Ahol működik az ökokapitalizmus

Szokatlan kísérletre szánta el magát egy brit klímakutató: a környezetvédők körében általános nézetet cáfolva megpróbálja bebizonyítani, hogy igenis lehetséges a gazdasági és társadalmi fejlődés anélkül, hogy tönkretennénk a természeti környezetünket. Rákérdeztünk Magyarország esélyeire is.

London polgármestere egy bérbiciklivel

Folyamatosan csökken 2001 óta a gazdaságban és háztartásokban felhasznált nyersanyagok, valamint a hulladék mennyisége az Egyesült Királyságban, miközben a nemzeti össztermék (a GDP) és az ország népessége nő. A statisztikák tehát azt mutatják, hogy egy fejlett országban a gazdasági növekedés nem feltétlenül emészti föl maradéktalanul a nyersanyagforrásokat - vagyis nem szükségszerűen környezetpusztító. Chris Goodall brit energiaügyi és klímaváltozási elemző, aki a legutóbbi szigetországbeli választáson a Zöld Párt színeiben indult, 2011 októberében megjelentetett, Peak Stuff című elemzésében felvázolja a lehetséges okokat.

A környezetvédők ugyanis régóta hangoztatják, hogy a gazdasági fejlődéssel óhatatlanul együtt jár a természeti források fokozódó mértékű kitermelése, amely sok esetben visszafordíthatatlan környezeti károkat okoz. Ebből született a nemfejlődés-teória, amelynek egyik vezéralakjával, Serge Latouche francia közgazdásszal néhány hónapja olvashattak interjút az [origo]-n. Latouche szerint a gazdaság jelenlegi fejlődése nem fenntartható, a környezetbarát szemléletű "ökokapitalizmus" pedig megvalósíthatatlan. Leegyszerűsítve: vagy gazdagodásra törekszik egy társadalom, vagy természetvédelemre, a kettő kizárja egymást. Ezt cáfolja Goodall az adatokkal.

Vajon csak a gazdag országok engedhetik meg maguknak a környezettudatosságot? "Magyarországon is lehetséges, hogy a gazdasági fejlődés összeegyeztethetővé váljon az ökológiai szempontokkal. A növekedés gyorsítja a kutatási-fejlesztési ágazatot, és az innováció révén kevesebb nyersanyagból is növelhető a GDP. Minél gazdagabb az ország, annál kisebb a termelő és annál nagyobb a szolgáltató szektor aránya, utóbbiban pedig egyre több lesz a virtuális szolgáltatás", magyarázta e-mailjében. Az Egyesült Királyságban ez már tetten érhető, a munkaerőpiac megoszlása azt mutatja, hogy a szolgáltató szektorban lassan kétszer annyian dolgoznak, mint az ipari termelésben és az építőiparban együttvéve.

Egyre több GDP-t állít elő környezetbarát módon Nagy-Britannia

A brit klímakutató leszögezte, tanulmányával még véletlenül sem szeretné azt sugallni, hogy nincs szükség a természet védelmére. A környezetszennyezés visszafogását minden országnak szem előtt kell tartania, de azt állítani, hogy a gazdasági növekedés önmagában káros hatású, és csak az életszínvonal mérséklésével lehet ellensúlyozni, "borzasztóan rossz módja annak, hogy rávegyék az embereket a környezetvédelemre".

A tehetősebbek hatékonyabb erőforrásokat alkalmaznak

Egyes szakértők azt feltételezik, az általános fejlettségen múlik az adott társadalom környezetbarát mivolta. Minél gazdagabbak vagyunk, annál hatékonyabban használjuk a forrásainkat, amelyekből a hatékonyság révén egyre kevesebbre van szükségünk. Példa lehet erre Kalifornia, ahol mind többen vásárolnak drága, de környezetkímélő hibridautókat (nyilván ehhez a támogató törvényi szabályozás is kell).

Tehát az optimisták szerint, írja Goodall, a gazdasági növekedés teljes mértékben kompatibilis az ökológiai stabilitással, mert a gazdagabb országok jóléte mind kevésbé származik a nyersanyagkincs feléléséből, hanem inkább az információalapú és szolgáltatás-központú társadalmi forma felé tolódik el.

Korábbi közgazdasági kutatások igazolták, hogy egyes országokban a források felhasználása alacsonyabb üteművé vált, mint a gazdasági növekedés. Ezt nevezik relatív szétválasztásnak (relative decoupling) - azaz például elegendő egy százalékkal több fosszilis tüzelőanyagot elégetni kétszázalékos GDP-növekedéshez. A szakember azonban az elmúlt húsz év brit statisztikáit elemezve nem kevesebbet állít, mint hogy az Egyesült Királyság már abszolút értékben is elérte a szétválasztást, azaz csökkenő forrásfelhasználás mellett nő a gazdasági teljesítmény.

A gazdaság alapja a nyersanyag - és a növekedésé?

Goodall okfejtésének értelmezéséhez fölvázolja a gazdaság működési mechanizmusát. A brit statisztikai hivatal (Office of National Statistics, ONS) nyersanyagkészlet-statisztikája három területben határozza meg a gazdasági tevékenység forrásait:

• A biomassza magában foglalja a mezőgazdasági terményeket (élelmiszertől a pamutig), az állattenyésztést és annak termékeit (tej, hús, bőr stb.), az erdőgazdálkodást (tüzelőfától a bútorgyártásig) és a halászatot.
• Az ásványkincshez tartoznak az érc- és egyéb hasznosítható tartalmú kőzetek, az agyag (építőipartól a papírgyártásig használatos), a homok, kavics és kő pedig a különféle építkezések (út, épület) alapanyagai.
• A fosszilis tüzelőanyagoknak pedig ezerféle felhasználása lehetséges, a fűtéstől a közlekedésen át a műanyag- és gyógyszergyártásig.

