik el a szerves szén, de a Science-ben megjelenő tanulmányok olyan kevéssé ismert "termelők" hozzájárulását is számbaveszik, mint amilyenek a termeszek, a vadon élő állatok, az erdőtüzek és a vulkanikus gázszivárgás.