Milliókat ment a mérgezéstől a baktériumos arzénszűrő

Vágólapra másolva!
Több millió ember életminőségén változtatott már gyökeresen az a brit Queen's Egyetemen kidolgozott úttörő technológia, mellyel olcsón lehet tiszta vizet előállítani ott is, ahol arzénnal szennyezett a talajvíz - mint például az Alföld számos településén Magyarországon. A világ hetven országában több mint 137 millió, Magyarországon másfél millió ember háztartásában folyik túl magas arzéntartalmú víz, pedig kutatások bizonyítják, hogy a nehézfém fogyasztása rákos megbetegedéseket okozhat.
Vágólapra másolva!

Vegyszerek használata nélkül vonja ki a talajvízből a veszélyes arzént a több tudományos díjat is elnyert, földfelszín alatti alatti arzénmentesítési technológia (Subterranean Arsenic Removal, azaz SAR). A megoldás előnye az, hogy még azelőtt alkalmazható, hogy a víz bekerülne az ivóvízkezelő állomásra, majd a vezetékhálózatba. A rendszert a brit Queen's Egyetem kutatója, dr. Bhaskar Sen Gupta vezetésével európai és indiai mérnökök fejlesztették ki, és próbálták ki a gyakorlatban először 2005-ben Indiában, nemrég pedig az USA Washington államában is.

A WHO és egyéb egészségügyi szervezetek évek óta hangoztatják: az ivóvízkészletek arzénszennyezettsége jelentős veszély, ami sürgős beavatkozást igényel világszerte (a WHO erről szóló közleménye itt letölthető). Egy 2007-es tanulmány szerint a világ nagyjából hetven országában több mint 137 millió ember ivóvize nem megfelelő. Itthon majdnem ötszáz olyan település van, ahol magasabb a csapvíz arzéntartalma az EU által meghatározott - literenként 10 mikrogrammra csökkentett - határértéknél.


Itthon több mint másfél millióan isznak arzénes vizet

A magyarországi vizekben az arzén természetes eredetű szennyeződés, a vízadó földtani rétegekből származik. A szennyezettség elsősorban a dél-alföldi régióra jellemző, különösen az artézi vizekre. A vezetékes ivóvíz arzénszennyezettsége mindössze két évtizede ismert probléma hazánkban, pedig az ÁNTSZ tájékoztatója szerint 475 településen több mint másfél millió embert érint. A legtöbb ilyen helyszín a Dél-Alföldön, Békés és Csongrád megyében, illetve a Dunántúlon, Zala megyében található.

Az arzén mennyisége a csatlakozás előtt az ötszöröse is lehetett az Európai Unió által megengedett, literenként meghatározott egészségügyi határértéknek. A legtöbb településen még mindig ennél magasabb a 10 ug/l szintnél az ivóvíz arzéntartalma, noha egy nemrégiben elkészült hazai epidemiológiai kutatás is kimutatta, hogy az arzénes víz fogyasztása határozottan növeli a bőr- és tüdőrák, nagyobb koncentrációban pedig a hólyag- és veserák kockázatát is, közli az ÁNTSZ.

Az Európai Unió 2009 év végéig adott haladékot Magyarországnak a probléma kezelésére, de lejártáig nagyon sok településen nem sikerült leszorítani a csapvíz arzénszintjét. Ezért ezeken a helyeken palackos vizet kell biztosítani a különösen veszélyeztetett gyermekek és kismamák részére. A hazai gondokat az okozza, hogy a korábbi magyar szabvány 50 ug/l-ben állapította meg az arzén egészségügyi határértékét. Egyébként az EU-s értéket azért vitték le ilyen alacsony szintre, mert az uniós szabályozás így ellensúlyozza a halfogyasztásból származó arzénbevitelt (ami Nyugat-Európában jóval komolyabb gond, mint Magyarországon).

Hogy áll most az arzénmentesítés? Az ivóvíz minőségjavítására közel 25 milliárd forint pályázati pénz áll az önkormányzatok rendelkezésére - közölte az [origo] kérdésére a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) kommunikációs főosztálya. "A nyerteseknek 10% saját erőt kell rendelkezésre bocsátaniuk, mert a konstrukció 90%-ban támogatja a projekteket" - válaszolt az NFM. A nem megfelelő vizű települések egyaránt pályázhatnak térségi vízellátórendszer kialakítására, csatlakozásra másik rendszerhez, de kaphatnak pénzt más vízbázisra történő áttérésre, vízkezelésre, valamint az ivóvízhálózat rekonstrukciójára is. A program végrehajtásakor külön figyelmet fordítanak a jó minőségű, kezelést nem igénylő vízkészletek védelmére. A cél a vízkészletek felesleges kitermelésének elkerülése a NFM közlése szerint. Az ivóvízpályázatok 2011. március 1-től indultak újra.

