Megtizedeli a kétéltűeket a klímaváltozás

Különböző kétéltűek földrajzi elterjedésével vetették össze amerikai kutatók az éghajlati előrejelzéseket. Az eredmény a következő: a gyors hőmérsékletingadozások megakadályozhatják egyes állatok vonulását, így azok akár ki is pusztulhatnak.

Hogyan változnak a következő évszázad során egyes fajok elterjedési területei? - ezt próbálták előre jelezni a rhode islandi (USA) Brown Egyetem kutatói. Regan Early és Dov Sax az éghajlatváltozási modelleket az Egyesült Államok nyugati részén élő béka-, gőte- és szalamandrafajok elterjedésével és tűrőképességével kombinálták. Eredetileg csak azzal számoltak, hogy a városok akadályozni fogják az állatok vándorlását. A modellek viszont azt is kimutatták, hogy már a rövidtávú éghajlat-ingadozások is elegendőek, hogy megállítsák egy faj vonulását az ideális élőhely felé, ezáltal pedig kihalásra ítéljék őket. Eredményeiket az Ecology Letters című szaklapban publikálták.

Forrás: Wikimedia Commons

Ellehetetleníti a kaliforniai gőte (nagy kép) vándorlását a klímaváltozás, míg a sárgalábú béka (kis kép) kevésbé veszélyeztetett

Jelenleg a tizenöt tanulmányozott kétéltűfaj egyike sem veszélyeztetett, az elkövetkező száz év során azonban több mint felük várhatóan kipusztul vagy a kihalás szélére sodródik az klímaváltozások miatt. A túlélés nagyban függ a faj vonulási sebességétől és tűrőképességétől. Míg például a sárgalábú béka (Rana boylii) az éghajlati szélsőségek ellenére képes lesz elérni új élőhelyeit, a kaliforniai gőte (Taricha torosa) nem lesz ilyen sikeres a Központi-völgyön (Central Valley) való átjutásban. Így annak ellenére, hogy a jövőben is bőven akadna alkalmas élőhely számára, fennmaradása kérdéses, mivel a hőmérsékletingadozások újra meg újra visszavonulásra késztetik - magyarázta Early.

A vándorlás teljesítése tehát attól is függ, hogy az állat mennyire képes elviselni átmenetileg az ideálistól eltérő körülményeket útja során. A kutatók szerint eredményeik globálisan értelmezhetők, tehát világszerte hasonló sorsa számíthatnak a kétéltűek, sőt a kisemlősök, rovarok és növények is.

A kutatás segíthet annak eldöntésében, hogy beavatkozzon-e az ember az éghajlatváltozás által veszélyeztetett fajok vándorlásába azok áthelyezésével. Ez veszélyeket is rejt, hiszen nem jósolható meg előre, hogyan reagál egy ökoszisztéma egy idegen faj hirtelen megjelenésére. A jelenlegi eredmények azonban alátámasztják, hogy egyes esetekben az ember közreműködésén múlhat a biológiai sokféleség megőrzése.

KAPCSOLÓDÓ CIKK