Évtizedes megaberuházás lenne a paksi bővítés

2011.11.30. 09:43

Nem pörgetné fel a gazdasági növekedést az olcsóbb villamos áram, viszont akár ezermilliárd forintba is belekerülne két új atomerőműblokk felépítése Pakson, a beruházás pedig hét-nyolc évig is elhúzódhat - ezek a fő megállapításai annak a 2008-as hatástanulmánynak, amely hosszú pereskedés után nyilvánosságra került, és amelyet elsőként elemez részletesen az [origo]. A fukusimai baleset után számos országban felülvizsgálták az atomerőművi beruházásokat, a magyar kormány kitart a bővítés mellett.

A Paksi Atomerőmű bővítése miatti jelentős gazdasági növekedés abban az esetben sem valószínű, ha átlagosan 11-16 százalékkal kevesebbe kerülne az áram ennek köszönhetően. A villamos energia árának csökkenése továbbgyűrűzik ugyan egy-egy ágazatba, de csak nagyon rövid távon van hatása - ez az egyik fő végkövetkeztetése annak az elemzésnek, amelyet a GKI Gazdaságkutató Zrt. készített 2008 decemberében az erőmű bővítésének gazdasági és klímavédelmi hatásairól, és amelyet hosszú pereskedés után hozott nyilvánosságra az atomerőmű tulajdonosa, a Magyar Villamos Művek Zrt. A dokumentumok szerint leghamarabb 2020-ban kapcsolódhatnának a hálózatra az új blokkok, ha a kormány a megvalósításukra valóban kiírja a közbeszerzést 2012-ben.

A tanulmány az úgynevezett Teller-projekt része, amelynek keretében a Magyar Villamos Művek (MVM) egy munkacsoportja már 2007 júliusától dolgozott a bővítést megalapozó tanulmányokon. 2009 márciusában az országgyűlés szinte teljes egyetértésben megszavazta a bővítést, mindössze hat képviselő voksolt nemmel, tízen tartózkodtak (e döntés hátteréről lásd korábbi cikkünket).

A fideszes kormányváltás után másfél évvel, 2011. november 25-én Fellegi Tamás fejlesztési miniszter bejelentette: a kormány elé terjeszti a bővítésről szóló javaslatot, hogy 2012-ben már ki is lehessen írni a beruházáshoz szükséges nemzetközi közbeszerzési pályázatokat.

A döntés hátterében álló hatástanulmányok nyilvánosságra hozataláért az Energiaklub pereskedett az MVM-mel, a per 2011 októberében a civil szervezet részleges sikerével zárult. A 151 oldalas megvalósíthatósági tanulmányból ugyanis hiányzik 32 oldal, viszont a közreműködő szerzőkkel, intézményekkel kötött szerződésekből kiderül, hogy a kivágott két fejezetben a Villamosenergiaipari Kutató Intézet Zrt. végzett számításokat a bővítés gazdaságosságáról és finanszírozási lehetőségeiről. Az elérhető dokumentumokat az Energiaklub bocsátotta az [origo] rendelkezésére, cikkünk ezeket foglalja össze.

"Az atomenergia erőteljesen leszorítja az áram átlagárát"

A GKI elemzői abból indultak ki, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása miatt viszonylag gyors ütemben és világszerte le kell cserélni a szén- és gáztüzelésű erőműveket. A vízenergia gazdaságos ugyan, és nem jár közvetlen üvegházgáz-kibocsátással, de Magyarországon "politikai és társadalmi ellenállásba ütközik" - olvasható a tanulmányban. Az elemzők szerint a "nap- vagy a szélenergia nem biztosíthatják a teljes energiaszükségletet". A hatástanulmány azzal számol, hogy 2025-ig hétezer megawattnyi új áramtermelő kapacitást kell kiépíteni, mert több hazai erőmű lép olyan korba, hogy le kell állítani, valamivel növekszik az áramigény, de csökken az import.