Forrás: MTI/Matusz Károly

Az is gond, ha túl drága a tiszta vezetékes víz: az Ormánság településein egyre többen nem tudják fizetni a vízdíjat, és az arzénos kútvizet fogyasztják

Noha az arzénszintet mindenképp le kell vinni, arról nincs szó, hogy tömeges arzénmérgezés fenyegetné a magyar lakosságot. Ez viszont pontosan így van a különösen veszélyeztetett ázsiai régiókban; ezért volt fontos egy indiai kutató számára a probléma. A szennyeződés korábban az ázsiai nagy folyók partján, az iszapban telepedett le, ahogy a víz lefelé folyt a Himalájából, de nagyjából 30-40 évvel ezelőtt vízben oldódóvá vált. Ennek oka leginkább az intenzív földművelés modern módszereiben keresendő: a növényvédelemre használt vegyszerek felborították a természet egyensúlyát. Egy másik népszerű teória egy talajban található baktérium biokémiai aktivitásának tulajdonítja az arzén megjelenését az ivóvízben. A baktérium az arzéntartalmú ásványokat használja energiaforrásként. A Bengáli-öböl környékének talaja igen gazdag ilyen ásványokban.

A dél-ázsiai országokban jelenleg is több mint hetven millió ember van kitéve az arzénmérgezés veszélyének pusztán a víz- és rizsfogyasztásból adódóan, ami pedig az elsődleges élelmiszer a régióban. Jelenlegi becslések szerint, ha véletlenszerűen kiválasztunk száz, a Bengáli-öböl környékén élő embert, akkor legalább egyikük halálosan beteg, és még vagy öt mutatja a krónikus arzénmérgezés tüneteit (gyengeség, fáradtságérzés, száraz, erősen pigmentált bőr, idegkárosodás).


Vegyszermentes, olcsó és bárki kezelheti

Az új arzénmentesítési eljárás vegyszerek nélkül, természetes kémiai folyamatok segítségével tisztítja meg a talajvizet. A föld alatti víztározót természetes biokémiai reaktorrá alakítják, melyben ellenőrzött oxidáció segítségével leülepítik a vízben oldódó arzént az esetleg jelen lévő vassal és mangánnal együtt. A folyamat bioremediációnak számít, ami azt jelenti, hogy a szennyezett talaj egészséges állapotát kizárólag természetes folyamatok, növények, illetve - ahogyan ebben az esetben is - mikroorganizmusok segítik.

A kezelés során nem keletkezik jelentős mennyiségű salakanyag, melynek eltüntetése újabb problémát vetne fel, vagy ami eltömíthetné a föld alatti víztározót. A SAR-telepek a fejlesztők szerint mindössze 45-60 napnyi működés után képesek a talajvíz arzénszennyezettségét 280 ppb-ről 2 ppb-re (part per billion, vagyis az egész egymilliárdod része) levinni. Továbbá ahogy egyre terjed a víztározóban az oxidációs zóna, a telep teljesítménye folyamatosan növekszik.

A működési és karbantartási költség sem magas: egy napi négyezer liternyi tiszta vizet adó telepet kiépíteni Ázsiában körülbelül háromezer, az USA-ban négyezer dollárba került (az összegek 600 és 800 ezer forintnak felelnek meg). A SAR-tisztító havi fenntartási költsége pedig mindössze öt és húsz dollár (ezer-négyezer forint) között mozog, miközben legalább tíz évig gond nélkül üzemel az eljárás kifejlesztői szerint. Legnagyobb előnyének azt látják, hogy a talaj nedves rétegeiből minden nehézfémet kivon, miközben működése kizárólag természetes kémiai folyamatokon alapul.

A SAR-technológia elvén működő tisztítórendszer a gyakorlatban hat különböző helyen működik Kelet-Indiában és Bangladesben. A Sen Gupta vezette csapat 2005-ben Kolkata közelében, egy Kasimpore nevű helységben üzemelte be az elsőt, hogy a vidéki közösség ivóvíz- és öntözési szükségleteit fedezze. (A víztisztítási projektet az Európai Unió és a Világbank is támogatta.) Ázsia után nemrégiben az Egyesült Államokban is sikeresen tesztelték a módszert. A Washington állambeli Bellingham környékén évek óta küzdenek a talajvíz magas arzénszintjével. A helyi vízművek emberei először a internetes enciklopédia, a Wikipedia szócikkéből értesültek a módszer meglétéről, mely több, előzőleg kudarcba fulladt próbálkozás után bizonyult végre sikeresnek. Az amerikai projekten kívül a SAR-mérnökcsoport jövőbeli tervei között újabb indiai, vietnami és kambodzsai telepek kiépítése is szerepel. A kizárólag humanitárius célokat szolgáló, teljesen non-profit projekteket a Világbank és az EU mellett általában a helyi egyetemek is támogatják.