Magyarország fejlett az ENSZ friss ranglistája szerint

2011.11.03. 7:01

A klímaváltozás és a környezetszennyezés káros hatásai még a legfejlettebb országokban is csökkentik a fejlődés ütemét az ENSZ friss jelentése szerint, amely az emberi fejlettségi index szempontjai szerint rendezi rangsorba az országokat. Magyarország továbbra is a legfejlettebbek csoportjába tartozik, a toplista élén Norvégia áll.

Érezhetően rosszabb lesz az unokáink élete az évszázad közepére az ENSZ bevett jóléti mutatója, az emberi fejlettségi index (HDI - angolul human development index) szerint mérve, ha nem sikerül semlegesíteni a fejlődés környezeti hatásait. Ez a legfontosabb tanulsága annak az országok fejlettségét bemutató friss rangsornak és a hozzá kapcsolódó elemzésnek, amelyet szerda délben mutatott be Koppenhágában az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) igazgatója, Helen Clark a dán miniszterelnök társaságában. Az indexen Magyarország - tavalyhoz hasonlóan - a 38. helyen áll a vizsgált 187 ország közül.

A fejlettségi index használatát 1990-ben vezette be a világszervezet, azzal érvelve, hogy pusztán a nemzeti össztermék, a GDP mutatója alapján nem lehet átfogóan megítélni egy adott ország fejlettségét. Így a HDI kiszámításakor a bevétel mellett az adott ország lakóinak egészségi állapotát és az oktatás fejlettségét is osztályozza. Mind a három skálán nullától egyig mozognak az értékek, így Magyarország 0,816-os eredménnyel a 36. helyen álló Málta és a 37. helyen álló Katar után következik, közvetlenül megelőzve több EU-tagállamot, többek között Lengyelországot, Litvániát és Portugáliát.

Az ország így a nagyon fejlett államok szinte félszázas csoportjába tartozik, ami praktikusan azt jelenti, hogy a gazdaság teljesítménye mellett az oktatási és egészségügyi helyzetet is jónak ítéli az ENSZ (egyébként az unió összes tagállama az élbolyba került, Bulgária és Románia kivételével).

Tovább súlyosbítja az egyenlőtlenségeket a klímaváltozás

A környezeti kockázatok egyaránt érintik a nagyon fejlett országok csoportját és az alig, illetve közepesen fejlett államokat, de másként - derül ki a jelentésből. Az utóbbi évtizedek figyelemre méltó fejlődéséért két területen jelentős árat kell fizetnie az emberiségnek. A gazdasági értelemben vett jólét növekedése jelentős környezeti károkkal jár világszerte, ilyen például az üvegházhatású légköri szén-dioxid-koncentráció növekedése, a talaj- és vízminőség romlása és az erdőterületek visszaszorulása. Másfelől a jövedelmek az országok között egyre egyenlőtlenebbül oszlanak meg, noha az egészségügyi és oktatási szolgáltatások minősége közötti eltérések csökkentek - állapítja a meg a jelentés, amelyet az ENSZ-től független szakértők állítottak össze az UNDP megbízásából.

Forrás: AFP/Stian Lysberg Solum

Alexandra, a norvég koronaherceg lánya az iskolában - a vizsgált 187 ország közül Norvégia a legfejlettebb az ENSZ szerint, a kiváló oktatási rendszer és a bőséges kőolajbevételek miatt

Ha a környezeti károk miatti kockázatokkal számolunk, a világ átlagos HDI mutatója 8 százalékkal romlana 2050-re ahhoz képest, mintha ilyen veszélyeket nem kellene figyelembe venni. A környezeti kockázatok gyakorlatilag a globális felmelegedés kellemetlen mellékhatásait fedi, vagyis a csökkenő (vagy legalábbis változó) terméshozamokat, a tiszta ivóvízhez való hozzáférést és a környezetszennyezést. E forgatókönyv szerint a fejlettségi index 12 százalékkal romlik majd az évszázad közepére Dél-Ázsiában és Afrika szubszaharai vidékein. Ez a folyamat látható az alábbi grafikonon. Az index romlásának mértékét jól érzékelteti, hogy az UNDP vizsgálatai szerint, ha egy országban egytizedével több embert sújt egy adott évben valamilyen extrém időjárási jelenség, akkor az 2 százalékkal csökkenti a fejlettségi indexet.