Meg kell mérni, mennyi nyersanyagot használunk fel és abból mennyi hulladék keletkezik, írja Goodall, hogy megbecsülhessük, az életszínvonal fenntartása vagy növelése mennyire terheli meg a környezetet. Még három fogalmat említ: a teljes hazai kitermelés (Total Domestic Extraction) a kitermelt biomassza, ásványkincs és fosszilis tüzelőanyag összessége. Mindhárom kategóriát import növeli, ez a közvetlen nyersanyagfogyasztás mutatója (Direct Material Comsumption). Az importált feldolgozott termékek előállításához pedig az adott országban használnak valamely biomasszát, ásványkincset vagy fosszilis tüzelőanyagot, így keletkezik a teljes nyersanyagszükséglet (Total Material Requirement).

Így mutatták be a hibrid hajtású londoni buszt

A brit szerző szerint ha nő a gazdaság teljesítménye, akkor emelkednie kell a felhasznált anyagok mennyiségének is. Ám a teljes brit hazai kitermelés 1988 óta csökkenő tendenciát mutat. Könnyű azt mondani, hogy akkor az Egyesült Királyság biztosan importálja a nyersanyagokat és termékeket - ám ennek ellentmond, hogy a közvetlen nyersanyagfogyasztás 1973-ban érte el a csúcsot 838 millió tonnával, és 2001-ben már csak 700 millió tonna volt.

Továbbá a teljes nyersanyagszükséglet szintje is lassan ereszkedő ívet mutat, a 2001-es 2174 millió tonnáról 2007-re 2091 millió tonnára - persze ez még mindig évente és fejenként harmincmillió tonna a briteknél. Az adat megcáfolja azokat, akik azt hangoztatják, hogy "a britek csupán kiszervezik a környezetkárosítást a fejlődő országokba".

A brit statisztikák meglepő adatai

A brit fogyasztáscsökkenési trend 2001-ben kezdődött, az élelmiszerektől kezdve a fűtőolajon át a lapra szerelt bútorokig - írja a klímakutató. A csökkenés annak fényében nyer jelentőséget, hogy mindeközben az Egyesült Királyság gazdasági mutatói lényegében folyamatos - bár kismértékű - emelkedést mutattak, akárcsak a népességi adatok.

Egyes mutatók már a nyolcvanas években lejtmenetbe kerültek, így a felhasznált szántóföldi műtrágya (nitrogén, foszfát, kálium) és az építési cement mennyisége. Más területeken meglepően rövid idő alatt vált jellemzővé a tendencia. 2001-ben kezdődött a papír és hullámpapír csomagolóanyag-gyártás mennyiségének csökkenése, 2002-ben a kőolajból és más forrásokból előállított energiáé.

2003 óta fogyatkozik a háztartásokban keletkező hulladék mennyisége, az iparié és a kereskedelmié már korábban is megfigyelhető volt. Szintén azóta egyre kevesebb húst vásárolnak a fogyasztók, és összességében kisebb lett a kalóriafogyasztásuk, noha a túlsúlyosak aránya nőtt. Ez azonban más tényezők rovására írható, mint az átalakuló táplálékpiramis, kevesebb mozgás, melegebb lakás.

2004 óta csökken az újautó-eladások száma, akárcsak a vezetékes vízfogyasztás mértéke a szigetországban. 2005 óta pedig a háztartási energiafogyasztásé (leszámítva a 2010-es rekordhideg telet). 2006 óta pedig a britek egyre kevesebbet utaznak, mind vasúton, mind közúton.

Vagyis a statisztikák azt mutatják, hogy a brit társadalom legalább tíz, de inkább húsz éve nem növelte a környezetterhelés mértékét, miközben - a 2009-es válságévet leszámítva - a GDP folyamatosan nőtt. 2007-ben, a gazdasági válság előtt majdnem ugyanannyi volt a felhasznált nyersanyagok mértéke, mint 1989-ben, noha ezen idő alatt a gazdaság teljesítménye megháromszorozódott.

A digitális átállás csökkenti a környezetterhelést

Chris Goodall nem állítja, hogy a világot nem fenyegeti a környezetpusztítás, de legalább annak az esélyét szeretné fölvillantani, hogy a gazdasági fejlődéssel párosuló innováció képes lehet a károk mérséklésére. Példaként említi a Kindle e-olvasót, amely a rendkívül energiaigényes papírgyártást kiiktatva teszi lehetővé a könyvolvasást. A digitális javak és szolgáltatások egyébként is kevésbé terhelik meg a környezetet, mint a materiálisak.

"Épp ebben látom a fogyasztáscsökkenés egyik okát - mondta az [origo] kérdésére a klímakutató. - Nálunk nagyon gyorsan tért hódított a digitalizáció. A britek minden más nemzetnél többet vásárolnak online, mint a hagyományos módon. A GDP mind jelentősebb része származik digitális termékek előállításából, a tévéműsoroktól kezdve a videojátékokig."

Az Egyesült Királyságban a fogyasztáscsökkentést számos tényező befolyásolta: áremelkedés (például a vezetékes vízé), okosabb törvényi szabályozás (például az energiafelhasználás terén), a fogyasztók meggyőzése (például a csomagolóanyagok csökkentésével), technikai fejlesztések és a környezettudatosság növelése (a nitrátalapú műtrágyák alkalmazásának visszaszorítása). "Ezek Magyarországon is ugyanilyen jól működnének" - összegezte Chris Goodall.