Jégkorszaki állatokkal védik Szibériát az olvadástól

Visszatérnek a vadlovak és a pézsmatulkok Észak-Szibériába. Szergej Zimov orosz kutató - eredeti szakterületére nézve kvantumfizikus - azért telepíti be újra ezeket a jégkorszaki fajokat, mert meglátása szerint a növényevő állatokkal benépesített vidék kevésbé lenne érzékeny a klímaváltozás hatásaira.

A klímaváltozás az Északi-sarkkör vidékén érződik leginkább, itt emelkednek az átlaghőmérsékletek a leggyorsabban a Földön a globális felmelegedés miatt. A szibériai felmelegedés azért különösen kockázatos, mert a korábban állandóan fagyosnak tartott (permafroszt) talajból, a szibériai mocsarakból metángáz szabadul fel, s ennek üvegházhatása hússzorosa a szén-dioxidénak.

Zimov egy körülbelül tízezer évvel ezelőtt kihalt ökoszisztémát szándékszik újra létrehozni - gyakorlatilag azt, ami a pleisztocént lezáró utolsó jégkorszak végén létezett. A kutató szerint a szibériai tundra gazdag legelővé válna a növényevő csordák miatt, bár jelenleg jobbára csak vörösfenyő és különféle cserjék élnek a vidéken. A magasfüvű rétek kialakulása azért lenne szerencsés, mert a fűréteg szerteágazó gyökérzete segítene stabilizálni a fokozatosan kiolvadó talajt.

A növényevők miatt a fűréteg nem tudna túl magasra nőni, egyúttal a folyamatos legelés miatt állandóan megújulna, továbbá az állatok trágyája is gazdagítaná a talajt. A vonuló csordák télen letaposnák a hóréteget, így az kevésbé szigetelne, s ennek révén nagyobb eséllyel maradna fagyott a talaj. A rétek, legelők kialakulásának további előnye, hogy az erdőkhöz képest több napsütést vernek vissza, ami tovább lassíthatja Szibéria felmelegedését.

Zimov 1989-ben negyven, a jakutok által kedvelt félvad lóval kezdte a jégkorszakvégi csordák újratelepítését. A kísérlethez 160 négyzetkilométeres, erdős-legelős területet kerített el a Moszkvától 6600 kilométerre keletre levő Északkeleti Tudományos Kutatóállomás körül.

Jelenleg összesen hetven állat él a "jégkorszak-parkban", zömmel vadlovak és jávorszarvasok, továbbá öt pézsmatulok - ez utóbbiakat a Vrangel-sziget (a Jeges-tenger egyik szigete a Csukcs- és a Kelet-szibériai-tenger között) nemzeti parkjából származnak. A "visszavadítás" eddigi eredményei biztatóak, az orosz kutató viszont többezres állományú csordákat szeretne látni szerte a tundrán - például ezer bölényt vásárolna Észak-Amerikából. Az állatok beszerzése egymillió dollár az ára, de ez az összeg Zimov szerint eltörpül amellett, mint amennyibe az kerülne, ha a szibériai talaj teljesen kiolvadna, 100 gigatonna (százszor egymilliárd) tonna szén-dioxidot és metánt engedve a légkörbe még ebben az évszázadban.

A parkban egy 32 méteres tornyon elhelyezett műszerek mérik az üvegházhatásban szerepet játszó három legfontosabb gáz, a szén-dioxid, a metán és a vízgőz kibocsátását. Az eredmények az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) koordinálta nemzetközi adatbázisba kerülnek.

Az állatok zavartalan alkalmazkodását a tundrához az elzártság biztosítja: a terület nyáron csak csónakkal közelíthető meg, télen pedig hójárókkal. A legközelebbi város, Jakutszk, négy és félórányi repülőútra van. A környék annyira távol esik a lakott területektől, hogy megesik, Zimov csak egy régi szovjet tankkal tud utánpótlást szállítani az állomásra.