Forrás: UNDP

Ha egy még pesszimistább forgatókönyvvel, vagyis a "környezeti katasztrófával" számolunk, a világ HDI-je 15 százalékkal lenne alacsonyabb 2050-ben. A jelentés szerzői katasztrófa alatt a nagyarányú erdőirtás, jelentős talajromlás, a biodiverzitás drámai csökkenése és a sokasodó extrém időjárási esenények együttes hatását értik. Ez esetben a fejlődő országok lendülete egyértelműen megtörne még a 2030-as években, azaz esélyük sem lenne felzárkózni a fejlett államok csoportjához. Ez a forgatókönyv azért is nyomasztó, mert a jelentés szerint már jelenleg is felerészt környezeti tényezők, vagyis a víz szennyezettsége és a szárazság miatti vízhiány vezet az alultápláltsághoz, erősítve az elszegényedés és az ökológiai károk ördögi körét.

A jelenlegi trendek kivetítése azt jelzi, hogy a legtöbb esetben amúgy is a leghátrányosabb helyzetben levő népcsoportok, népek és országok viselnék a környezetszennyezés és a globális felmelegedés miatti legnagyobb terheket. Mindezt annak ellenére, hogy az alacsony fejlettségi indexű országok kevésbé növelik a globális környezeti kockázatokat, de az ilyen országokban esett jóval kevesebb eső havi átlagokban számolva a kétezres években, mint amennyi megszokott volt 1951 és 1980 között.

Nem muszáj szenet égetni a gazdaság felpörgetéséhez

Az egy főre jutó üvegházhatású gázok kibocsátása jóval magasabb az index előkelő helyen álló országokban, mint az alacsony és közepes HDI-jű országokban. Ennek oka az, hogy a fejlett országok polgárai nagyobb arányban vezetnek autót, több energiát használnak el lak-, illetve munkahelyük fűtésére-hűtésére, továbbá nagyobb arányban fogyasztanak feldolgozott és előcsomagolt élelmiszereket.

Így egy magas HDI-jű országban élő átlagember - köztük a magyar is - miatt négyszer több szén-dioxid és körülbelül kétszer annyi dinitrogén-oxid kerül a levegőbe az alacsonyabb HDI-jű országokban élőkhöz képest, a kifejezetten alacsony HDI-jű országok lakosaihoz képest pedig harmincszoros a többlet (ilyen ország például Haiti, Jemen, Kamerun, Kenya, Nepál, Pakisztán vagy Szudán). Ez a gyakorlatra lefordítva úgy néz ki, hogy egy átlagos brit miatt két hónap alatt annyi üvegházgáz kerül a levegőbe, mint egy alacsony HDI-jű ország polgára esetében egy év alatt. Az egy főre eső üvegházgáz-kibocsátás Katarban a legmagasabb, emiatt az emírség egy lakója miatt tíz nap alatt teljesül egy fejlődő ország egy főre eső, egész éves kibocsátása.

Forrás: AFP/Albert Gonzalez Farran

Így folyik a tanítás egy szudáni iskolában

"Az egyre több fosszilis tüzelőanyag használatával járó növekedés nem előfeltétele a jobb életminőségnek. Az egyenlőséget előmozdító befektetések, vagyis a megújuló energiaforrásokhoz, a tiszta vízhez, tisztálkodási lehetőségekhez és a családtervezéshez való hozzáférés" - mondta Helen Clark, az UNDP igazgatója. Az ENSZ statisztikai vizsgálataiból az látható, hogy a magas életminőségnek nincs feltétlenül köze a szén-dioxid-kibocsátáshoz: ugyan a gazdasági növekedés és az üvegházhatású gázok kibocsátása között van kapcsolat, a születéskor várható élettartam növekedésének és az oktatás színvonal-emelkedésének viszont nincs köze hozzá.

