Összement a fűtésszámla az újrahasznosított házban

2011.12.16. 22:00

A válság miatt is egyre többen keresik meg egy Budakeszin álló ház tervezőit olyanok, akik élhető méretű házat akarnak, és olcsón szeretnék fenntartani. Szerintük terjed a gondolat, hogy egy lakóépület nemcsak a mérete, hanem a tudása miatt is lehet státusszimbólum. Mit tud egy minimalista független ház?

Hetven centiméter vastag a fal, harminc a tetőzet, ötven az aljzatszigetelés. Háromrétegű üvegezésű nyílászárók a falba épített tokokkal, hogy megelőzzék a hőhidak kialakulását, amelyek miatt elillan a meleg. Ennek is köszönheti a házban lakó, nemsokára öttagúvá váló család, hogy még mindig a tavalyra vásárolt pellettel fűtenek. "Túl sokat vettem, azt hittem, több kell" - mondja Bártfai-Szabó Gábor, amikor körbevezet a Budakeszin álló épület körül, amely 2010-ben Év Háza-díjat kapott.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Bártfai-Szabó Gábor az épület homlokzata előtt - kattintásra galéria nyílik!

A házat most bővítik, az egész beruházás alapelve a takarékosság és a minél hatékonyabb működés megoldása. Bártfaiékat azért kerestük fel éppen most, hogy tapasztalataikat hasznosítani tudják azok, akik most készítik elő a jövő évre tervezett lakásrekonstrukciót, házépítést. "Hat-nyolc évvel ezelőtt még mi is olyan megrendelőkkel találkoztunk, akik az adott telekre engedélyezett legnagyobb alapterületet kérték beépíteni - vagy kicsit még nagyobbat. Hiszen a ház státusszimbólum" - mondja Gábor. Csakhogy amint a család változik, és a gyerekek önállósulnak, ott maradnak a szülők az óriási, 100-200 négyzetméteres családi házban, és nem tudnak mihez kezdeni.

Mindenki úgy keres vagy építtet házat, hogy az nemcsak a fizikai, hanem a lelki igényeinek is megfeleljen, továbbá anyagilag elérhető legyen. E három tényező egymáshoz viszonyított aránya változik az idők során. "Nyilván a tavalyi Év Háza-díjnak köszönhetően, de a válság miatt is egyre többen keresnek meg bennünket olyanok, akik normális méretű házat akarnak, amelyet utána fenn is tudnak tartani. Terjed az a gondolat, hogy egy ház nemcsak a mérete, hanem a tudása okán is lehet státusszimbólum" - teszi hozzá.

Ami távolról nézve drága klinkertéglának látszik, valójában húszforintos bontott tégla, amelyet Karcagról hozattak tízezerért. Szintén bontásból származik a tetőcserép - látszik is, meddig tart az épület első része, és hol kezdődik a toldás. De kit érdekel? Ez a ház már a külsejével hirdeti, hogy tervezőit a tudatosság és az ésszerűség vezérelte, nem pedig a konvenciók. Az újrahasznosítás révén is kerülhetett az A-A+ kategóriájú, azaz majdnem a legmagasabb hőenergetikai minősítésű, 29 négyzetméter alapterületű épület 8,5 millió forintba (alternatív fűtéssel, biológiai szennyvízülepítővel, 224 méternyi kerítéssel együtt), ami 160 ezer forintos négyzetméterár.

Az a legjobb szigetelésű ház, amelyen nincsenek ablakok - ez persze az élhetőség ellen szól. Gábor és Orsolya két évig tervezgették leendő házukat, és végül egy U alakú falazat mellett döntöttek, amelynek erődjellegét a déli és nyugati homlokzat sarkára illesztett nagyméretű nyílászárók oldják. Ablakból egyébként szokatlanul kevés van, de a napfény az üvegajtókon akadálytalanul jut a lakótérbe. Összességében tehát nem kevesebb az üvegfelület, mint egy hagyományos házon, csak máshogyan van elosztva.

