Hanyagsággal vádolják a vezető klímajelentés szerkesztőit

2011.11.07. 16:01

Szakmailag lektorált tudományos cikkek helyett napilapok írásaira, civil szervezetek jelentéseire vagy épp egyszerű sajtóközleményekre is hivatkozik az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének 2007-es összegző jelentése a klímaváltozásról, pedig ezt tiltja a testület szabályzata - állítja egy kanadai oknyomozó újságíró. A jelentés most készülő új változata szerint sűrűsödni fognak az extrém időjárási jelenségek.

Gyakrabban következnek be és intenzívebbek az extrém időjárási jelenségek a klímaváltozás miatt - ez áll az IPCC, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének készülő új jelentésében az AP amerikai hírügynökség értesülése szerint. A dokumentum összefoglalója szerint az emberi tevékenység nyomán bekövetkező globális felmelegedés miatt a jövőben gyakoribbak lesznek a hőhullámok, az erdőtüzek, áradások és egyéb természeti katasztrófák. A telefonkönyv-vastagságú jelentés vázlatának megállapításait november 18-19-én, az indiai Kampala városában tartott ülésen ellenőrzik az IPCC tagjai.

Az 1988-ban megalakult nemzetközi szervezet célja megvizsgálni és összefoglalni a klímatudomány és a kapcsolódó tudományterületek legfrissebb eredményeit. Saját kutatást a testület nem végez, hanem összegzi a korábban már közölt eredményeket, publikációkat. A jelentés súlyát az IPCC mértékadó jellege adja, emiatt széles körben hivatkozik rá a média, és természetesen e jelentésekre alapozva folynak a klímavédelmi tárgyalások az ENSZ nemzetközi klímakonferenciáin is.

Az IPCC legutóbbi, 2007-es jelentése számos kritikát váltott ki, ezért a frissített dokumentumon dolgozók arra hivatkoztak az AP kérdésére, hogy a jelentés megbízhatósága a rendelkezésre álló adatok mennyiségétől és minőségétől függ.

Számháború

A vicc szerint "a teve egy olyan ló, amit egy bizottság tervezett". Az IPCC munkatársainak az új jelentés elkészítése közben azzal a kritikával is foglalkozniuk kell, amit egy kanadai oknyomozó újságíró vizsgálata vetett fel a 2007-es dokumentumról. Donna Laframboise szabadúszó újságíró 2010 márciusában tizenkét országból toborzott blogján keresztül negyvenhárom önkéntest a több mint 3000 oldalas dokumentum hivatkozásainak átvizsgálására. Minden fejezetet három ember vizsgált meg.

Az eredmény a következő: az összesen 18 531 utalásból 5587 olyan közleményekre hivatkozik, amelyek nem szakmailag lektorált tudományos folyóiratokban jelentek meg (a lektorálás folyamatáról lásd keretes írásunkat). Laframboise könyvében az szerepel, hogy az IPCC-jelentés hivatkozásainak egyharmada napilapokban megjelent cikkekre, civil szervezetek jelentéseire vagy épp egyszerű sajtóközleményekre hivatkozik, annak ellenére, hogy az ilyesmit az IPCC belső szabályzata tiltotta.

Forrás: AFP/Diego Tuson

Az IPCC elnöke egy sajtótájékoztatón

Laframboise riportja "A kötelességmulasztó tinédzser, akit vezető klímaszakértőnek hittek" címmel könyv formában jelent meg idén októberben az Amazon webboltjában. A szerző azt is kiderítette, hogy olyanok is közreműködtek az IPCC jelentéseinek elkészítésében, akik a dokumentum megjelenése idején nem is szerezték meg doktori fokozatukat (a 2001-es változat egyik vezető szerzője a Munich viszontbiztosító társaság gyakornoka volt 2000-ben, és mesteri fokozatot sem szerzett, doktorit pedig csak 2010-ben végzett).

Richard Klein holland geográfus 24 évesen még azelőtt lett hat IPCC-jelentés egy-egy fejezetének vezető szerzője, hogy megszerezte volna doktori fokozatát. Klein ezt el is ismerte a FoxNews amerikai hírcsatornának. Aaron Huertas, az Aggódó Kutatók Uniója (UCS) nevű, tudományos ismeretterjesztést szervező amerikai egyesület szóvivője válaszul azt nyilatkozta a Foxnak, hogy az életkornak semmi köze a tudományos eredményekhez, továbbá az IPCC jelentéseit széles körben ellenőrzik független kutatók.