A kibontakozó gazdasági válság hatásaival számolva a GKI elemzői 2008 végén azzal számoltak, hogy a visszaesés átmeneti jelenség, de az energia ára a világpiacon emelkedni fog, mert drágulnak a fosszilis tüzelőanyagok, és ezzel párhuzamosan nő a kereslet az áram iránt. További földgázalapú erőművet azért nem érdemes építeni itthon, mert az ország így is kiszolgáltatott e tekintetben Oroszországnak. A másik ok a szén-dioxid-kibocsátás várható további korlátozása és az Európai Unió kvótakereskedelmi rendszere, amelyben egy-egy vállalat mintegy jogot vásárol magának adott mennyiségű CO2-kibocsátására. A rendszer úgy működik, hogy az Unió általános kibocsátáscsökkentésének elérése érdekében évről évre korlátozzák a megvehető kvóták számát, ezért az alacsony hatásfokú erőműveknek egyre többet kell beszerezniük, vagyis így csak egyre drágábban tudnak áramot termelni.

Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd
Látogatók a paksi atomerőműben

A GKI a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) adatai alapján azzal számolt, hogy az atomenergia részaránya mindenképp meghatározó lesz a magyar energiaellátásban 2025-ben. Ennek egyrészt a nagy kapacitásból, másrészt az atomerőműnek a többi energiatermelőnél magasabb kihasználtságából adódik. Az MVM adatai alapján a gazdaságkutató úgy számolt, hogy egy atomerőmű kapacitását 80 százalékban, egy szénhidrogénes erőműét 65 százalékban, míg a megújuló energiaforrásokét átlagosan 50 százalékban lehet kihasználni.

Ezeket figyelembe véve az elemzők arra a megállapításra jutottak, hogy ha az atomenergia lenne a meghatározó energiaforrás, akkor piaci átlagáron 15,1-15,8 forintba kerülne egy kilowattóra áram 2025-ben - a valamivel nagyobb ár abból a forgatókönyvből adódik, amikor az atomenergia mellett a megújuló energiaforrások is szerephez jutnak. "Az atomenergia alacsony ára erőteljesen leszorítja a piaci átlagárat azokban az esetekben, amikor ennek az energiaforrásnak nagyobb a súlya" - vonták le a következtetést a GKI elemzői. A piaci átlagár jelenleg 17-18 forint között mozog.

Mennyibe kerül egy atomerőmű?

Nem mindegy viszont, hogy mennyibe kerül egy kilowattra vetítve egy-egy erőműtípus beruházási költsége. A legolcsóbb a földgázerőmű, míg a legdrágább a távhőt és áramot egyaránt termelő, úgynevezett kogenerációs biomassza-erőmű a GKI szerint. "Az atomerőművek fajlagos beruházási költsége 2005-ben 440 ezer forint volt kilowattonként. Ehhez hasonló a biomassza és a szélerőművek létesítési költsége is" - áll a tanulmányban.

Az erőművek azonban eltérő hatékonysággal működnek: a GKI úgy számolt, hogy egy biomassza-erőmű hatékonysága 57 százalék, míg egy szélerőműé 21 százalék az atomerőmű 80 százalékához képest. Ebből adódóan a cég szakértői szerint a biomassza-erőmű 27 százalékkal, a szélerőmű négyszer nagyobb beruházást igényel, mint az atom, ha ugyanannyi áramot akarunk velük termelni. "Meg kell említeni, hogy ezek a különbségek idővel valószínűleg mérséklődni fognak, mivel a megújuló erőművek elszaporodásával a létesítésük költsége feltehetőleg csökkenni fog, és hatékonyságuk is javulhat a jövőben" - teszik hozzá a GKI szerzői.

A fenti számításokból megállapítható, hogy nagyságrendileg mennyibe kerülne a paksi bővítés. Az Új atomerőművi blokkok létesítésének előkészítése - Megvalósíthatósági tanulmány című dokumentum 2000-2400 megawattnyi új kapacitást javasol a politikus döntéshozóknak, méghozzá a paksi telephelyen. Ebből következik, hogy a bővítés 2005-ös árakon legalább 880 milliárd, maximum 1056 milliárd forintba kerülne.

A megvalósíthatósági tanulmányt egy munkacsoport készítette, amelyben egyaránt részt vettek a beruházásban érdekelt Paksi Atomerőmű Zrt. és az MVM képviselői, a KFKI Atomenergia Kutatóintézet (AEKI), a Budapesti Műszaki Egyetem Nukleáris Technológiai Intézet, a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet Zrt. munkatársai, valamint az ETV-Erőterv és az MVM ERBE villamosmérnök szakértői. A tanulmányt Gadó János, az AEKI igazgatója fogadta el; a dokumentumot 2008 áprilisában, tehát még a gazdasági válság kiteljesedése előtt véglegesítették.