Fentről lefelé építik

2009-ben költözött be az akkor még háromtagú család a 29 négyzetméter alapterületű és 12 négyzetméteres tetőtérrel rendelkező házba. A ház méretét a telek 3 százalékos beépíthetősége korlátozta, de Orsolya és Gábor nem is igényelt sokkal nagyobbat. Azt azonban már akkor tudták, hogyan bővítik majd.

Tudtuk, hogy a beépíthetőséget az önkormányzat meg fogja emelni 15 százalékra - ez szerencsésen egybeesett a második gyermek születésével. Így mód nyílt arra, hogy a házhoz toldjanak egy pergolát (fedett teraszt), annak padlását építették be dupla gyerekszobának, csatlakozva a meglévő épülethez. Igaz, így egymásba nyílik a két félszoba, de pici gyerekek esetén ez még nem baj. Most, hogy jön a harmadik gyermek, a pergola lábazata is beépül újabb szobának, vagyis azzal nő az összes alapterület 51 négyzetméterre. "Belülről kifelé és felülről lefelé építjük a házunkat" - mondja Gábor.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Így készül a hőszigetelt fal - nézzen további képeket a bővítésről!

"Ötven évre előre végiggondoltuk, hogy az egyes életfázisokban mekkora házra lesz szükségünk. Ha majd egyszer kirepülnek a gyerekek, visszaalakítjuk a fűtött tereket az eredeti garzonméretre, a bővítmény pedig télikert, nyári lakrész lesz, tehát fűtetlen" - mondja a megoldásról Orsolya.

Független ház

Az utcába nincs bevezetve a gáz, így más jellegű fűtést kellett kitalálni, de egyébként is többé-kevésbé önfenntartó házat akartak. Végül a számítógép-vezérlésű, légfűtéses pelletkályha mellett döntöttek, amely reggelente másfél óra alatt felfűti a házat a gyerekek miatt beállított 22 Celsius-fokra, amit az épület tart egész nap. A gyerekek zokniban szaladgálhatnak, mégsem fáznak, talán az egyenletes melegnek is köszönhető, hogy csak ritkán betegek. A szobájukba háromtagú radiátort állítottak, a meleg vízről éjszakai áramra kötött 120 literes villanybojler gondoskodik, ez elég is, mert kád helyett mélyített, ülőkés zuhanytálcát építettek be.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Másfél órás fűtés elég a hideg télben is - még több fotó a galériában

Az önfenntartás jegyében napelemet szeretnének telepíteni a tetőre, hogy minél kevesebb hálózati energiára legyen szükségük, azaz minél függetlenebbek lehessenek az áramszolgáltatótól. A csatornázás hiányából is igyekeztek előnyt kovácsolni: a szennyvíz feldolgozását baktériumokra bízzák a biológiai szikkasztóban, a maradék szárazanyagot elegendő évente egyszer elszállítani. 

Természetes és lehetőleg bontott anyagokból építkeztek. Menet közben a gazdaságosság és az újrafelhasználhatóság összetalálkozott, úgyhogy nem is kellett kényszermegoldásokat bevetni.

A téglahomlokzat olcsóbb, mint bármely vakolt fal. A tizenkét centiméteres külső téglafal és a harminc centiméteres belső tartófal közötti harminc centiméteres rést tűzgátló adalékanyaggal és rágcsálóirtóval kezelt újságpapír-darálék tölti ki. Összesen egy tonnányit építettek be, de Ausztriából hozatva is feleannyiba került, mint a hagyományos műanyag szigetelőhab ára. A maradékot a cég elszállította, nem szaporította az építési hulladékot. (Az építkezés teljes dokumentációja elérhető itt, az Építészfórum oldalán.)

Összement a fűtésszámla

Az autonóm épület hőtechnikai értékben tud annyit, mint egy passzívház, de nem kell mesterségesen lélegeztetni, szellőztetni - mert annak energiaigénye hatalmas.