Laframboise összesen négy olyan kutatót talált 1994-től kezdve, akik egyetemi karrierjük első éveiben lettek az IPCC szerzői. Az IPCC 2007-es jelentésének több mint 450 vezető szerzője és további 800 közreműködője volt. A három kötetből álló dokumentumot több mint 2500-an lektorálták. Minden egyes fejezetnek két szerkesztője és hét-tíz vezető szerzője volt, a megállapításokat két körben ellenőrizték. Ennek ellenére egy hiba biztosan volt a szövegben: a testület 2010-ben elismerte, hogy a jelentésben tévesen állította, hogy a Himalája gleccserei 2035-re eltűnhetnek.

A kanadai újságíró elismeri, hogy csak az IPCC mint bizottság működését, a szerzők kiválasztását vizsgálta, a tudományos megállapításokat nem. A testület elnöke még 2010-ben tizenöt nemzeti tudományos akadémiát kért fel az IPCC munkájának ellenőrzésére. A bizottság 2011. novemberi ülésén új szabályokat fogad el az összeférhetetlenségre és a jelentések elkészítésére, de döntenek a bizottság kommunikációjának reformjáról is. A testület Laframboise könyvére eddig nem reagált.

Forrás: AFP/Saeed Khan

A Föld Barátai civil szervezet az IPCC egyik ülésén

Gyakoribb hőhullámokról szól a készülő jelentés összefoglalója

Az IPCC-jelentés következő kiadása egyébként 2014 októberére készül el véglegesen. Az AP-nek a döntéshozók részére készült, húszoldalas összefoglalót sikerült november elején megszereznie. Az új dokumentum bevezetőjéből változatlanul a következő összkép rajzolódik ki: az extrém időjárási jelenségek gyakoriságának változása miatt az emberiség jelentős része számára kockázatosabb lesz az élet a következő évtizedekben.

A készülő IPCC-jelentés főbb következtetései a trendek várható alakulásáról a következők: "szinte teljesen biztos", hogy világszerte gyakrabban fordulnak elő nappali hőmérsékleti maximumok, és a hőségrekordok maguk is magasabbak lesznek a 21. században. Szintén "90-100 százalékos bizonyossággal állítható", hogy a szárazföldek többségén sűrűbbek és intenzívebbek lesznek a hőhullámok. A csúcshőmérsékletek "valószínűleg" (a jelentés szóhasználata szerint ez 66-100 százalékos bizonyosságot fed) maximum 3 Celsius-fokkal lesznek magasabbak 2050-ben a 20. század végéhez képest. 2100-ra a növekmény eléri az 5 fokot.

Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

Ezenfelül számos régióban gyakrabban kell heves, bőséges esőzésekre és jelentős havazásra számítani, főleg nagyobb tengerszint feletti magasságokon, illetve a trópusokon. Ezzel együtt valószínűleg erősödnek a szárazságok a Földközi-tenger vidékén, Közép-Európában, Észak-Amerikában, Brazília északi vidékein és Dél-Afrikában.

Az utóbbi két évben egyre-másra fordultak elő extrém időjárási jelenségek. 2010-ben hetekig tartó rekordhőség volt Oroszország európai és szibériai részén, a hatóságok hetekig küzdöttek a fellobbanó erdő- és tőzegtüzekkel, továbbá a moszkvai szmoggal. Ezzel párhuzamosan korábban nem tapasztalt súlyosságú áradások voltak Indiában és Pakisztánban. Az idén Belső-Kínában volt szárazság. Közép-Európában szintén jóval kevesebb csapadék esett a szokásosnál, míg Közép-Amerika több államát és Thaiföldet áradás sújtotta. Az Egyesült Államokban kiáradt a Mississippi és a Missouri, az Irene hurrikán eljutott New Yorkig, Texasban szárazság volt.

Mindezek az események illeszkednek a klímakutatás által a 2000-es évek elején előre jelzett folyamatokba, de az AP által megkérdezett kutatók szerint nagyon nehéz elkülöníteni az időjárás természetes kilengéseit azoktól a változásoktól, amelyet az emberiség által kibocsátott üvegházhatású gázok generálnak a Föld légkörében, a világóceánban és így az időjárásban is.

A szakmai lektorálás folyamata
A kutatási eredmények közreadása folyamata szigorú szabályokhoz van kötve a tudományos életben. Ennek legmagasabb szintje az úgynevezett szakmailag lektorált (peer-review) lapokban való közlés, ilyen például a Nature, a Science, a New England Journal of Medicine stb. Ezek a leghitelesebb források, mert ezekben egy-egy tanulmányt nem az újság szerkesztői bírálnak el szakmailag, hanem szaktársak, vagyis az adott kutatási területen dolgozó más szakemberek. Az általuk tett szakmai bírálatokra a szerzőknek válaszolniuk kell, és ezek alapján döntenek a szerkesztők a cikk közléséről vagy elutasításáról.

KAPCSOLÓDÓ CIKK