Spermabankkal mentik a Nagy-korallzátonyt

A folyékony nitrogénben őrzött szaporítósejtekkel lombikbébi-módra lehet korallokat létrehozni. A korallok évente mindössze három napig szaporodnak. A Nagy-Korallzátonyt egyaránt pusztítja az óceánok savasodása és a víz felmelegedése, és a következő öt év kulcsfontosságú a megóvása érdekében.

Spermabankot hoztak létre ausztrál kutatók, remélve, hogy így meg lehet menteni a globális éghajlatváltozás fenyegette Nagy-korallzátonyt. Mintegy 70 milliárd korall spermiumot és 22 millió petesejtet tárolnak folyékony nitrogénben, mínusz 196 Celsius-fokon az Új-Dél-Wales szövetségi államban fekvő Dubbo állatkertjében.

"Tudjuk, hogy a Nagy-korallzátony komoly veszélyben van a klímaváltozás, az óceánok savasodása és a víz felmelegedése miatt. A következő öt év kulcsfontosságú lesz a korallzátony megóvása és lehető legnagyobb genetikai változatosságának megőrzése szempontjából" - mondta a programot vezető Rebecca Spindler. Spindler csapata Mary Hagedornnal, az amerikai Smithsonian Intézet kutatójával működik együtt a Nagy-korallzátonyon történő mintagyűjtésben és a minták lefagyasztásában.

A lehető legtöbb gaméta (szaporítósejt) összegyűjtése érdekében a tudósok a teljes zátonyon szakaszonként végeztek gyűjtést, a mintákat medencébe helyezték, és várták az évente mindössze három napig tartó szaporodási időszakot. Az Australian Institute of Marine Science óceánkutató intézet tudósai ezután visszahelyezték őket az eredeti helyükre. A kutatók azt remélik, hogy sikerül létrehozni a korallfajok genetikai génbankját arra az esetre, ha nem élnék túl az általános felmelegedést, a szennyeződést, a kotrásokat vagy a rossz időjárási viszonyokat, például a ciklonokat.

A Dubbóban őrzött spermák és embriók révén lehetővé válhat a korallok lombikbébi-szerű előállítása. Az így létrejött korallokat ezután visszatelepítenék természetes élőhelyükre, hogy újraépítsék a zátonyt. A remény Rebecca Spindler szerint néhány év alatt valóra válhat.

"A korall valóban egyedülálló, minden más élő szervezettől különböző faj a világon, mert többféle (ivaros és ivartalan) módon egyaránt szaporodhat" - mondta a projektről Nana Satake biológus. Az ivartalan szaporodás esetén a korallról leválik egy darab, amely távolabb telepszik le a sziklán és új telepet hoz létre.

A 345 ezer négyzetkilométer területű Nagy-Korallzátony Ausztrália, pontosabban Queensland szövetségi állam keleti partjainál húzódik. Négyszáz korallfaj, 1500 halfaj, 4000 puhatestűfaj és számos veszélyben lévő állatfaj, mint a tengeri tehén és a nagy zöld teknős él ott - ezért is szerepel az UNESCO világörökségi listáján.

A biológiai sokféleségen kívül Ausztrália fontos idegenforgalmi forrását is óvni szeretné: a Nagy-korallzátony révén a turizmusnak évente 6 milliárd ausztrál dollár (1432,7 milliárd forint) bevétele van. A turizmus egyébként jótékony hatással is van a zátonyra: az infrastruktúra enyhíti a hullámok hatását és megakadályozza a helyi szökőárakat. Rebecca Spindler szerint Ausztrália "ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból sem engedhetjük meg, hogy elveszítse a korallzátonyt".