Rejtélyes gyorsasággal tisztult meg az olajtól a Mexikói-öböl

Meglepte a Mexikói-öblöt az olajkatasztrófa után vizsgáló biokémikusokat az a gyorsaság, amellyel az olajfaló baktériumok megtisztították a tenger felszínét a kiömlő kőolajtól. A mikrobák tisztítótevékenysége viszont nem elég ahhoz, hogy az öböl mentesüljön az olajszennyezés mérgező hatásától.

Mi történt a Mexikói-öbölbe ömlött 643 millió liter kőolajjal? Több mint egy évvel a Deepwater Horizon fúrótorony elsüllyedése után ez a legfontosabb kérdés az olajkatasztrófával kapcsolatban. Az olajfaló baktériumok meglepő gyorsasággal bontották le a szennyezést - jelentették be az amerikai Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) kutatói. Az oceanográfusok, tengerbiológusok számára az volt a leginkább meglepő, hogy a hatalmas mennyiségben rendelkezésre álló tápanyag ellenére nem szaporodtak fel a vízben az olajfalók.

A kutatók a felszínen lebegő olajfoltokból és az öböl kevésbé szennyezett vizéből vett mintákat vetették össze. Azt találták, hogy az olajfoltokban levő baktériumok ötször gyorsabban bontották a kőolajat, mint a folton kívül levők. Ez a jelenség az oka annak, hogy három héttel a Macondo nevű olajkút végleges lezárása és betömése után már eltűntek az olajfoltok az öböl felszínéről. A kutatók azért nem számítottak ekkora aktivitásra, mert az olajszennyezett vízben meglehetősen kevés volt a baktériumok anyagcseréjéhez szükséges nitrogén és foszfor.

Meglepő eredmény, hogy az olajfoltokban nem nőtt meg a baktériumok száma, noha a kutatók erre számítottak. Az olajfaló baktériumok a szerves anyagot oxigén jelenlétében szén-dioxiddá és energiává alakítják át. "Mi történt az így nyert energiával? Nem osztódásra hasznosították, így ez szerintem igazi rejtély" - mondta Benjamin Van Mooy biokémikus, a kutatás vezetője. Feltételezése szerint cukor- és zsírmolekulákat képeztek, de ennek bizonyítása további kutatások tárgya.

"Kissé megijedtem, hogy az olajcégek arra használhatják fel az olajfaló baktériumok hatékonyságát bemutató eredményeket, hogy meggyőzzék a közvéleményt arról, hogy a kőolajszennyezések viszonylag kevéssé károsítják a környezetet" - nyilatkozta Bethanie Edwards, a WHOI biokémikusa. A szakember szerint fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a kőolaj bonyolult molekulaláncokból álló vegyület, amelyet a baktériumok nem tökéletesen dolgoznak fel. A visszamaradó anyagok mérgezőek lehetnek, felhalmozódhatnak az óceáni és a partvidéki élővilág táplálékláncában. Emellett a baktériumok tevékenysége nyomán képződő szén-dioxid a légkörbe kerül, így növelve üvegházgáz-tartalmát.

Van Mooy és munkatársai azt nem tudták meghatározni, hogy az olajfoltok eltűnése pontosan milyen mértékben tulajdonítható a baktériumok tevékenységének, ugyanis a párolgás, a felhígulás és a diszperzió is hozzájárult a Mexikói-öböl felszíni tisztulásához. Az ötszörös gyorsaságú olajlebontás viszont azt támasztja alá, hogy a baktériumok képesek hatalmas mennyiségű, a víz felszínén lebegő kőolajat feldolgozni - állapítják meg az Environmental Research Letters környezettudományi folyóirat augusztus elején megjelent számában a kutatók.