A paksi atomerőmű Paksot javasolja

A tanulmány szerint műszakilag továbbra is Pakson célszerű új atomerőművi blokkokat felhúzni, mert itt a legolcsóbb a megvalósítás. A szerzők azért javasolnak összesen 2000-2400 MW-ot, mert a Mavir adatai alapján ők is abból indulnak ki, hogy 2025-re további 7000 MW áramtermelő kapacitásra lesz szükség Magyarországon. 2400 MW-nál nagyobb szintet azért nem javasolnak, mert az atomerőmű éjjel-nappal egyenletesen termel, így amikor leesik az áramigény, nem lenne hol tartalékolni a rendszerben a fölös áramot, és a jelenlegi távvezeték-hálózatokon a pluszt a szomszédos országokba sem lehetne ilyen mennyiségben exportálni. A 2009-ben lezárult teljesítménynövelés után 2000 MW a mostani paksi blokkok névleges teljesítménye.

A szerzők úgynevezett harmadik generációs erőművi blokkokat javasolnak Pakson felépíteni. Ezek a típusok a jelenleg üzemben levő második generációs erőművek gazdaságossági és biztonságossági szempontból továbbfejlesztett változatai. A harmadik generációs erőműtípusok közös jellemzője, hogy az alacsonyabb beruházási költséget egyszerűsített, moduláris tervezéssel érik el, a biztonságosságot passzív, tehát emberi beavatkozást nem igénylő rendszerek beépítésével fokozzák.

Forrás: MTI/Simó Endre
A paksi négy blokk közül az 1-es és a 2-es üzemideje 2012-ben, a 3-as és a 4-es 2017-ben járna le - a felkészülés most is zajlik a húszéves üzemidő-hosszabbításra

A tanulmány szerint továbbfejlesztett nyomottvizes reaktorokat célszerű építeni, azért, mert Pakson jelenleg is (második generációs) nyomottvizes blokkok működnek, tehát van üzemeltetési tapasztalat (ebben a reaktortípusban nagynyomású víz veszi körül a nukleáris fűtőelemeket). A szerzők szerint az 1000-1200 megawattos kategóriában vagy az amerikai Westinghouse AP1000-es vagy az orosz VVER-1000-es típust érdemes választani, mert "a két blokk biztonsági mutatói kiválóak, nagy tartalékkal teljesítik a hatósági és üzemeltetői követelményeket".

Ha a döntéshozók a nagyobb áramtermelő kapacitást választják, akkor az 1600 MW-os kategóriában az európai fejlesztésű EPR blokkot javasolják a szerzők. Ilyen típusú blokkokkal épül atomerőmű Finnországban Olkiluotóban és a franciaországi Flamanville-ben. "Az EPR blokk műszaki-biztonsági, üzemeltetési és karbantartási mutatói kiválók, engedélyezése beláthatóan egyszerű" - jegyzik meg a szerzők. Különbség a Pakson jelenleg működő blokkokkal szemben, hogy a szerzők mindenképpen hűtőtornyos hűtést javasolnak "a Duna vízminőségének, flórájának és faunájának védelme érdekében".

Leghamarabb 2020-ban indulhatnának az új blokkok

A szerzők mind a három blokktípust "perspektivikusnak" tartják, azaz "megfelelő ajánlat esetén építése javasolható". Az előnyök és hátrányok összehasonlítása alapján a szerzők elemzése szerint a legtöbb előnyös tulajdonsággal az EPR típus rendelkezik, mert ez teljes mértékben védett repülőgép rázuhanása ellen, a három közül ez a blokk rendelkezik eleve az 50 Hz-es áramhálózathoz illeszkedő áramfejlesztő turbinával, és ennek a típusnak van az Európai Unión belüli szállítója. A blokk hátránya viszont a nagy egységteljesítmény, de a fölös áram hasznosítása (exportálása) a szerzők szerint megoldható, mert az Európai Unió amúgy is a tagországok közötti távvezeték-hálózatok fejlesztését írja elő a 2020-as években. Az előnyöket és hátrányokat összevető rangsorban a második helyen az orosz VVER, a harmadik helyen az amerikai AP1000-es típus végzett a megvalósíthatósági tanulmány szerint. (A műszaki részletekért lásd a tanulmányokat, amelyek itt letölthetők az Energiaklub oldaláról.)