"Egy passzívházban áramszünet idején vagy megfullad az ember, vagy kinyitja az ablakot, azzal viszont lőttek a passzivitás elvének. Mi ki sem tudtuk volna fizetni az egymillió forintos légcserélő készüléket. Eleve olyan építő- és burkolóanyagokat választottunk, amelyek képesek elnyelni a párát, de nem okoznak penészesedést, és benntartják a meleget. Így a házunk hőszigetelő értéke kétszer akkora lett, mint egy passzívházé. A fűtésszámla viszont huszada egy hagyományos épületének" - részletezi Gábor.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A Bártfai-Szabó házaspár tárgyak helyett élményeket gyűjt - kattintson a képre még több fotóért!

Feltesz egy kávét a villanytűzhelyre, amely mögött kis bukóablak a páraelszívó. A ház tervezésekor minimális gépészeti igényre törekedtek, ezért van csak két vízkiállás (a konyhában és a fürdőszobában), de a fűtést is a fizika törvényei irányítják: a lakókonyhában a lépcső mellett álló kazánból fölfelé, éppen a hálószobákhoz áramlik a meleg levegő. "Egyrészt a költségek lefaragása vezérelt ebben, hiszen minden építkezés során a gépészet a legdrágább tétel. Másrészt pedig ez is a ház önfenntartó képességének része" - mondja Gábor. 

Részben a gyerekekre gondolva, részben párakezelő képességük miatt választottak természetes alapú festékeket és olajokat, amelyek nem bocsátanak ki mérgező illóanyagokat. Ráadásul tartósak is: a ház állagmegőrzéséhez időnként kezelni kell a fafelületeket, de más munka nincs vele. Ezzel a környezeti terhelést igyekeztek minimalizálni.

Amilyen kicsi, olyan tágas

Az, hogy kinek mennyi a térigénye, sok tényezőtől függ. "Egy kisgyerek folyton a szülőjével szeretne lenni, nem vágyik elvonulásra, úgyhogy nekünk még könnyű" - mondja Orsolya. És lehet, hogy a ház alapterülete kevésnek tűnik, de tavasztól őszig úgyis kint vannak a kertben. Az eresz jócskán túlnyúlik a házon, amolyan nyitott tornácként szolgál, száraz időben a lakótér meghosszabbítása.  

Egy átlagos magyar háztartáshoz képest itt nagyon kevés a szekrény, a személyes tárgy. Jószerével még könyvből is több van, mint a ruhából és gyerekjátékból - összesen. Nemcsak a fehér festés miatt puritán a környezet. "Panellakásból költöztünk ide, és ott hagytuk a tévét. Nincs rá szükség. Elég az internet és az okostelefon. Az alsó szintet leszámítva azért terveztünk kis szobákat, hogy azokban tényleg csak aludjanak a gyerekek, de egyébként töltsük együtt az estéket, hétvégéket" - mondja Gábor.

Szerinte van rá magyarázat, hogy miért nem mindenkinek ilyen háza van. "Az átlagemberek nem rendelkeznek kellő információval, és az önkormányzatok sem igazán partnerek ebben. A társadalom vertikális szemléletének is meg kell változnia, a tekintélyelvű döntéshozatali rendszernek az építészek csak az elszenvedői" - mondja Gábor. Akárcsak a mai élet számos területén, szerinte a fenntartható építészetben is hamarosan a horizontális jellegű, közösségi szerveződés lesz a járható út.

Példa erre tulajdon lakókörnyezetük. Utcabeli szomszédjaikkal egy ideje arról beszélgetnek, hogy építeni kellene a közelben egy óvodát a gyerekeknek. Ha mindezt újrahasznosított, természetes anyagokból, feleannyi pénzből lehet kihozni, mint egy hagyományos, energiazabáló épületet, akkor az egész közösség jól járna ezzel.