Fagázautók: száztíz kilométer két öl fával

Hetven év után egyre többen látnak fantáziát a fagázas autóban, amely az elektromos járművekhez hasonlóan környezetkímélő megoldás. A technológia a második világháború idején élte fénykorát. Akkor a kőolajhiány, ma a napról napra emelkedő üzemanyagár ösztönzi a fejlesztőket.

"Elvittem műszaki vizsgára az 1938-as fagázüzemű Opel Olympiámat, és nulla volt a károsanyag-kibocsátása" - büszkélkedett egy 2009-es újságcikkben az akkor 84 éves baden-württembergi Willi Hoffman. A német öregúr veteránautója, amelynek még a dukkózása is eredeti, egy mázsa fával 250 kilométert tud megtenni. A csomagtartó mögött pöfög a "generátor", amelyben a fahasábok légszegény módon faszénné égnek, ami közben gyúlékony hidrogén és szén-monoxid keletkezik.

A gázkeveréket részecskeszűrés és hűtés után csövön vezetik a motorhoz, ahol elégetéssel adja le az energiát. Nem is keveset, hiszen míg a fafűtés hatásfoka átlagosan 60 százalék alatti, egy fagázzal fűtött modern kazán (és motor) 85-95 százalékos hatásfokot ér el, az égés hőfoka elér az 1400 Celsius-fokot.

A Mr Wood Gasként ismert alabamai Wayne Keith 135 kilométeres sebességet ért el átalakított 1993-as Dodge Dakota pick-up kisteherautójával, amely száz kilométeren 25 kilogramm fát fogyaszt. Az elmúlt hat évben 260 ezer kilométert autózott teljesen ingyen, hiszen a farmján terem az üzemanyag. "Van egy fűrészmalmunk, és gondoltam, a rengeteg fahulladékkal kezdeni kéne valamit. Amúgy bármilyen száraz biomassza alkalmas erre, tehát kukoricacsutka, dióhéj, szalma is. Nem egyszerű a fagázosítás technikája, de olyan, mint a biciklizés, elég egyszer megtanulni" - mondja az alábbi videóban.

 

 

Mivel az üzemi hőmérséklet eléréséhez nagyjából negyedóra szükséges, a fagázos jármű mentő- vagy rendőrautóként biztosan nem válik be. Viszont a mezőgazdaságban, ahol nem a sebesség a cél és "üzemanyag" is mindig rendelkezésre áll, traktorként vagy áruszállítóként remekül hasznosítható a 21. században is. Ami pedig a modern fagázos autók állítólagos lassúságát illeti, maximális sebességük 120-130 kilométer óránként, de lehet velük tartani a 110 km/órás utazósebességet. Ez egyébként nagyjából egyenlő a hatótávolságukkal is, egy "tanknyi", azaz 30 kilogramm fával számolva - ebben is hasonlítanak az elektromos autókra.

A benzines és elektromos autókkal ellentétben annyival kedvezőbb a fagázos meghajtás, hogy nem kell az üzemeltetéséhez drága import nyersanyag. Nincs szükség villamos áramra, sem akkumulátorokra, sem az országutak mentén kiépített töltőhálózatra. Akárcsak a fa, a biodízel is megújuló forrásnak számít, de üzemi feldolgozást igényel, ezzel szemben a fát csak ki kell vágni és szárítani.

A skandináv országokban és az Egyesült Államokban egyre több a fagázos technológiával foglalkozó ezermesterek száma - a házilag átalakított járművek egyes államokban engedélyeztethetők. A magyar törvények értelmében kizárólag jövedékiadó-köteles terméket lehet üzemanyagként használni, kivéve a biometánt. Ez tulajdonképpen a biogáz tisztított változata, fűtőértéke valamivel magasabb a földgázénál (a biogázt légmentes környezetben, azaz anaerob körülmények között mikrobák állítják elő szerves anyagokból).

Fagázautó Németországban, 1946

"Öt éven belül minden teherautó fagázüzemű lesz" - ezt még 1925-ben jósolta Louis Renault autógyáros, és majdnem igaza is lett. A második világháború ínséges, üzemanyaghiányos éveiben egymillió fagázos teherautó rótta Európa országútjait, zömmel Franciaországban, Németországban és a fában gazdag skandináv államokban, mint a fenti archív fotón is látható. A fagázmeghajtás az ötvenes évekig fennmaradt.