Ingyenszüret a New York-i háztetőkön

Vágólapra másolva!
Egyetlen mag elvetése nélkül jönnek létre zöld kertek a New York-i épületek tetején. A madarak és a szél ehető növények, például a köles magvait is elpotyogtatják, és azok kisarjadnak a kihelyezett termőföldön. Nem az amerikai nagyváros az egyetlen, ahol a "tetőkertészet" zöldövezeteket hozott létre.
Vágólapra másolva!

Arra a kérdésre, hogy milyen színű város New York, valószínűleg a legtöbben valamilyen szürke vagy hideg színt említenének. Másképp van ezzel azonban Jason Aloisio, a Fordham University végzős hallgatója, aki a várost járva azt figyeli, hol és miként zöldülnek ki az üresen hagyott telkek. A város csak úgy pezseg az élettől, mondja és ennek bizonyítására New York-i tetőkön hozott létre kerteket egyetlen mag elültetése nélkül - számolt be a Nature tudományos folyóirat hírszolgálata.

Aloisio első lépésben feltérképezte a kiszemelt tetőket, ahol leveleket, rovarokat, résekben vagy akár szemétben zöldellő növényeket talált, és arra gondolt, kis segítséggel ezek még szebben növekedhetnének.

Mezők a tetőkön

Egy másik projekt keretében földparcellákat helyeztek el különböző épületek tetején tavasszal, az ültetés azonban csak őszre volt tervezve. Aloisio így a zöld tetőkre tervezett nyolcnégyzetméteres, 10-15 cm mély üres földdarabokat vizsgálhatott a város nyolc pontján. Megfigyelése szerint néhány hét alatt a szél és a madarak magokat hordtak a vizsgált helyekre, így különböző növények telepedtek meg a földben. Összesen harminc fajt számlált össze, egy tetőn átlagosan tizenkét faj jelent meg, és a 85-ből 67 parcellában legalább egy növényfaj megtelepedett.

A legmeglepőbb mégis az az eredmény, hogy a legtöbb megjelent növényfaj ehető. Legtöbb helyen a henye disznóparéj (Amaranthus blitoides) jelent meg, amely ehető, bár gyakran gyomnak vélik. Felbukkant továbbá a köles (Panicum miliaceum) és a porcsin (Portulaca oleracea) is, mely Aloisio szerint magas omegazsírsav-tartalmú, édes-sós ízű, nedvdús növény. A fiatal kutató most az Amaranthus további ehető alfajainak termesztésével próbálkozik, szintén háztetőkön. Eredményeit a texasi Austinban mutatta be az Ecological Society of America éves konferenciáján.

Aloisio nem az első, aki hasonló kísérletbe kezd. Charlie Miller, a philadelphiai Roofmeadow társaság alapítója szerint a tetők földterületként történő hasznosítása az utóbbi hat-hét évben afféle hasznos hóborttá vált Európában. Miller olyan projekteket szeretne látni, amelyek szépek és biológiailag gazdagok, és nem teljesen véletlenül alakultak ki. Wolfgang Ansel, a németországi Nemzetközi Zöldtető Szervezet elnöke szerint kultúrafüggő, hogy a magukra hagyott zöldtetők elfogadhatók-e. Németországban a zöldtető-kialakítási mozgalom kezd hagyománnyá válni, de a hangsúly a hosszú távon hasznosítható növények termesztésén van.