Az üvegházgázstop a kisebbik rossz az IPCC elnöke szerint

2011.12.02. 14:55

Egyértelműen olcsóbb lenne korlátozni az üvegházgáz-kibocsátást, mint várni addig, amíg visszafordíthatatlanná válik a klímaváltozás egy ENSZ-tanulmány szerint. Egyre inkább a "halogatók" és a "nem halogatók" ellentéte a jellemző a Dél-Afrikában zajló nemzetközi klímakonferenciájára. Az előbbiek csak 2015 után kezdenének el egyáltalán tárgyalni új klímavédelmi egyezményről.

Néhány évtizede még tíz évben egyszer-kétszer jelentkeztek a hőséghullámok, de a 21. század közepére már minden második évben előfordulhatnak - mondta Radzsendra Pacsauri, az ENSZ klímaügyi kormányközi bizottságának (IPCC) elnöke az Egyesült Nemzetek klímakonferenciáján Durbanben.

A tengerparti területeket és szigeteket a megemelkedett vízszint fenyegeti, az esőszükségletű mezőgazdaság a felére csökken Afrikában, és globálisan több faj eltűnik - mondta a globális felmelegedés várható hatásairól az indiai szakértő. Az IPCC feladata összesíteni és a döntéshozók elé tárni a klímatudomány legfrissebb eredményeit; a testület nagy jelentőségű következő jelentése 2014-ben jelenik meg.

A globális felmelegedés az emberiséget fenyegető veszélyekkel és kiterjedt költségekkel jár, a szén-dioxid-kibocsátás féken tartása számos előnyt hordoz - fejtette ki az IPCC elnöke. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozására elköltött pénz sokszorosan megtérülne az egészségügy csökkenő kiadásai, a javuló energiabiztonság és élelmiszerellátás révén, hiszen a légkörben a szén-dioxidkoncentráció stabilizálása a globális GDP növekedését csupán évi 0,12 százalékkal fogná vissza.

Durbanben hétfőn kezdődött az ENSZ 17. klímaváltozási konferenciája (COP), amelynek célja, hogy kimozdítsák a holtpontról a nemzetközi klímavédelmi együttműködésről szóló tárgyalásokat. Az együttműködésben részt vevő 194 ENSZ-tagország közül 183 képviselteti magát a tizenkét napos tanácskozáson, amelyen a 2012 végén lejáró Kiotói Jegyzőkönyv megújítása áll a tárgyalások középpontjában.

A cél az, hogy a jegyzőkönyvet ratifikáló országok 2013-tól ismét vállaljanak kötelezettséget az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. Szó lesz arról is, hogyan finanszírozzák a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett országok alkalmazkodását.

Kiotó meghosszabbítása komoly ellenállásba ütközhet: a világ két legnagyobb kibocsátója, az Egyesült Államok és Kína még az eredeti megállapodást sem ratifikálta. Ezen felül továbbá több állam, így Oroszország, Japán és Kanada már a tanácskozás előtt bejelentette: csak akkor hajlandó megújítani kötelezettségvállalásait, ha Kína és az USA hajlandó csökkenteni kibocsátását. A tanácskozás eddigi legnagyobb konfliktusa a miatt adódott, mert a kanadai kormány közlése szerint felmondja a kiotói jegyzőkönyvet, ha nem születik új, minden ENSZ-tagállamra vonatkozó klímavédelmi egyezmény.

Halogatók és gyorsítók

A tárgyalásokon hagyományosan ellentét van a fejlett és a fejlődő országok között - ennek fő oka, hogy az ipari forradalom óta a 20. század végéig főleg a fejlettek voltak felelősek az üvegházgáz-kibocsátás döntő részéért. Durbanben ezt írta felül a "halogatók" és a "nem halogatók" ellentéte. A "halogatók" csoportjába olyan fejlett gazdaságú államok tartoznak, mint az USA, Japán, Kanada és Oroszország, a két legnagyobb feltörekvő gazdasággal, Kínával és Indiával kiegészítve.

Közös álláspontjuk szerint az átfogó egyezményről való tárgyalásokat csak 2015-ben kéne megkezdeni azért, mert időt kell hagyni az egyes országokban csak nemrég kezdődött klímavédelmi programok kifutására, továbbá tekintettel kell lenni a válságra. Ezzel együtt elviekben ezek az országok is elkötelezettek amellett, hogy az átlaghőmérséklet a 2010-es években csak 2 Celsius-fokkal legyen magasabb, mint amennyi az ipari forradalom előtti időkben volt. (Ez az a határ, ami a klímakutatók egybehangzó álláspontja szerint még nem jár visszafordíthatatlan következményekkel.)

A "nem halogatók" szerint azonnal el kell kezdeni a tárgyalásokat annak érdekében, hogy 2015-től már új megállapodás szolgálja a klímavédelem céljait, így 2020-ra tovább csökkenjen az üvegházgáz koncentrációja a légkörben. Ebbe a csoportba tartozik az Európai Unió és a klímaváltozás által leginkább fenyegetett államok, köztük több szigetország. Ez utóbbiak azt szeretnék elérni, hogy a fejlettek vállaljanak további csökkentéseket a kiotói jegyzőkönyv keretében, de az EU tárgyalói kevésbé hajlanak arra, hogy új vitát kezdjenek a nemzetközi klímavédelmi megállapodásról, attól tartva, hogy szigorítás helyett csak felpuhítanák a célokat az érintettek.

A cél elvileg tartható

Ez a bizonyos 2 fokos határ műszakilag és gazdaságilag is tartható, ám ehhez a döntéshozóknak ambiciózusabb kibocsátás-csökkentési vállalásokat kell tenniük - derül ki abból a tanulmányból, amit az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) jelentetett meg. A tanulmány szerint a megújuló energia egyre szélesebb körű felhasználásával, tüzelőanyag-váltással és energiahatékonysági fejlesztésekkel a szükséges kibocsátás-csökkentés nagy részét teljesíteni lehet.

További lehetőségek rejlenek a tömegközlekedés fejlesztésében, az alacsonyabb fogyasztású járművek elterjedésében, illetve a mezőgazdaság és a hulladék-gazdálkodás hatékonyságának a növelésében - írták elemzésükben a kutatók. A szerzők szerint érdemes figyelni a légi közlekedésre és a hajózásra is, mivel ezek a "nemzetközi kibocsátások" kívül esnek a Kiotói Jegyzőkönyv hatályán. A két terület együtt a globális szén-dioxid-kibocsátás 5 százalékáért felelős, írják a szakértők.

Az UNEP által megjelentetett, évente készülő jelentés tizenöt ország 55 kutatójának és szakértőjének közreműködésével készült. A jelentés egyik társszerzője Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora, az egyetem Éghajlat-változási és Fenntartható Energiapolitikai Kutatóközpontjának igazgatója volt.

KAPCSOLÓDÓ CIKK