A jelentésből kiderül, hogy a legtöbb iparilag fejlett ország a gazdasági növekedés fenntartása mellett csökkentette szén-dioxid-lábnyomát. Ugyanez lenne a követendő irány annak az 1,5 milliárd embernek az árammal való ellátásában is, akik jelenleg nélkülözik ezt a fejlett országban teljesen természetesnek számító közszolgáltatást. Az UNDP szerint ezt a fejlesztést meg lehet valósítani fenntartható módon, már csak azért is, mert a szükséges fejlesztések költségei alig egynyolcadát teszik ki annak a 312 milliárd dollárnak, amit a világ országai a fosszilis energiahordozók támogatására költöttek 2009-ben.

Jóllehet Közép-Ázsia és Közép-Kelet-Európa országaiban - köztük Magyarországon - jobb élni most, mint húsz évvel ezelőtt, ennek környezeti ára van. A légszennyezettség miatti megbetegedések például alááshatják a nehezen elért életminőségi ugrást - áll a 2011-es fejlettségi jelentésben. Az utóbbi évtizedek fejlődése ellenére a kelet-európai országok továbbra is a fosszilis energiahordozóktól függenek, és egyébként is magas az energiapazarlás (Magyarországon például az áram kevesebb mint 8 százaléka származik megújuló forrásokból).

Forrás: UNDP

Új adóval a klímaváltozás ellen

A környezetszennyezés és a klímaváltozás várható hatásainak elhárítására az ENSZ Fejlesztési Programja szerint nemzetközi különadót kéne kivetni a pénzügyi tranzakciókra (az adó eredetileg James Tobin Nobel-díjas amerikai közgazdász ötlete, ő eredetileg a dollár árfolyamának stabilizálására javasolt hasonló adót az USA-ban - erről részletesen itt olvashat). Ha minden tranzakció után 0,005 százalék lenne az adó, akkor körülbelül 40 milliárd dollár származna ebből a forrásból, ha viszont 0,05 százalék lenne, akkor már 600-700 milliárd dollárt eredményezne, és ez valóban fedezné a szükséges klímavédelmi intézkedések költségeit (lásd a fenti grafikont).

Ehhez képest jelenleg az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra csak a szükséges fejlesztési forrás mindössze 1,6 százaléka jut , de a klímavédelmi  intézkedéseknek is csak a 11 százalékára van pénz. Az UNDP azzal érvel a globális adó mellett, hogy a kilencvenes évek elejéhez képest a mai világ pénzügyi rendszerei sokkal szervezettebbek, központosítottabbak és működésük is sokkal inkább szabványos, tehát az adót könnyen be lehet szedni, továbbá ugyanez az álláspontja a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) is.

Nem tökéletes mérőszám a HDI
Az emberi fejlettségi indexet három, egyenlő súllyal számolt mutató összesítésével számítja ki az ENSZ Fejlesztési Programja. Ez azt jelenti, hogy egy adott ország esetében ugyanolyan fontos a nemzeti össztermék, a GDP, a várható élettartam és az oktatási index (ez utóbbi 1:2 arányban felnőttek írástudási arányából és kombinált beiskolázási arányból áll össze). A GDP-t az UNDP vásárlóerő-paritáson számítja - ez azt mutatja, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve. Éppen a három alindex egyenlő súlyát kifogásolja Bryan Caplan amerikai közgazdász-politológus. Példája szerint egy olyan képzeletbeli ország, ahol csupa halhatatlan és végtelenül gazdag ember él, az ENSZ-lista legvégére csúszna, amennyiben az illető ország nem járatna senkit iskolába. "Hacsak nem vagyunk túlságosan sznobok, beláthatjuk: az átlagember számára nagyobb boldogságot jelent, ha van tévéje és autója, mint az, ha ő is beiratkozott egy főiskolára, mint mindenki körülötte" - nyilatkozta 2010-ben a Népszabadságnak.


KAPCSOLÓDÓ CIKK