A szerzők a beruházás megvalósításának teljes időtartamát tizenegy évre becsülték az országgyűlés jóváhagyásától számolva a kereskedelmi üzem megkezdéséig. A tanulmány szerint körülbelül egy év lenne a nemzetközi közbeszerzés (tender) lebonyolítása; a fővállalkozó/vállalkozók kiválasztása után még hét év telne el addig, míg a blokkok árama bekerül az országos hálózatba. Amennyiben 2012-ben a kormány valóban kiírja a tendert, és a közbeszerzési eljáráson 2013 folyamán döntés születik, akkor leghamarabb 2020-tól üzemelnének a blokkok Pakson.

Az új blokkok építése a tanulmány szerint nem járna veszélyes mértékű sugárterheléssel a szerzők szerint. A telephely közelében élő lakosság részére az országos tiszti főorvos hivatala 100 mikrosievert dózist engedélyez évente (a sievert mértékegység azt jelzi, hogy a radioaktív sugárzás dózisa milyen hatást gyakorol az emberi testre). A szerzők abból indulnak ki, hogy 2020-ig csak a jelenlegi blokkok működnek, 2037-ig, a régiek tervezett leállásáig párhuzamos a működés, majd utána csak az újak maradnak. A közös működés éveiben a tanulmány szerint 0,21 mikrosievert érné évente az erőmű közelében élőket, míg 2037 és 2080 között 0,10 mikrosievert. (A természetes háttérsugárzás 2400-3600 mikrosievert között mozog egy év alatt átlagosan és lakhelytől függetlenül.)

 

Pró és kontra - reakciók a bővítésről szóló bejelentésre
Atomenergia nélkül a petróleumlámpához kellene visszatérni, azaz radikális "létmódosulásra" lenne szükség Bencsik János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára szerint. Ellenkező esetben nincs más alternatíva [az atomenergián kívül], de a hazai szénkészletekre is "oda kell figyelni" - mondta.

A zöldszervezeteknek nem az atomenergia ellen kellene harcot vívniuk, hiszen az köztudottan csökkenti a környezeti terhelést, hanem a fosszilis energiák használata ellen kellene szót emelniük Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség gáz, szén és villamos áram divíziójának vezetője szerint. A megújulók padlóig nyomott gázpedállal sem tudják elérni a kívánatos [teljesítmény]szintet - mondta. Szerinte ma több szén-dioxid-kibocsátás jut egy kilowatt energia előállítására, mint húsz éve. Az atomerőművek építésének gátja a finanszírozásban keresendő, ma nincs megfelelő modell, illetve elegendő tőke ezekhez a beruházásokhoz - tette hozzá.

A zöldszervezetek nem mindig kapnak megfelelő választ a döntéshozóktól az energetikával kapcsolatos kérdéseikre - így kommentálta a fejlesztési miniszter bejelentését Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa. Gyakran azzal utasítják el őket, hogy az elfogadott határozat még nem végleges döntés, amikor pedig később újra jelentkeznek, azt mondják nekik: a döntés már megszületett. Fülöp kérdésesnek tartja továbbá, hogy az energiatakarékossági és az energiahatékonysági intézkedések mellett valóban jelentkezik-e akkora energiaigény, amely szükségessé tesz újabb atomerőmű-beruházást.

A világ nem Fukusima miatt fordult el az atomenergiától, hanem azért, mert rendkívül költséges, a finanszírozására nincsenek jó megoldások - ez Jávor Benedek (LMP), az országgyűlés fenntartható fejlődés bizottsága elnökének álláspontja. A mostanság emlegetett nukleáris reneszánsz szerinte Európát vajmi kevéssé érinti, hiszen az épülő harminc reaktor közül csupán kettőt létesítenek a kontinensen.

A megújuló energia létesítési költsége folyamatosan csökken, szemben az atomerőmű-építésekkel, ahol a tervezéshez képest is "döbbenetes" költségnövekedés a jellemző, és folyamatos a csúszás. "Újra kell gondolni az ország energiastratégiáját, hiszen az atomerőmű bővítésére elköltött pénzt a megújuló energia alkalmazásától vonják el" - mondta Jávor.

KAPCSOLÓDÓ CIKK