Közel 250 tó tűnt el fél évszázad alatt Kínában

Fogyóban vannak a tavak a Jangce folyam vízgyűjtő medencéjében, és az északi és északnyugati országrészben is folyamatosan csökken a tavak vízszintje. Kelet-Kínában elalgásodnak az állóvizek.

Összesen 243, egy négyzetkilométernél nagyobb területű tó tűnt el Kínában az elmúlt ötven évben. Ez jelentős hatással van a természeti környezetre, az állat- és növényvilágra a nankingi földrajzi és belvíztani intézet által készített kutatás megállapítása szerint.

Az intézet munkatársai 2007-ben távérzékelők alkalmazásával megkezdték a 10 négyzetkilométernél nagyobb tavak feltérképezését, elhelyezkedésük és vízállományuk megfigyelését. A felmérésből kiviláglik, hogy az északi és északnyugati országrészben folyamatosan csökken a tavak vízszintje, míg a kelet-kínai területeken az eutrofizáció, vagyis a növények elszaporodása - például az algásodás - vált jellemzővé.

A Tibeti-fennsíkon a tavak állapotát a szakemberek ingadozónak találták, míg a délnyugat-kínai Jünnan-Kujcsou (Yunnan-Guizhou) fennsík területén romlott az állóvizek minősége és a környező élővilág állapota. Ennek okát a túlzott mértékű halászatban, esetenként a tavak, illetve a folyók és tavak közti kapcsolat hiányában látják. Egy másik kutatás megállapította, hogy a Jangce folyó vízgyűjtő medencéjében ugyancsak fogyóban vannak a tavak. Az elmúlt 30 évben 96, egy négyzetkilométernél nagyobb vízfelületű tó tűnt el.

A biológiai környezetre az idegen fajok megjelenése is káros hatással van. A Jünnan tartományi Tiencsi-tóban (Dianchi) például a vízi növényeknek mindössze tizenkilenc faját észlelték most, míg az 1950-es években több mint száz faj élt benne.

A tendencia miatt aggódók azt remélik, hogy a kutatási eredményeket kiegészítő javaslatok meghallgatásra találnak, és országban nagyobb figyelmet kap a tavak kímélő használata és védelme. Ez az álláspontja a Jangce menti kutatásban is közreműködő Természetvédelmi Világalapnak (WWF) is.